5. Az a neved, hogy élsz, és halott vagy

1966. július 17, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.”

Erről a gyülekezetről, amelynek ez a levél szól, riasztó híreket közöl Jézus. Ezt a levelet is azzal kezdi, amivel a többit: “tudom a te dolgaidat”! De az, amit erről a gyülekezetről tud, nagyon szomorú, majdnem kétségbeejtő. Ez a keresztyén közösség válságos időket él, súlyosan beteg. Nem is lehet tudni, mi lesz belőle, él-e, vagy meghal. Mert most halálos beteg. Élőhalott! Azt mondja rá Jézus: “Az a neved, hogy élsz, és halott vagy”! #Jel3,1-2 Ez a levél egy halott gyülekezetnek szól! És éppen ebben van a remény a számára, hogy még egy halott gyülekezetnek is szól Jézus! Egy halott lelket is megszólít. És annak a Valakinek a szava, Aki maga is a halálból támadt fel az életre, még egy halott gyülekezetet, még egy halott lelket is megeleveníthet!

Én nem tudom, miért látta akkor ott Jézus ezt a szárdiszi gyülekezetet halottnak. Külsőleg rendezett viszonyok között élőgyülekezet lehetett: nem volt benne olyan hasadás, mint Korintusban, nem uralkodtak el olyan tévtanok, mint Kolosséban, nem üldözték őket úgy, mint Pergámumban. Békében, nyugalomban élhették a maguk gyülekezeti életét. Nem háborgatták őket miatta. Persze, lehet, hogy éppen ez a külső nyugalom vált kísértéssé számára, az, hogy nem kellett naponként felvenni az élet-halál harcot Krisztusért és az Ő igazságáért, elvesztette hősies elszántságát és hitvalló hevét, megelégedett azzal, hogy élje a konszolidált, jól berendezett, hagyománytisztelőközösségek eseménytelen, színtelen életét. Ilyen látszatélet lehetett a szárdiszi gyülekezetben, ahol az egyháziasság megölte az élőhitet, a betűa lelket, a hagyomány az élőkijelentést! Úgy látszott, hogy él és virul a gyülekezet, de ez a szép külsőcsak leplezte a belsőéleterőapadását. “Az a neved, hogy élsz, és halott vagy” #Jel3 1.! Rettenetes!

Minden gyülekezetet, ahol látszólag jól mennek a dolgok, fenyeget ugyanez a halálos veszedelem. A miénket is! Bennünket magunkat is, személy szerint! Próbáljuk meg az élet meg a halál fogalmát úgy értelmezni, ahogy a Biblia érti! A Bibliában az “élet” szó nem a puszta létezést jelenti: nem azt, hogy valaki lélegzik, beszél, mozog, cselekszik. A Szentírás szerint Krisztus az élet. Így is mondja Ő maga: “Én vagyok az ... Élet” #Jn14,6. És az az ember él igazán, aki a Krisztusban él, akiben a Krisztus Lelke, Szelleme él. Az élet szó tehát ilyen felülről való életet, Isten által, a Krisztusban való hit révén belénk oltott új életcsírát jelent. Az él, akiben Krisztus él! És akiben ez nincs meg, az halott, akkor is, ha egyébként mozog, cselekszik. A halálban él. Ezért mondja az ilyenekre Jézus: Az a neved, hogy élsz, névleg élsz, de halott vagy. Az ilyen halott lelkűember néha a vallásosság minden külsőségét is gyakorolja: templomba jár szorgalmasan, imádkozik, jótékonykodik, de mégis, minden látszólagos életmegnyilvánulása is lehet halott cselekedet, ha nem Jézus szerelme szorongatja, hanem a megszokás például, vagy valami más egyéb. Van élőimádság, és halott imádság: az a különbség a kettőközött, hogy az egyiknek ereje van, a másiknak nincs. Az egyik dialógus, a másik monológizálás. - Van élőés halott hit. Az egyikből sugárzik a Krisztusi szeretet, jóság ereje, a másik tehetetlen, és az erőt hanggal akarja pótolni. Van élőés halott szolgálat. Az a különbség a kettőközött, hogy az egyikben a Jézusi lelkiség tüze érződik, a másikban pedig az emberi erőlködés. Az a neve, hogy él, névleg él, de valójában halott, Jézus számára halott, Isten dicsősége számára halott.

