Szentlélek

1968. február 28, szerda

Alapige

“Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a sadduczeusok, Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást; És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala. Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer. Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe. És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának. És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt? Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei! Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez: Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben. Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala. Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ővelök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván: Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben. Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt. Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.”

Most arról szeretnék beszélni, milyen tanítást ad nekünk ez a történet a Szentháromságról. Egészen határozott dolgokat tudunk meg belőle a titokzatos hatalomról. E köré a vers köré csoportosul: “Akkor Péter Szent Lélekkel megtelve, monda nékik” (8. vers). Milyen az, amikor egy ember Szent Lélekkel van megtelve? Hogyan néz az ki? Mi történik vele, általa és körülötte? Ezért tartom különösen fontosnak, mert a Szent Lélekkel kapcsolatosan meglehetősen homályos, zavaros elképzeléseink vannak, sokszor nekünk, hívőknek is. Azért maradunk mentesek a Szent Lélek hatásától, mert nem ismerjük fel, nem tudjuk, hogyan munkálkodik. Pedig a Szent Lélektől és hatásától egyáltalán mentesnek maradni olyanforma dolog, mintha egy gyönyörűen megépített orgona volna a templomban, és nem volna benne pneuma - szél. Hiába volna az egész hangszer, szelelés nélkül.

Olyan a hívőember mindenféle törekvése, keresztyén élete Szent Lélek nélkül, mint egy vitorlás csónak a szélcsendben: ki van feszítve a vitorla, megvan a kormány, csak éppen az erőhiányzik, ami vinné. Lehet lökdösni lapáttal is, de ez nagyon izzadságszagú, kellemetlen, pláne hosszú távon, nem használható. Valahogy ilyen a hívőember Szent Lélek nélkül. Ezt a tizenkét embert is, - akik Jézussal töltöttek három esztendőt, személyesen hallották Jézus szavát, tanítását, - a Szent Lélek tette apostolokká. Addig csak ilyen-olyan tanítványai voltak Jézusnak. A Szent Lélek által váltak apostolokká. Azt a háromezer embert is, akik ott Jeruzsálemben megtértek, szintén a Szent Lélek tette gyülekezetté. Egy egyháznak mindenekfelett nem sok pénzre van szüksége, - arra is van, de nem sokra, - nem nagyszerűépületekre, kitűnőszervezetre, jól megfogalmazott törvényre, - nem!
Az mind jó, ha van, de elsősorban Szent Lélekre van szüksége. Nélküle hiába van épület, törvény, pénz, - az egyház nem egyház.
De hát hol van a Szent Lélek? Hol található meg? Hol foghatjuk meg? Hol realizálhatjuk? Pál apostol az #1Kor3,16-ban egészen megdöbbentődolgot mond a Szent Lélekről: “Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?” Hogy hol van? Hát tibennetek, mibennünk van a Szent Lélek. Baj, hogy ezt nem tudjuk, nem ismerjük fel, nem tudatosítjuk! Ő működik bennünk. Az elsőpünkösd óta itt van, csak nem vesszük észre kellőképpen, ugyanúgy nem tudatosítjuk magunkban, mint mikor Pál azt mondja: “Nem tudjátok-é, hogy ... az Isten Lelke lakozik bennetek?” Mintha azt mondaná: Hát Atyámfiai, tudjátok meg, vegyétek észre, hogy valahányszor Isten egyáltalán az eszetekbe jut, az a Szent Lélek munkája tibennetek! Valahányszor egy-egy Ige többé válik, mint egyszerűemberi szó, megéreztek benne valami erőt, akkor ez a Szent
Lélek ereje volt. Valahányszor az igehirdetésben elhangzott emberi szavakról úgy érzitek, hogy talán megoldott valami problémát, ez nem emberi bölcsesség által, hanem a Szent Lélek által történik. Valahányszor imádságban azt érezzük: most tényleg valami reális kapcsolat történt közöttünk és a láthatatlan Isten között, Akihez imádkozom, megint a Szent Lélek által jött létre ez a művelet. Tudatosítsuk, hogy a Szent Lélek mibennünk van.

