6. Tartsd meg, ami nálad van

1966. augusztus 07, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Alapige

“Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.”

Ez a levél, amit Jézus a Filadelfiában lévőgyülekezethez intézett, abban különbözik a többi levelektől, hogy csupa dicséret van benne. Valami olyan a hangja, mint az édesanya írása távollévőleányához, akiről mindig csak jó hírek érkeznek hozzá, aki a hűség, a szeretet, a kedvesség mintaképe. Ha kicsinysége miatt kevés volt is az ereje a gyülekezetnek, de megállott az élet megpróbáltatásai között. Mi lehetett ennek a titka? Talán az, hogy igazán komolyan vette Urának ezt a biztatását: “Tartsd meg a mi nálad van” #Jel3.11. Úgy érzem, most a mi számunkra is e köré az Ige köré lehet csoportosítani az egész levél mondanivalóját.
Nekünk is ezt üzeni most Jézus ebben a mai igehirdetésben: “Tartsd meg a mi nálad van”! Ez a figyelmeztetés abból az előfeltevésből indul ki, hogy van valami nálad, van valamid, amit érdemes megőrizni. Van valami értéked, amit Jézus olyan drágának tart, hogy azt mindenképpen meg kell tartani! Mi ez? Nos: nagy általánosságban talán így mondhatnám: az evangéliumi keresztyénséged, a keresztyén hited tartalma. Nem a te szerzeményed, nem a te találmányod, nem a te munkád eredménye ez, hanem két évezredes örökség, amit elődök bíztak rád, hogy őrizd meg az utódok részére. Ez a gazdag örökség még magától az Úr Jézustól származik, Ő hagyta ránk, Őtett gazdaggá vele bennünket. Tőle kapták az apostolok, és adták tovább Augusztinusznak, Augusztinusz a reformátoroknak, Luther meg Kálvin ezt az örökséget adták tovább Méliusz Juhász Péternek, őmeg Bethlen Gábornak. Így került ez az örökség Bocskay, Rákóczi, Geleji Katona István, Szenczi Molnár Albert, és sok-sok más közvetítésével a mi kezünkbe. Röviden úgy is hívhatjuk ezt az örökséget, hogy evangéliumi keresztyénség.

A XVI. századbeli magyar diákok ezért mentek hihetetlen áldozatok árán külföldi egyetemekre tanulni, Károli Gáspár ezért áldozott rá egy életet a Biblia magyarra fordítására, tüzes lelkűmagyar prédikátorok ezért kínlódtak idegen gályákon, hogy mi ezt az örökséget elegyítetlenül és csorbítatlanul kapjuk a kezünkbe, a szívünkbe. Vérrel megoltalmazott, sok veszély között is megőrzött drága örökségről van hát szó, - érezzük-e, hogy nem tehetünk vele büntetlenül, amit akarunk, nem tékozolhatjuk el könnyelműen. Nem mondhatunk le róla, mert ez az örökség kötelez! Arra kötelez, hogy megtartsuk, és hiánytalanul továbbadjuk azoknak, akik utánunk jönnek majd be ebbe a templomba. A ti utódaitok, a ti fiaitok és leányaitok a törvényes örökösök, eljövendőévszázadok tőletek kérik majd számon az ősi Krisztusi örökséget. De jaj, el ne veszítsük a világnézetek kavargó viharában; el ne dobjuk bármi más haszonért, előnyért e világban; meg ne fosszuk az utánunk jövőket attól, ami a legdrágább az életben! Te akkor is “tartsd meg a mi nálad van”! Erre vonatkozik tehát nagy általánosságban Jézus biztatása.

De a levélből az is kitűnik: hogyan, miként lehet megtartani azt, amink van? Ebben különösen nagy jelentősége van annak, amit így mond Jézus: “Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a mit senki be nem zárhat” (8a v.). Realizáljuk magunkban a képet, mert hiszen nyilvánvaló, hogy képről, hasonlatról van szó. Képzeljünk magunk elé egy ajtót, ami tárva-nyitva van, szabadon lehet kiés bejárni rajta, bárkinek! Bármikor! Bármilyen lelki vagy fizikai állapotban van is valaki. Szabad! Szabad az út befelé is, meg kifelé is! Először befelé! Igen: az élet alapja, forrása, adója, értelme, célja, az élőIsten felé! Elgondolkodtatok már valaha azon, hogy micsoda mérhetetlen kiváltság a számotokra az, hogy szabad bejárásotok van - Istenhez? Konfirmandusaimnak szoktam mutatni egy nagy plakátot, ami tulajdonképpen egy orvosi cégtáblát ábrázol, ez van ráírva: “Az Áldott Orvos, minden betegség specialistája. Fogad éjjel és nappal, minden előzetes bejelentés nélkül. Ingyenes rendelés. Az árát Ő fizette meg!” Igen, ez szó szerint igaz! Ha Istenre gondolsz, mindig így gondolj Istenre!

