Jézus főpapi imája 3.

1969. május 18, vasárnap

Sorozat: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“De nemcsak őérettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az őbeszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: Én őbennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; És megismertettem ővelök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen őbennök, a mellyel engem szerettél, és én is őbennök legyek.”

A legutolsó alkalommal arról volt szó, hogy Jézus kifejezetten a tanítványaiért könyörög. Imádságának ebben a mostani részében pedig azt mondja: “De nemcsak őérettük (a tanítványokért) könyörgök, hanem azokért is, akik az őbeszédükre hisznek majd énbennem.” Jézus tehát mindazokért könyörög, akik az azóta eltelt közel 2000 esztendőalatt az Ő követőivé váltak ezen a földön. Csak Isten tudja neveiket és számukat! És azokért is könyörög itt Jézus, akik majd a jövőben fogják hallani a róla szóló evangéliumot és csatlakozni fognak a Benne hívők seregéhez. Amikor például valaki megáll a szószéken és elkezdi hirdetni az evangéliumot, Jézus már eleve megelőzte, mert ímé könyörgött mindazokért, akik az ígehirdetőbeszédére hisznek majd Ő benne. Így ezt az Igét most itt magunkra is vonatkoztathatjuk. Én is most úgy szólhatok hozzátok, mint akikért Jézus már imádkozott. Úgy fogadd hát te is az Igét, hogy Jézus terád is gondolt, amikor azokért könyörgött, akik hinni fognak majd Ő benne.

Mit is kért számunkra, számukra? Azt, hogy mindazok, akik hinni fognak majd Ő benne, “mindnyájan egyek legyenek!” Mint ahogyan egy az Atya a Fiúval, és a Fiú az Atyával, hogy ők is egyek legyenek az Atyában és a Fiúban. Annyira szívén viselte Jézus az Ő benne hívőknek a lelki egységét, hogy ebben az úgynevezett főpapi imádságában ötször is visszatér ugyanerre a kérésre. Jézusnak ez a kifejezett akarata és kívánsága, szinte azt mondhatnám: végrendelete, hogy mi mindnyájan, akik Őt megismertük és követni akarjuk olyan szent és misztikus egységet képezzünk ezen a földön, mint az Atya és a Fiú a mennyben! De hogyan válhatnék ez valóra, amikor olyan sok különbözővélemény és meggyőződés osztja meg a keresztyének táborát ezen a földön? Az egyik csoport a történelmi egyházak alapján áll, a másik a szabad egyházak elvét vallja. Az egyik a gyermekkeresztségért száll síkra, a másik a felnőttkeresztség híve. Az egyik féltve őrzi a maga római katolikus hagyományait, a másik a reformáció irányát tartja helyesnek. Sőt a református egyház keretén belül is az egyik az orthodox tanok tisztaságára helyezi a főhangsúlyt, a másik pedig a keresztyén életkegyesség megvalósítására. Hogyan lehet ilyen különbözőségek fölött egységre jutni? Hiszen nem egyek, hanem nagyon is sokfélék a Jézusban hívők ezen a földön! Föl kellene hát adnia kinek-kinek a maga egyéni meggyőződését és egy normál keresztyén hittant kialakítani és ebben egyesülni? Vagy le kellene bontani a felekezeti válaszfalakat, és egy nagy, közös egyházban egyesülni? De hát melyik legyen az a normál hittan, melyik legyen az a közös egyház? -Nem ilyen egységre gondolt Jézus!

Imádságában nem ezt kérte, hanem azt: “amint Te énbennem, Atyám, és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk!” Itt sokkal mélyebb, vagy ha úgy tetszik, magasabb egységről van szó. Nem a hittanban, és nem az egyházszervezetben kell nekünk eggyé válnunk. Ilyen egységre nem is fogunk eljutni sohasem. De nem is kell! Hiszen ez nem egység lenne, hanem egyformaság! Nem unitás, hanem uniformitás. Az nem baj, hogy különböződogmatikai látások, hitbeli meggyőződések és különbözőegyházi alakulatok vannak a keresztyénségen belül. Hiszen Jézus személye és evangéliuma olyan végtelenül gazdag, hogy egyformán megragadni, egyetlen formációban megragadni, kifejezni és megélni nem is volna lehetséges. Másféle egységről van itt szó! Olyan formáról, mint ahogyan egységes egy szimfónia. Ott is éppen az a nagyszerű, hogy sok különbözőhangszer sok különbözőhangon szól, de az egész mégis egy. Vagy mint egy tarka virágos réten is az a szép, hogy sokféle és különbözőszínűvirágok vannak, de minden változatosságuk mellett is, sőt éppen a változatosságuk által harmonikus egységben gyönyörködtetik a szemet. Tehát ismétlem, nem hittani meggyőződésben vagy egyházi szervezetben kell nekünk, Jézusban hívőknek, egynek lennünk, hanem ahogy Jézus mondta: Az Atyában és a Fiúban!