Ő a bennünk lévő, belőlünk ható Isten. Jézusnak az az ígérete, hogy: “Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok!” #Jn14,18 teljesedett be szó szerint, amikor Isten a Szent Lelkét kibocsátotta erre a földre, mint a Fiú helyettesét. Úgy, ahogy most Isten itt van, ha bejön a lelkünkbe, elkezd munkálkodni, ahogy Isten egyesül velünk, ez a Szent Lélek munkája.

Talán azt mondhatnám nagyon durván: három fokozat van. Az első, amikor a hitem tudomásul veszi, hogy Isten van. Nagy dolog, amikor tudomásul veszi valaki azt, hogy van Isten! De van ennél magasabb - vagy mélyebb - fok is, mindegy, többlet -, amikor azt veszi tudomásul a hitem, hogy az Isten, Aki van, ahogyan Jézus Krisztusban eljött: Immánuel (velünk az Isten). Van egy még teljesebb fok: amikor azt veszem tudomásul, azt realizálom, hogy bennem van az Isten. Tehát először, hogy van, ez talán inkább az Atyára vonatkozik. Az, hogy velünk van az Isten, inkább a Fiúra vonatkozik, Jézus Krisztusra. És az, hogy bennem van az Isten: az a Szent Lélek, amikor azt veszem tudomásul, hogy bennem van Isten. Ezek nyilván a Szent Lélek bennem való jelenlétének, munkálkodásának a különbözőfokozatai.

Pál apostol Efézusbeliekhez írt levelében ilyen intelem található: “teljesedjetek be Szent Lélekkel” Ez a szó magában rejti, hogy van olyan állapot, amikor nincs tele. Ezért mondja: “teljesedjetek be!” Mintha azt mondaná: többet, jobban, egészen bírjátok a Szentlelket, vagy bírjon a Szent Lélek benneteket! Erről van szó Igénk 8. versében is: “Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve” szólt, miután Szent Lélekkel beteljesedett. Ez az “akkor”, ez szinte érzékelteti, hogy Péter nem volt mindig beteljesedve Szent Lélekkel. Nem olyan stádium, amit ha elér, akkor abban megmarad, hanem úgy látszik, ez egy program, amire törekedni kell. Péter apostol életében tudunk olyan időszakot, mikor nyilván nem volt beteljesedve Szent Lélekkel. Nem a régi Péter, a pünkösd utáni Péter. Pál a Galáciai levélben leír egy jelenetet (tessék elolvasni: #Gal2,11-16, amikor legorombítja Pétert, aki nagyképűsködött. Félt. Mikor őott a zsidó-keresztyénektől való félelméből, nehogy megszólják, úgy tesz, mintha őmagára nézve érvényesnek tartaná a mózesi törvényeket.

Pál nagyon erősen rászól. Nyilván akkor Péter nem volt beteljesedve Szent Lélekkel. De az, ami itt van, amikor Péter Szent Lélekkel megtelik, azt jelenti: amikor az ember felett egészen az Isten veszi át az uralmat a Lélek által. Ez az, amire nekünk is állandóan törekednünk kell. Azért mondom, mindig megújuló törekvés, hogy: még többet, Uram, még jobban, hadd adjam magam a Te rendelkezésedre, a Lelked uralma alá! Még jobban töltsd ki testemet-lelkemet, még jobban tölts meg Önmagaddal, a Te Szent Lelkeddel! Milyen az, amikor egy ember meg van teljesedve Szent Lélekkel? Négy pontban foglaltam össze, hogy ebből a történetből hogyan látjuk a Szent Lélekkel megteljesedett ember mivoltát.