Jézust sokszor úgy képzelem el, mintha Istennek felénk kitárt két karja lenne, amint hív magához: “Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” #Mt.11,28. Nálam békességet találtok! A mi kimondhatatlanul nagy kiváltságunk éppen az, hogy van kihez menjünk! Az Istenben hívőembert éppúgy utoléri a veszedelem: alatta is éppúgy reng a föld, mint másutt; az anyagi nehézségek is éppúgy megvannak; a halálesetek őket sem kerülik el; gyermekeikért éppúgy küzdenek; házukat éppúgy megviseli a téli nedvesség; éppúgy éreznek fájdalmat és szomorúságot, mint mások. De ezekben a helyzetekben a hívőember előtt mindig ott van a nyitott ajtó Isten felé, a szabadulás, a biztonság felé. Ide mindig lehet menekülniök! A hívőembernek is éppúgy fájhat egy csalódás, mint másnak, de van kinek elpanaszolni a bánatát. A hívőember is éppolyan tétován állhat sokszor az élet útvesztői között, mint bárki más, de van kivel megbeszélnie a problémáit. A hívőember életében is történnek érthetetlen dolgok, de akkor is van Kiben bíznia! A hívőember is el tud keseredni a végletekig, de van, Aki megvigasztalja! Ő is elfárad, néha halálosan belefárad az életbe, de van Kitől új erőre kapnia. Sőt őis elbukik, ó de sokszor, - de mindig van Kihez menekülnie, Aki újra fölemeli, és letisztogatja róla a sarat. - Ő előtte is besötétedhetik minden kilátás, és mégis van, Aki új reménységgel biztatja. Mindig nyitva van előtte az ajtó Isten felé!

Nyitva van! Nyitva van az előtt is, aki már nagyon régen nem lépett be rajta. Az előtt is nyitva van, aki már egészen elszokott attól, hogy Isten elé lépjen! Szabad annak is bemenni, aki most tenné meg ezt a lépést életében először! Szabad! Jézus így mondja, neked is, nekem is: “ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat” (8a). Ha egyszer Ő adta elénk ezt a nyitott ajtót, ugyan ki emberfia, vagy mi egyéb baj, probléma zárhatná be előttünk? Senki és semmi! Az ajtó nyitva van! Ez a te nagy kiváltságod! “Tartsd meg a mi nálad van”: azt jelenti tehát, hogy élj azzel a lehetőséggel, tartsd meg azt a szokást, hogy rendszeresen bejársz Istenhez! Beszélgetni, megvigasztalódni, tájékozódni, erőt meríteni, megújulni testbenlélekben! Tedd rendszeresen! Csak annyit mondjál, hogy itt vagyok, Uram, és kezdj el beszélni Hozzá! Én is ezt teszem minden reggel, mielőtt hozzáfogok a napi feladataim elvégzéséhez; belépek Isten elé! Megbeszélek Vele mindent, ami aznap rám vár. A Filadelfiai gyülekezet ezért tudott megállni a megpróbáltatások idején, mert élt a nyitott ajtó lehetőségével. Így mondja Jézus: “Kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet” (8b). Vagyis: ha kevés erőd van az életed nagy-nagy problémáihoz, Istennel együtt elég!

Nem is lehet megállni másként ebben a zűrzavaros életben, igazán csak Istennek a mentőkarjába, Jézusba kapaszkodva! Fiatal leány járt nálam a minap. Utolsó hozzátartozója az édesanyja volt. Pár hónappal ezelőtt őis meghalt. Egyedül maradt. Azt mondta: Tudja, nagytiszteletűúr, a legszörnyűbb érzés, hogy az ember nem tartozik senkihez! A modern ember szorongó életérzése szólalt meg ebben a panaszban. A gazdátlanság, az árvaság érzése. A teljes létbizonytalanság gyötrelme. Egyedül van, egy mérhetetlenül nagy világban! Borzasztó! - Nos, épp arról beszél Jézus, hogy nem vagy egyedül. Tartozol Valakihez. A leghatalmasabb, a legszeretőbb Valakihez. Van Valaki, Aki mindig vár, és mindig örül, ha belépsz Hozzá. Ímé, előtted is ott van a nyitott ajtó, Ő felé!