De hadd próbáljam még közelebb hozni az Ige értelmét úgy, ahogyan én ismerem ennek a halott állapotnak néhány szimptómáját (tünet-együttesét). Ugye tudjátok, mi az, hogy képlet, formula. Például H2O - ez egy képlet. Minden iskolás tudja, hogy ez a víz képlete. A víz annyi, mint két rész hidrogén és egy rész oxigén, H2O. Szép és jó dolog, ha valaki ezt tudja, sőt, bizonyos esetekben föltétlenül szükséges is, hogy tudja. De ha például valaki a sivatagban megszomjazik, már-már szomjan vész, akkor egy formula, egy ilyen képlet, bármilyen precíz is az egyébként, nem sokat ér. Akkor ott víz kell, igazi, valódi, élővíz, nem annak vegytani képlete!
Nos valahogy így vagyunk sokszor magával az Úristennel is! Ő is egy képlet a számunkra. Remekül el tudjuk mondani, hogy Isten szent, igazságos, mindenható, kegyelmes. És ez mind igaz is, mert valóban az. És jó is, ha valaki mindezt tudja, de nagy baj, ha mindez csak egy bizonyos logikai képlet marad a számára. Nos igen, az Isten szent! De vajon megremegett már valaha a lelked a szent Istennek a jelenlétében? - Igen, az Isten igazságos. De vajon belerémültél már valaha, hogy mi lesz akkor veled a bűneid miatt? - Igen,

Isten kegyelmes. De vajon odamenekültél már valaha az Ő szeretőkarjai közé? - Amikor valaki egy betegágy mellett áll, ahol élet-halál harcát vívja egy szeretett lélek, - vagy amikor valakit űz a lelkiismerete, mert fölrémlett előtte valami a bűn valóságából, - vagy amikor valaki úgy érzi, hogy itt nincs kiút, nincs remény, nincs megoldás, mert annyira összekuszálódtak már a problémák: akkor nem segít egy Isten-képlet, még ha egyébként dogmatikailag akármilyen precíz is az! Éppen úgy nem segít, mint a víz képlete a szomjúságon. Egy Isten-képlethez valóban hiába imádkozik az ember. Az Isten-képlet és az élo˝ Isten között olyan különbség van, mint a víz és a képlete, mint a halál és az élet között. “Az a neved, hogy élsz, és halott vagy” #Jel3.1c. Vigyázz, mondja Jézus, vigyázz, hogy ez az Isten, akiben azt mondod, hogy hiszel, igen, hiszel, vajon nemcsak egy képlet, definíció, elmélet az Istenről, - vagy maga az élo˝ Isten? Úgy, ahogyan Jézusban kijelentette magát, Szent Lelkével körülvesz, Igéjével megszólít? Mérd le ezen, hogy érvényes-e rád Jézus szava: “Az a neved, hogy élsz, és halott vagy”!

Azután a halálnak egy másik szimptómáját, - annak a lelki halálnak, amiről itt szó van -, hadd fejezzem így ki, hogy “tulajdonképpeni keresztyénség”. Nagyon furcsa szó ez a tulajdonképpen. Például, amikor így morfondírozik magában valaki: Tulajdonképpen nem kellene ebbe a társaságba járnom, mert nem jó hatással van rám. Vagy: Tulajdonképpen meg kellene próbálni, sokkal közelebb élni Istenhez, mert egészen elmerülök a mindennapi hajsza lelki ürességében. Vagy: Tulajdonképpen sokkal több időt kellene fordítanom a lelki életemre, sokkal komolyabban kellene vennem az imádkozást, meg a bibliaolvasást. Tulajdonképpen meg kellene bocsátanom annak a gonosz, hitvány, semmirevalónak. Tulajdonképpen meg kellene már látogatnom azt a szegény, magányos öreget. Tulajdonképpen sokkal komolyabb áldozatot kellene hoznom Isten ügyéért... - folytassa ki-ki tovább!

Mindig ez a különös szó: tulajdonképpen. Ebben a tulajdonképpen-ben az van, hogy fölismerem, látom, mi a szükséges, de rögtön kapitulálok is, mégsem azt teszem. Ez a szócska már magában foglalja a vereséget is, a legyőzetést. Még látja az ember a magas, eszményi mértéket, de már nem lát rá lehetőséget, hogy ebben a hajszolt életben meg is valósítsa, és már le is mondott arról, hogy megpróbálja, hogy harcoljon érte. Ebben a szócskában benne van mindig egy kis bűntudat is, de ugyanakkor egy megadás is, egy fájdalmas mosollyal való gondolás egy olyan életnek a megvalósíthatatlanságára, amely komolyan akarná venni Istent. Már előre akceptálja a vereséget. Érzitek, milyen képtelenség ez? Képzeljétek el, ha a Bibliában ez állna: Tulajdonképpen nem volna szabad ölnötök, haragudnotok, lopnotok, házasságot törnötök! Vagy képzeld el, ha ezt olvasnók a Bibliában: Jézusnak tulajdonképpen meg kellett volna halnia a bűneinkért! Ugye milyen képtelenség? - Nem fenyeget az a veszély, hogy ilyen “tulajdonképpeni-keresztyénekké” válunk lassan? Olyanokká, akiknek szép jelszavaik vannak, de már régen kapituláltak is! Már eleve számolnak azzal, hogy minden törekvésük úgyis vereséget szenved. Ezt nevezzük keresztyénségnek? Ennyit jelent az egész hitünk? - Félő, hogy igen. Ez pedig Krisztusi szemmel nézve nem élet! “Az a neved, hogy élsz, és halott vagy!”