1.) Az elsőaz, hogy a Szent Lélekkel megteljesedett ember eszközzé válik Isten kezében. A legnagyobb lelki élmény - azt hiszem ezt a Testvérek is megtapasztalták, - mikor azt tapasztalja az ember, hogy felhasználja Isten. Engem, a nyomorultat, a senkit, a nyavalyást felhasznál az Isten. Úgy vesz a kezébe, hogy végez általam valamit. Ez a legmagasabb foka talán a hívőéletnek - tudomásul venni azt, hogy eszköz vagyok az Isten kezében, akit Isten felhasznál; hogy rajtam keresztül munkálkodik, mond vagy tesz valamit. Tehát nemcsak magamért, a lelki vagy anyagi bajomért vagyok kapcsolatban Istennel, hogy azokat valamelyest rendezzem, hanem az Istennel való kapcsolatból más is profitál. A történetben Isten Lelke Pétert használta fel arra a bizonyságtételre, hogy Jézus él, az a Jézus, Akit megöltek. Péter erről hatalmas erővel tett bizonyságot.

És itt senki ne mondja azt, hogy ja, Péter alkalmas volt, én azonban alkalmatlan vagyok! Péter nagyszerűegyéniség volt, én nyavalyás senki vagyok! “Mikor látták Péter és János szólásban való bátorságát és megtudták, hogy írástudatlan és közönséges emberek”#ApCsel4.13. . Hát analfabéták voltak? A szó legszorosabb értelmében. Ilyen ember is eszköz lehet Isten kezében, hogyha egyszer megteljesedik Szent Lélekkel. Azt hiszem, már elmondtam egyszer, hogy én ezt akkor értettem meg igazán, mikor egy festőművész barátom látogatott meg egyszer. Én nem tudok rajzolni, még egy egyenes vonalat sem tudok húzni. Nincs ilyen képességem. A barátom beszélgetés közben azt mondta: Add ide a ceruzádat! Elkezdett vele rajzolni. Elámultam. Hű, mit tud az én ceruzám! Attól függ, hogy kinek a kezében van. A festőművész kezében még az én ceruzám is gyönyörűformákat rajzol, és kialakul egy művészi alkotás. Természetes. Mindnyájunk életében így van. Attól függ, ki veszi kezébe azt az eszközt. Ha a legnagyobb Művész: a Szent Lélek veszi kezébe eszközül az életünket, bízzuk Rá egészen magunkat! Azt szeretném mondani: törekedjék minden hívőember arra, hogy eszközül adhassa magát Istennek, hogy rajta keresztül végezzen el valamit a világban, mert végeredményben ezért vagyunk hívőemberek. Ne csak a saját lelkivilágunk rendezésén munkálkodjunk, - a legtöbb ember csak önmagával pepecsel -, hanem valahogy tényleg azzal a szándékkal, programmal menjek oda Isten elé, mint Pál: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” #ApCsel9,6 Mit akarsz általam cselekedni? Tehát hogy tegyen valamit rajtam keresztül Isten. Itt is erről van szó. Most ebből a szempontból, ki-ki gondolkozzék el, hogy ma mit tett rajta keresztül az Úr?

2.) Egy másik ismérve, hogy a gyáva ember bátorrá válik. Figyeljük meg, hogy ez a Péter, aki még nemrég a maga erejében bízva és a saját hűségének a tudatában olyan fennhéjázva bizonygatta, ha mindenki elhagy is: “Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!” #Lk22,33 Azután tudjuk, hogy egy kis cselédleányka gúnyos megjegyzésére úgy megrémült, hogy égre-földre esküdözött, hogy nem is ismeri azt az embert. A természetétől fogva Péter apostol egy gyáva kukac volt - mindnyájan azok vagyunk. Most pedig a hite - nem vakmerővé, mert ez nem keresztyén tulajdonság -, hanem bátorrá tette. A vádlottból szinte vádlóvá vált, hogy a fejükre olvassa a farizeusoknak: ők ölték meg a Krisztust, hogy Akit elvetettek, Az lett a szegeletnek fejévé. Nincs más név, Aki által kellene megtartatnunk, csak a Krisztus neve. Ez az ember Tőle gyógyult meg, az apostolok csak eszközök voltak. Mikor rájuk reccsentettek, hogy fogják be a szájukat, azt mondják: “Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” #ApCsel4.19-20. . Nem tehetem, hogy nektek engedelmeskedjem, ne az Istennek - mondja Péter, Jánossal. Ilyen bátorrá válik! De nyilván nem azért, mert nekibuzdult, - amikor fogadkozott, akkor is nekibuzdult -, hanem nyilván azért, mert megteljesedett Szent Lélekkel.

