Legyen meg a te akaratod!

1968. december 31, kedd

Lekció: 

Alapige

“...legyen meg a te akaratod

Hálaadó istentiszteletre gyűltünk össze ennek az esztendőnek az utolsó estéjén. Mit is tehetnénk egy tovatűnő év utolsó óráiban egyebet, minthogy megtelítjük lelkünket hálával Isten iránt és kiöntjük előtte az Ő dicsőségére. A hálaadás nemcsak azt jelenti, hogy összekulcsolom a kezemet és köszönetet rebegek - több annál: magatartás, az egész lényemet átjáró lelki melegség, a szív hőmérséklete, amit ha azután az ember köszönet formájában is ki akar fejezni, úgy érzi, hogy csak nagyon kis töredéke fér bele a kimondott szavakba. Az Isten iránti igazi hálának ezt az érzését fejezi ki a Jézustól tanult imádságnak ez a most felolvasott szakasza. Nem is szeretnék ezzel az igehirdetéssel semmi mást elérni, mint azt, hogy mindnyájan akik itt vagyunk, őszintén, megbékélten, hálás szívvel tudjuk elmondani ma este visszatekintve az 1968-ik esztendőre: „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.”

Mi volt az Isten akarata, mit akart Isten veled, meg velem, meg mindnyájunkkal ebben az elmúlt esztendőben? Azt, amit mindig is akar, röviden és egyszerűen: jót! A legjobbat! A javunkat! Mindenképpen azt, ami kinek-kinek a javára való! Istennek az akarata mindig jótétemény az ember számára... Elképzelem, milyen jó lenne most papírral-ceruzával ülni itten és felírni, számba venni, mi mindenféle jótéteménnyel halmozott el az Úr, a szerető Édesatya, életünknek csak ezen a legutolsó 365 napján! Ha ezt most itt valóban meg is tennénk, akkor derülne ki, mennyire nem tartjuk számon Isten jótéteményeit, talán nem is emlékezünk már rá pontosan, ami azt mutatja, hogy milyen könnyen napirendre tudunk térni fölötte. A szenvedést, a szomorú órákat már nem felejtjük el ilyen hamar, még évek múlva is felpanaszoljuk, pedig Isten jótéteményeinek az elfelejtése hálátlanság az ajándékozó Istennel szemben. Ő semmi mást nem vár az Ő jótéteményeiért tőlünk, mint hálát, azt akarja, hogy az Ő kezéből fogadjuk el azokat, lássuk meg benne az Ő kegyelmes akaratát... Ezt sem Önmagáért akarja, hanem érettünk, a mi érdekünkben.

Az Ő dicsősége semmivel sem lesz szegényebb a mi hálánk elmaradásával, de a mi örömünk az Ő jótéteményei felett annál inkább. És de sokszor megfosztjuk magunkat ettől az örömtől! Sok ember éppen azért nem tudja igazán örvendező hálával mondani: „Legyen meg a Te akaratod”, mert nem látja elég világosan Isten akaratában ezt a jótéteményt. Igen, mert ez is attól függ, hogy tudjuk-e a hit szemével látni az életünk dolgait, eseményeit. Aki nem, az nagyon hamar készen lehet az Isten jótéteményeinek a felsorolásával, mert akkor csak azok a kimagasló, kivételes, nagy események tartoznak ide, amik örömet, kellemes jóérzést jelentettek, mint apró oázisok a sivatag egyhangúságában. Akkor csak az számít jótéteménynek, hogy pl. fölépült valaki, akinek a gyógyulásáért imádkoztál, vagy beteljesült valami régi óhajod, ami után vágyakoztál, vagy talán éppen valami olyan nem-várt szépben és jóban részesültél, amiben kárpótolva érezted magad sok más csúnya és rossz útszakaszáért az életednek, és más effélék. Bizony sokszor csak az számít isteni jótéteménynek, amit általában a világ is jószerencsének nevez.

Könnyű ezekre azt mondani: legyen meg, Uram, a Te akaratod, látom, érzem, milyen jót akartál velem, megajándékoztál, megáldottál! Örömmel, hálával elfogadom. De próbáld meg egyszer azokat a dolgokat is, amiket olyan természetesnek és magától értetődőnek tartunk, nem is olyan természetesnek és magától értetődőnek látni: egyszerre megszaporodnak lelked előtt Isten jótéteményei! Mert nem magától értetődő ám pl. az a puszta tény, hogy most itt lehetsz ebben a templomban és nem kórházi betegágyon, vagy éppen koporsóban!