Bemenni tehát ezen a nyitott ajtón közvetlenül Isten színe elé, ez az egyik módja megtartani azt a drága örökséget, amink van! De csak az egyik módja. Azon az ajtón nem csak bejárni lehet, hanem ki is! Kifelé, a világ felé, a másik ember felé is nyitva van az ajtó. Tehát a továbbadás lehetőségének a nyitott ajtaja, - az Istentől kapott szeretet, jóság, vigasztalás, békesség, bocsánat továbbadásának a lehetősége. Aki Istenhez bejár, az mindig, mikor egy ember felé fordul szóval vagy cselekedettel: mindig mintegy az Istentől jön! Ha te igazán bejársz az Istenhez, akkor meg kell, hogy érezzék rajtad a családod tagjai, meg a kollégáid, meg a barátaid, meg az ellenségeid, hogy te az Istentől kapott ajándékokkal megrakodva jöttél hozzájuk, Istentől hoztál üzenetet a számukra, olyan üzenetet, amit vagy egy szóval, vagy egy mozdulattal adsz tovább nekik. Vagyis ez a nyitott ajtó kifelé: a misszió lehetőségének, az isteni mentőszeretet terjesztésének a lehetősége. És ezt az ajtót sem zárhatja be senki. Amíg csak él valaki, mindig talál módot és lehetőséget arra, hogy szóval vagy tettel bizonyságot tegyen az o˝ Uráról! Aki életének szabadságát, békességének, boldogságát Jézusnak köszöni, az mindig keres és talál lehetőséget arra, hogy ezt másokkal megossza!

Egyszer egy nagy evangélizáló lelkészhez, Spurgeon-höz jött valaki, akit egy bizonyságtétel megragadott. Azt kérdezte: Mit tehetek én Jézusért? - Mi a foglalkozása? - kérdezte Spurgeon. - Gépész. - Hol? - A vasúton. - A fűtő, aki mellette dolgozik, ismeri már Jézust? - Nem tudom. - Menjen vissza, és kezdje el rajta! - Igen, a missziói kapuk nem Afrikában, Ázsiában nyílnak meg, hanem mindig ott, ahol éppen vagyunk, élünk. Nem is sejtjük, hogy a közvetlen környezetünkben mennyi nyugtalan, fáradt, félőember vár valami szabadulást, segítséget. Éppen most, a szabadságom idején tapasztaltam meg újra, hogy ahány emberrel csak beszélgettem, megismerkedtem, mindenkinél olyan nyitott ajtót találtam, amilyet nem is sejtettem. Ez a nyitott ajtó ott áll mindnyájatok előtt, akik hisztek Istenben! Csak be kell lépni rajta! Ez a nyitott ajtó ma: az emberek óriási lelki szüksége, lelki éhsége és szomjúsága. Éheznek és szomjúhoznak valamire, ami igaz, megbízható, - valakire, akiben hinni lehet. Ha megtapasztaltál már valamit Istennek Jézusban közölt szeretetéről, segítségéről: lépj át bátran ezen a nyitott ajtón, és meglátod, mennyi örömet okozol az embereknek.

Igen: ez a másik módja megőrizni azt az Úrtól kapott drága kincset, keresztyén hitünket, hogy nemcsak bejárni, hanem ki is kell járni újra és újra azon a nyitott ajtón, és vinni ki a világba az emberek közé az Isten szeretetét. “Tartsd meg a mi nálad van”! A hitünket megtartani csak továbbadva lehet! Aki nem adja tovább, aki nem gyümölcsözteti, az elveszti. Gondoljatok csak az adós szolga példázatára. Óriási ajándékot kapott urától: elengedte minden adósságát. Teljes amnesztiában részesült! De amikor őmaga a szolgatársának nem akarta elengedni azt a csekély összeget, amivel az tartozott neki, tehát amikor nem adta tovább a bűnbocsánatot, amit kapott, az embertársának, a saját nagy ajándékát is elveszítette. “Tartsd meg a mi nálad van”: nem azt jelenti, hogy úgy őrizd elásva a hitedet, titkon, rejtegetve, ahogyan az egytalentumos szolga tette, mert akkor tőled is éppúgy elvétetik, mint annakidején tőle, hanem gyümölcsöztetve, továbbadva, szolgálva vele, élve általa kint a világban, az emberek javára.

Jézus teljes biztatása így hangzik: “Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” #Jel3.11.. Tehát Jézus eljön, számon kéri majd akkor, hogy mi lett azzal, amink volt: megtartottuk-e, vagy elvesztegettük? Mikor jőel? Csak ennyit mondott: hamar. És valóban: egy-két esztendő, vagy ki tudja, 20-40 esztendő, ami kinek-kinek még hátravan, hamar elszáll. Jézus csak erre a rövid időre bízta ránk az Ő kincseit, azt a nyitott ajtót, evangéliumi keresztyén hitünket, annak lehetőségét és áldásait. Boldog ember az, aki majd ezen a számadáson azt mondhatja Neki: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr, az igaz Bíró, a Jézus Krisztus” #2Tim4,7-8.

Ámen

Dátum: 1966. augusztus 7.