Ez azért nagyon fontos, mert egy nagy elgyávulási folyamat érezhetőa keresztyén emberek életében. Manapság valahogy azt érzik: Nem vagyunk elég divatosak. Kisebbségben is vagyunk. Mintha egy vesztett ügynek az utolsó mohikánjai lennénk. Meghúzódunk. Pedig nekünk tudnunk kellene, hogy annak a Jézus Krisztusnak vagyunk a tanúi, Aki ezt mondta: “Nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön.” (Mt 28,18) Aki úgy tesz Róla bizonyságot, hogy őmarad győztes a porondon, az nem elveszett ügyet szolgál.
Péter apostol ennek a hatalmas Jézusnak a szószólója, és az Ő felelősségére mert így beszélni, ahogy beszélt. Aki tudja, hogy kinek a kezében van, hogy ki használja őt eszközül, akkor annak nem kell félnie, az a felelősséget nyugodtan ráháríthatja Arra, Akinek a kezében van. Azért is fontos ez, mert rettenetesen sok félelem üli meg az emberek lelkét, és minden ilyen félelem tulajdonképpen Szent Lélek-hiány belül. Mert a Szent Lélek ígérete bátorrá tesz az emberekkel szemben, bátorrá tesz akár egy képzelt, akár egy meglévőbetegséggel szemben, bátorrá a jövővel szemben, a szenvedélyekkel szemben, bátorrá még a halállal szemben is. A gyáva embert tehát bátorrá teszi.

3.) A harmadik dolog - megint nem sorrendben a harmadik, hanem egy harmadik dolog a Szent Lélekkel való megteljesedésnek a hatása, hogy megtaláljuk a kellőszavakat. Vagyis, hogy a Szent Lélek megmondja azt a mondanivalót, amit abban a pillanatban mondanunk kell. Szinte elcsodálkozunk mi is a papi fejedelmekkel együtt azon: hogy tudja ez az analfabéta Péter, hogy mit, - hogy ebben a helyzetben mit kell mondania, és azt hogy tudja olyan nagyszerűen mondani. Szinte szó szerint teljesedik be ebben a jelenetben is Jézusnak az az ígérete, amit még régebben tett a tanítványainak: “mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.” #Mt10,19-20 Itt van megírva a Biblia egyik leghatalmasabb Igéje. Ez az, amire a legtöbbet szoktam gondolni. Íme, beteljesedett ez az ígéret, megadatott abban az órában, hogy ez a tanulatlan Péter mit és hogyan szóljon. Ennyire lehet Jézus ígéreteire számítani.