Mit jelent ez? Azt, hogy akármennyire különbözünk is tanbeli kérdésekben és egyéb külsőségekben, akkor is eggyek vagyunk az Atyában, meg a Fiúban. Mondjuk így: az Atya Istenben való hitben, meg a Jézus Krisztusban való hitben! Az a fontos, hogy ugyanazon egy Atya gyermekeinek érezzük és tudjuk magunkat. Az egy közös atyai ház tagjainak. Van egy barátom, akivel hitbeli meggyőződés tekintetében sok mindennel nem értek egyet. Ő csak ostyával úrvacsorázik, én meg kenyérrel és borral. Ő a cselekedetekből való megigazulás híve, én meg a hitből való megigazulást vallom. Volna tehát éppen elég kérdés, ami elválaszthatna egymástól, vagy vitára adhatna okot közöttünk! De erre még sohasem került sor. Szívből szeretjük egymást. Mert a különbözőségek fölött is lelki egységbe hegesztődtünk össze egymással az isteni szeretetnek abban a tüzében, amelyik ott égett a Golgotán! Testvérek vagyunk -nem a közös egyházi hovatartozás révén, hiszen különbözőegyháznak vagyunk a tagjai -, nem a közös hitbeli meggyőződés révén, hiszen e tekintetben is nagy különbség van közöttünk, hanem az egy ugyanazon Atyában és megváltó Istenben való hit révén!

Sőt, Jézus még ennél is misztikusabb egységre gondolt, amikor így fejezte ki magát: “hogy ők is eggyek legyenek mibennünk!” Vagyis akkor vagyunk minden különbözőség fölött is eggyek, ha az Atyában, és a Fiúban vagyunk! Az Újtestamentumnak egy egészen speciális kifejezése ez. 169-szer fordul előígy, hogy Jézusban. Mintha Jézus személye egy olyan közeg lenne, amiben benne van a hívőember, mint a madár a levegőben, mint a hal a vízben, mint az ember a ruhában (öltözzétek fel a Krisztust), mint a katona a megerősített vár falai között (Isten az én kőváram). Krisztusban lenni, valami olyanforma, hogy minden oldalról Jézus vesz körül. Úgy, hogy a gondolataimmal nem én veszem Őt körül, hanem Jézus veszi körül a gondolataimat, meg az érzéseimet, meg a cselekedeteimet is. Nagy különbség az, hogy Jézus benne van a gondolataimban, meg az érzéseimben, vagy hogy gondolataim, meg az érzéseim benne vannak Jézusban. Nagy különbség az, hogy Jézus benne van valahol az életemben, vagy hogy az életem van benne Jézusban. Ez az utóbbi azt is jelenti, hogy nincs semmi olyan vágyam, törekvésem, cselekedetem, tervem, ami kilógna. kimaradna Jézusból. Az igazán hívőember nemcsak hisz a Jézusban, hanem mintegy belehiszi magát a Jézusba! Jézusban él! Jézusban, mint egy életelemben. Mint a hal a vízben, a madár a levegőben. Másutt nem érzi jól magát. A madár is tud pár percre a víz alá bukni, de ott nem érzi jól magát, mert nem az az életeleme. A hal is ki tud ugrani pár pillanatra a vízből a levegőbe, de nem tud sokáig ott maradni, mert nem az az életeleme. Isten gyermeke is kikerülhet Jézusból, de ezt nem sokáig bírja ki, nem érzi jól magát ottan, mert neki Jézus az életeleme. Egyszer valaki elmondta, hogy olyan helyen nyaralt, ahol minden este áhítatot tartottak a házban. Kényelmetlenül érezte magát. Sok volt neki ez a naponkénti áhítat. Íme, nem ez volt az életeleme. Kérdés: Jól érzed-e magad Jézusban? Vagy sok ez neked?