És, tudjátok, valóban az az egyetlen reménység, hogy még egy ilyen halott gyülekezetnek, halott léleknek is szól Jézus! Hogy Jézus szava még a halottakat is életre támaszthatja. Itt is olyan különös, amit mond, amit a halottnak mond: “Erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak” (2a)! A halottnak mondja, hogy erősítse a haló félben levőket! Olyan ez a parancs, mint amikor a megfagyás határán álló embernek azt mondják: Kezdd el minden erőddel dörzsölni, életre kelteni azt a másik embert, aki már félig megfagyott; - és ha ezt megteszi, közben őmaga is úgy kimelegszik, hogy mindketten megmenekülnek a szörnyűfagyhaláltól. Tehát Jézus a halálból való megelevenedés módjául azt ajánlja, hogy aki maga is csak úgy vánszorog, forduljon azok felé az embertársai felé, akik alig bírják már a küzdelmet, akik halálra fáradtak, akik fuldokolnak: ezeket erősítse. Mert őis ezáltal erősödik meg. Akinek gyenge a hite, forduljon egy olyan felé, akinek még gyengébb, és erősítgesse őt a hitben. Aki szomorú, induljon el vigasztalni azokat, akik még nálánál is szomorúbbak, közben majd megvigasztalódik őmaga is. Hogy a saját magad terhe agyon ne nyomjon, vedd magadra valaki másét is! Hogy a saját bajaidért, problémáidért jobban tudj könyörögni, imádkozz másokért is! Hogy Jézushoz közelebb juss, fogj kézen valakit, és próbáld odavezetni hozzá!

Emberileg fel sem fogható törvénye ez a megmaradásnak, a halálból való felébredésnek, a megerősödésnek. Van egy nagyszeru˝ Ige a Bibliában, sokszor idézgetem magamban: “A ki mást felüdít, maga is üdül” #Péld11,25. Aki mást megerősít, maga is erősödik. Mi mindig azt hisszük, hogy nekünk magunknak kell kapnunk erőt ahhoz, hogy másoknak adhassunk, pedig fordítva van: adnunk kell, hogy kapjunk! Így van ez az örömmel is, a szeretettel is, a jósággal is: adni kell, adni másoknak, akkor kapunk mi magunk is újat, frisset Istentől. Valahogy olyanformán, mint ahogyan a vízcsapot meg kell nyitni, folyatni kell ahhoz, hogy megteljék a csőfriss vízzel. Különben csak állott víz van benne! Ne sajnáld “pocsékolni” az erődet, amikor már alig van belőle neked magadnak is, - ezen keresztül fog csodálatos módon mindig új erőket adni a mi Urunk.

Jézus a keresztyén életet aktivitásban, mozgásban levőéletnek tartja. Valahogy úgy, hogy az ember beleáll az Isten szeretetének nagy áramlatába, és mindazt a szeretetet, erőt, segítséget, amit úgy kap, rögtön engedi magán keresztül tovább áramlani mások felé. Például: kapni a bűnbocsánatot, és adni a bűnbocsánatot: ez egy nagy történés, - kapni Istentől a segítséget, és adni valaki másnak a segítséget: ez egy nagy esemény. Úgy nem lehet, hogy kapom, de nem adom tovább! A keresztyén élet Jézus szerint egy csodaszép és tényleges történés: az, hogy hagyom, hogy fölvegyen, és magával ragadjon az Isten kegyelmének ez az állandóan mozgó áradása. És az a csodálatos, hogy amikor igazán megpróbálom erősíteni a halófélben levőt, tehát, amikor meleg, könyörülőszeretettel állok oda egy magányos vagy kereső, vagy letört lélek mellé, egyszerre azt tapasztalom, hogy ott állok közvetlenül Jézus mellett! “A mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” #Mt 25,40!

Megint így fejeződik be ez a levél is, hogy: “Aki győz”. Tehát még a lelki halálon is győzhet az, aki megfogadja Jézus parancsát: eredj, és erősítsd azokat, akik haló félben vannak! “A ki győz, ... nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből” #Jel3.5. Talán magad sem tudnád hirtelenjében felsorolni, milyen sokféle névjegyzékben szerepel a neved. Anyakönyvben, adókönyvben, telefonkönyvben, telekkönyvben, választói névjegyzékben... De vajon az Élet könyvében föl van-e írva a neved? Ha most hallottál valamit abból, amit az emberi szavakon át maga a Lélek mondott a gyülekezetnek, akkor élsz, akkor átmentél a halálból az életre, akkor bizonyos lehetsz benne, hogy föl van írva a neved az Élet könyvében.

Ámen

Dátum: 1966. július 17.