És most hadd tegyek bizonyságot róla, hogy én is nagyon sokszor megtapasztaltam, ugyanezt. Valóban beváltja az ígéretét annak, aki hiszi. Hadd áruljam el azt a lelkigondozói gyakorlatomat, aminek talán más is hasznát veheti, hogy nekem általában az a gyakorlatom, az a szokásom, hogy amikor jön valaki hozzám, s elmondja a gondját, baját, problémáját, - csak a fél fülemmel figyelek oda, mert a másik fülemmel arra figyelek, hogy az Úr mit akar rajtam keresztül mondani őneki. Egyszerre hallgatok kifelé, amíg az illetőbeszél, panaszkodik, vagy kérdez, és befelé imádkozva, és hivatkozom Jézusnak arra az ígéretére, hogy megadatik, hogy mit szóljatok, mert nem ti vagytok, akik szólnak, hanem a ti Atyátok Lelke, Aki szól bennetek. Én nem tudom, hogy most mit mondjak. Nem is azt akarom elmondani, ami nekem jut eszembe, hanem amit Te juttatsz az eszembe Uram! Néha egészen megdöbbentőmódon teljesedik be az ígéret. Lám Péter apostol is, amiket mond, nyilván nem magától mondja. Azért ámultak el, amikor hallották Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságát, mert megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek. Elcsodálkoztak, hogyan tud ez az ember, aki soha sem tanult? Ezt a bölcsességet ott és akkor kapta abban a pillanatban. A világnak egyik legnagyobb igehirdetője a múlt században, Spurgeon, soha életében nem tanult teológiát, mégis ővolt a leghatalmasabb igehirdető, a
Szent Lélek teológusa. Őtanította Spurgeont, és ez a legtöbb, a legnagyobb, a legjobb, ez az, amit nem lehet megtanulni, amire nem születni, hanem újjászületni kell. Igen, - és ezt lehet kérni, és ezt lehet kapni is.

Ez gyakorlati szempontból azért is fontos lehet a számunkra, mert a gyermekeink néha olyanokat tudnak kérdezni, hogy a legtöbbször rettenetes zavarban vagyunk, hogy mit válaszoljunk a hitbeli vagy bibliai témákat illetően. De én már láttam, hogy egy-egy édesapa, vagy édesanya Szent Lélekkel megteljesedve olyan határtalan bölcsességgel tudott válaszolni, hogy tényleg csak elámultam, mikor elmondta, hogy mit válaszolt. Megértettem, hogy nem őtőle telt ki, ez a Szent Lélek munkája. Nagyobb gyerekeinkkel kapcsolatban is de sokszor tanácstalan vagyok, hogyan mondjam meg azt, amit mondani kellene, hogy azt meg is értsék, foganatja is legyen. Nos, kedves Testvérek, ilyenkor egy-egy fohász: Uram, Te segíts! Te ígérted meg, hogy adatik abban az órában, add hát, hogy Atyám Lelke szóljon belőlem! Meg fogjuk látni, hogy nem hagy cserben Jézus. Aki az Ő ígéretére mer számítani, számítson csak nyugodtan, nem fog csalódni. Vagy olykor munkatársaink hoznak bennünket zavarba a hit dolgait illetően. Akkor is ugyanilyen formán számítsunk arra, hogy Jézus megígérte, hogy nem fog magunkra hagyni bennünket. Hivatkozzunk egy pillanatig arra, hogy itt van a pillanat, Istenem, ments meg attól, hogy azt válaszoljam, amit én tudnék válaszolni!" Meg fogjuk látni, hogy megkapjuk, ami akkor szükséges. A Szent Lélek megadja a kellő mondani valót.