Sajnos még a hívőemberek közül is kevesen igyekeznek igazán Jézusban lenni, Jézusban élni. Mert lehetnek az életben magasztos élmények, Isten közelségének a megérzése, áhítatos pillanatok, amikor az ember érzi, hogy szinte körülsugározza a mennyei szeretet, szinte fürdik benne a lelke, nagy elhatározások is megformálódnak benne, -de igazán új élet csak a Krisztusban van. Ne elégedjél meg egy-egy múló, áhítatos hangulattal. A hangulatkeresztyénség a legcsalókább valami a világon. Elérzékenyedni egy romantikus karácsonyi hangulatban, elsírni egy-egy könnyet egy nagypénteki áhítatos hangulatban könnyű, de nem erre vagyunk elhívva, hanem új életre a Jézusban! Vajon igazán a Krisztusban élsz-e? Istenben? Igazán Ő az életelemed? Úgy van-e, hogy sehol másutt nem érzed igazán jól magad csak Ő benne?

Nos! Ez az előfeltétele annak az egységnek, amiért Jézus könyörgött. Így mondta Jézus: “Mint én tebenned Atyám, és te énbennem, hogy ők is egyek legyenek mibennünk!” Ha te is a Krisztusban vagy, meg én is, meg a madagaszkári atyafi is, meg a japán keresztyén is, akkor egyek vagyunk! Akkor van valami, ami minden távolságon és különbözőségen felül is összeköt bennünket, egyesít egymással. Jézus, a tökéletes harmónia!

Aki így egyesít bennünket, az olyan nagy és olyan jó és olyan szép, hogy közben elfelejtjük azt, ami elválaszt bennünket egymástól. Elfelejtjük a felekezeti megnevezést, a liturgiabeli különbséget, a dogmatikai eltéréseket. Akkor a föld különbözőpontjain élőkeresztyének nem beszélnek úgy, hogy “mi” és “o˝k”. Hanem csak úgy, hogy “mi”! Mi, Krisztust hívők, Őt szeretők. Mi mindnyájan a Krisztusban! Mert akkor már nem az a fontos többé ami elválaszt, hanem Aki egyesít! Ezt kell megélnünk!

Bár ne várnánk meg ezzel az egységgel azokat a Jézus által is kilátásba helyezett antiKrisztusi időket, amikor úgy leszünk majd kénytelenek megélni az egységet, mint amikor a vihar a fák koronáját mind egy irányba kényszeríti, hajlítja. Mert akkor nem fogják kérdezni, ki melyik felekezethez tartozik, hanem akkor majd egynek látja és egy kalap alá vonja a világ az egészet. Nem tesz különbséget ilyen, vagy amolyan keresztyén között. Ne arra nézzünk hát, ami elválaszt, hanem arra, Aki összeköt. Most még lehet, -de egyszer majd ez is későlesz!

De hát miért olyan fontos az, hogy mindnyájan egyek legyenek, akik Jézusban hisznek? Nos! Ez az egység nem öncél, hanem eszköz. Nincs benne és nem lehet benne semmi politikum, semmi mellékcél, például olyan, hogy egységesen lépjenek föl a világban lévőhitetlenség ellen. Ez hamis szempont! Jézus így jelöli meg a célt: “Hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem!” Jézusnak mindig a világ megmentése van a szívén. Ő sohase a világ ellen tett valamit, hanem mindig a világért! A világ megmentéséhez pedig az út a hívőkön át vezet. Ha mi egyek vagyunk a Krisztusban, akkor hiszi el a világ, hogy Jézus valóban Megváltó! Hát hogyan higgye el a világ azt a szeretetet, amit mi keresztyének hirdetünk, ha egymást se tudjuk szeretni és megérteni? -Hogyan lenne hiteles a világ előtt az egymás vétkeinek megbocsátásáról szóló evangéliumi üzenet, ha például Róma nem tudná megbocsátani a reformációt? Hogyan adjon hitelt a világ az egyház által hirdetett megváltásnak, ha akik hirdetik, egyáltalán nem megváltottakként viselkednek egymás között? Bizony, az egész keresztyénség hitele forog kockán azon, hogy mindnyájan egyek legyenek, akik Jézust Uruknak és Megváltójuknak hiszik és vallják.

Végül még egy különös kijelentése van itt Jézusnak: “Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek!” És hol van Jézus? Az Atyában! Megint ez a különös kifejezés: az Istenben! Tehát Jézusnak az az akarata, hogy mi Ő benne legyünk és vele együtt az Atyában! Mondjad hát te is Jézussal együtt: én is akarom, én is ezt akarom Uram! Ha ez a Te akaratod, hadd legyen az én akaratom is ez! A magam részéről én is megteszek mindent, hogy ez a szent, isteni akarat beteljesüljön! -Így majd megvalósul, igazán megvalósul az az egység is, amiért Jézus olyan nagyon könyörgött.

Ámen

Dátum: 1969. május 18.