Az se magától értetődő, hogy hangzik az Isten Igéjének a hirdetése és zenghet a hálaadó zsoltárének, az se, hogy kabát védi a testedet és cipő van a lábadon, az se, hogy ma ebédeltél és nem maradtál éhesen, az se magától értetődő, hogy amikor megnyitod a vízcsapot, iható, üdítő tiszta víz jön belőle, az se, hogy a gyermeked rád kacag, és így folytathatnám tovább a végtelenségig. Nos, amit olyan magától értetődőnek tartunk az életünkben, az mind ajándék, egy jóságos Valakinek az akaratából való. Óh, hogy mennyi jóakarattal volt hozzád az Isten, akkor vennéd észre igazán, ha egyszer elvenne valamit abból, amit olyan magától értetődőnek tartasz az életedben! Amikor azt mondod: „Legyen meg a Te akaratod“: legyen benne az a hálás csodálkozás is afölött, hogy mennyi meg nem érdemelt jótéteménnyel áldott meg az Isten! Ha mind fel akarnád jegyezni, nem volna már elég az idő, ami ebből az évből még hátra van és ha mindezért áldani akarnád az ajándékozó Istent: a sok hálálkodás miatt soha sem jutna többé időd a panaszkodásra!

De az elmúlt esztendőben nyilván nemcsak ilyen hálára késztető események voltak... Mit csináljon most az az ember, aki valami nagy csalódással lett gazdagabb az óévben? Hogyan teljék meg hálával az a lélek, aki életének talán a legszomorúbb élménye fűződik ehhez az évhez, akitől elvette a gyermekét, vagy az életét kiegészítő másik felét, a párját? Vagy akire elviselhetetlennek látszó keresztet rakott az Úr? Óh, pedig de sokan jönnek ezen az estén valamilyen új kereszttel a templomba! Ki-ki maga tudja, mi van a batyujában, milyen fájdalmak, milyen be nem teljesült remények, milyen aggodalmak valakiért, milyen lelki ütések, sebek, mennyi könny, sóhaj...! Óh, de nehéz néha azt mondani, méghozzá hálás szívvel: „Legyen meg a Te akaratod!”

Nos Atyámfiai, hadd mondjam nagyon alázatosan, de nagyon határozottan, hogy Isten a sokféle kereszttel, bajjal is mindig a jót akarja! A javunkat! - „Legyen meg a Te akaratod”: ez a hívő ember bizalmi nyilatkozata az iránt a szerető Édesatyának megismert Isten iránt, Aki inkább Önmagát áldozza fel a Jézusban, inkább Maga hal meg a keresztfán, semhogy engedne téged vagy engem a halálba menni.„Legyen meg a Te akaratod”: ezzel mintegy erőt kérek ahhoz, hogy úgy tudjam, merjem látni a sorsomat, hogy mögötte és fölötte ott látom mindig Isten irányító hatalmát, az eseményeket mozgató hatalmas kezét, bölcs és kegyelmes akaratát.

Hívő ember, ha visszatekint a múltba: a megtörtént eseményekből összeállíthatja magának Isten örök eleve elrendelésének egy darabját, és azzal a bizalomteljes hittel könyveli el, hogy ímé így akarta az Isten, ez volt számomra az Isten akarata! Még a sátán és annak munkája fölött is ott van valahogyan a mindenható Isten megengedő, vagy büntető akarata! Nos hát ezzel a kéréssel: „Legyen meg a Te akaratod”: vállalom és elismerem Isten mindenható uralmát az életemben, azt, hogy nem vak sors, hanem egy vezérlő, gondviselő isteni akarat van fölöttem, hogy Valaki vezet, irányít, terel, uralkodik életem minden mozzanatában! - Nem csavargói vagyunk az életnek, akik hányódnak-vetődnek össze-vissza, mint a ping-pong labda a két ütő meg az asztal lapja között, hanem vándorai, akiknek megszabott utunk van, akik előtt Isten által kitűzött cél van! Tehát ha nehéz is egy-egy útszakasz, csak bátran tovább, ne félj, jót akar veled az Isten! Ne feledjétek, hogy annak, Aki így tanított bennünket imádkozni: „Legyen meg a Te akaratod”: annak ez az imádság az életébe került. Mióta Jézus ott a Gecsemáné kertben kimondta a nagy nyilatkozatot: „Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te”, tehát legyen meg a Te akaratod, és mióta ez az akarat meg is történt, érvényesült is a Golgotán: azóta egyet egészen határozottan tudhatunk: azt, hogy Isten akarata üdvözítő akarat, megváltó akarat, nem egy zsarnoknak, kegyetlen hatalmasságnak az akarata, Aki a maga abszolút fölényét érezteti a teremtményeivel szemben, hanem egy szerető Édesatyának az akarata, Aki a legnagyobb áldozatot is vállalja, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett a számára. Ha Ő akar valamit, az csak jó lehet, az csak javunkra lehet, ha nem látszik is annak esetleg! Ne úgy mondd hát: „Legyen meg a Te akaratod”, mint aki kénytelen kelletlen beletörődik a változhatatlanba, ne fogcsikorgatva és a túlerővel szemben érzett tehetetlenségben könnyeket nyelve, ne neheztelve vagy titkos lázadással a szívedben, hanem úgy, mint aki egy nálad bölcsebb, szerető hatalom kezében tudja magát, a családját, a világot! Persze, hogy nem érted sokszor, miért akarja Isten így, de ha Ő így akarja, akkor bizonyosan így van jól! Így kell lennie az érdekedben.