4.) Végül a Szent Lélek hitelesíti a bizonyságtételt meggyőző erejűvé. Olyan nagyszerű, hogy a tények beszélnek. Így folytatódik a #ApCsel4.14. vers: “Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.” Hát persze, hiszen ott állt mellettük az az ember, aki Jézus neve által meggyógyult. Látták, ki volt azelőtt, látják, kicsoda most. Ímé, egy ténnyel nyilvánvalóvá lett Jézus Krisztus ereje. Nem lehet meg nem történtté tenni. A tények szavak nélkül is beszélnek. Ennek nem lehet ellentmondani. A tényekkel szemben nem lehet vitatkozni. A tény a legfőbb érv, a legfőbb bizonyíték. Egyszer valaki azt mondta, hogy a tények hazudnak. Nos, kedves Testvérek, ezt az emberi kétségbeesés mondatja valakivel, amikor már nem tud más érvet felhozni. A látszat lehet nem igaz, de a tény nem lehet nem igaz, ott mese nincs. Ha valaki arra tud hivatkozni, hogy vak voltam és most látok, - hát ez a tény meggyőzőerejűtény. Ugyanúgy, aki arra tud hivatkozni, hogy parázna voltam és most tiszta vagyok, vagy azt tudja mondani, hogy hazug természetűvoltam, és most megtisztított az Úr, vagy azt tudja mondani: elkeseredett és vigasztalhatatlan nyomorul
voltam, és íme meg vagyok vigasztalva, tele vagyok örömmel. Vagy: csapás ért és teljes békesség és egyensúly van a szívemben. Vagy: rettentőcsúnyán megrágalmaztak, megbántottak, és nem haragszom senkire. Ezek tények. Ezek teszik hitelessé a Krisztusról való beszédünket. Megfordítva: tények nélkül beszélni Jézusról többet árt, mint használ, utálatos. Inkább ne szóljon senki Jézusról tények nélkül, mert mikor tények nélkül beszél valaki Jézusról, akkor szokták mondani és méltán: Na lám, ilyenek a hívők! - Igazuk van. Minden bizonyságtételünk csak úgy hiteles, ha ezt tudjuk mondani: Nézzétek, ezt tette velem Jézus, általam Jézus, nem én, - Jézus! Megint egy kérdést hadd tegyek fel; ki-ki válaszolja meg önmagának: vannak-e olyan tények az életedben, amik hitelessé teszik a Jézusról szóló szavadat?

Befejezésül még csak azt: és mi lett az eredménye az egész dolognak, hogy Péter Szent Lélekkel megteljesedve szólt? Igen, mi mindig az eredményt szeretnénk látni, számon tartani, mert azt hisszük, hogy ez is hozzátartozik. Hadd mondjam, hogy ez nem tartozik hozzá - vagy inkább mondjam, hogy nem a mi dolgunk az eredmény számontartása. Itt nincs közvetlen, látható eredmény. Nem az lett az eredmény, amit happy end-ként elvárnánk, amit a szentíró így írt volna meg azokról, akikről az #ApCsel4.5-6. versben olvashatunk: Nos, ezek is mind megtértek! Ezt szeretnénk, ez lenne gyönyörűbefejezése a történetnek. Nem tértek meg! Mégis, amikor valaki

Szent Lélekkel megteljesedve szól, mint Péter, az sohasem hiábavaló. Itt is egészen bizonyosan nem volt hiábavaló, már csak azért sem, hogy ímé, mi is Isten Igéjeként merítünk belőle erőt. De ha az akkori helyzetbe tekintünk, ki tudja, azok közül az előkelőségek közül melyiknek a szívébe hullott bele mégis egy olyan mag, ami ott meghúzódott, egy olyan érzés, hogy: Na ez a Jézus mégis csak letagadhatatlan. Lehet, hogy később ezek közül is megtért valaki - van is rá utalás, hogy a papok és farizeusok közül is csatlakoztak a gyülekezetekhez - nem fontos, ez az Úr dolga. A lényeg az, hogy Péter akkor, ott elvégezte, amit akkor, ott rábízott az Úr.

Hadd foglaljam össze röviden, mit jelent Szent Lélekkel megteljesedni: Akkor és ott elvégezni azt, amit akkor és ott rám bízott az Úr. Ezért könyörögjünk! Legyen felelet szép énekünk az Igére, amit hallottunk!

Ó, Sion ébredj, töltsd be küldetésed,
Mondd a világnak: hajnalod közel!
Mert nem hagy az, ki népeket teremtett,
Senkit sem éjben, bűnben veszni el.
Légy örömmondó, békekövet,
Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

397. ének 1. vers

Ámen

Dátum: 1968. február 28. csütörtök.