Majd egyszer, a végén kiderül minden. Majd onnan, az út legvégéről visszatekintve világosodik meg az egész útszakasz, minden, az is, ami most talán olyan fájdalmas, ijesztő vagy sötét. Próbáld hát már most úgy látni, érzékelni és értékelni mindazt, ami olyan nehéz, hogy ezt mind egy kicsit már most is onnan felülről, a végéről, az isteni megoldás bizonyosságának a perspektívájából látod. Rousseau mondta egyszer: minél kevésbé értem meg Istent, annál jobban imádom Őt! - Tehát így is lehet! És akkor mérhetetlen vigasztalás, erő van ebben az öt szóban: „Legyen meg a Te akaratod!” Ha akármilyen fájó emléket hordozol is tehát magaddal az óesztendőből, adj most érte hálát ezzel a bizalmi nyilatkozattal. Minden fájó, lázadó szív megtalálja békességét a hálaadásban! Próbáld meg, majd meglátod, milyen boldog élet a hálás élet! Adj hálát magáért az Isten akaratáért!

Tudjátok, mi az egyetlen, ami így óév utolsó estéjén elronthatná a hálaadásunk örvendező hangulatát?! Az, ha az egész év folyamán elkövetett bűneinkre és mulasztásainkra gondolunk! Óh, de tele van ezekkel ez az elmúlt esztendő is! De sok mindent rosszul csináltunk, nem úgy, ahogy kellett volna, de sok mindent nem csináltunk, amit pedig kellett volna! Ki tudná felsorolni azokat a szavait, cselekedeteit, gondolatait és érzéseit, amelyek kerek megcsúfolását jelentették ennek a nagy parancsolatnak: Szeresd az Istent és szeresd felebarátodat, mint magadat!? Legtöbbjét már ennek is elfelejtettük, de a terhét különösen így óév utolsó estéjén akkor is, szinte önkéntelenül is érezzük, hiszen újra egy egész esztendő múlt el az életünkből: ki tudja mekkora lépéssel közeledtünk ahhoz a pillanathoz, amikor majd meg kell jelenni a Krisztus ítélőszéke előtt a nagy számadásra! Hiába menekül valaki ilyenkor a szilveszter-est vidám mámorába, sok mókájába: borral, jókedvvel nem lehet lemosni azokat a bűnöket, amiket egyszer mint mennyei adósságot mindnyájunktól számon kérnek. De ha igazán nyom valakit ez az adósság, ha igazán szabadulni akar tőle, akkor hadd mondjam: van valami, ami nem csak a te emlékezetedből töröl minden terhelő adatot, hanem ami ennél sokkal fontosabb: az Úr emlékezetéből is! Igen, egyszerűen töröl, mint amikor egy táblát szivaccsal letörölnek, úgy hogy helye sem létezik többé. Ez a valami pedig: Jézus vére! Meg van írva: „az Ő vére megtisztít bennünket minden bűntől!” Egyedül érette, Jézusért lehetséges az, hogy Isten most megbocsássa minden bűnödet - hallod: minden bűnödet, azt is, amire már nem is emlékezel, az egész bűnös természetedet! Mintha soha semmi adósságod nem lett volna! Ez az Isten legjobb, legkegyelmesebb akarata! Igen: AKARATA! Mert meg van írva: Hát kívánva kívánom én a gonosz halálát? - ezt mondja az Úr Isten; nem, inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?!"#Ez18,23. Isten meg akar bocsátani, mindenkinek, aki a Jézusban való hit által ezt most igazán bűnbánattal el akarja fogadni! Ha Istennek most erre az akaratára igazán őszinte hálával tudnád azt mondani: „Legyen meg a Te akaratod”, akkor ezzel együtt minden más problémája, kérdőjele, miértje is megoldódik az elmúlt esztendőnek. - Íme, így nyújtja most feléd Isten az Ő megváltó akaratát, szeretetét, bűnbocsátó kegyelmét: fogadd el, egyszerűen csak fogadd el, nagy alázatos hálával mondván: „Uram, legyen meg a Te akaratod!”

Azt mondtam az elején, semmi mást nem akarok elérni ma este, csak azt, hogy mindnyájan, akik itt vagyunk, őszintén, szívből tudjuk elmondani ma este, hogy „Legyen meg a Te akaratod!” Nos, hát aki ezt most valóban így tudja elmondani, az megbékélten, hálás szívvel zárhatja le az Úrnak 1968-ik esztendejét és indulhat tovább az új esztendő felé.

Ámen.

Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett!
Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett.
Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád:
Áldását mindenben érzed.

264. ének 2. vers

Dátum: 1968. december 31. délután, Szilveszter