3. Tudom, hol lakol...

1966. június 12, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, a kinél a kétélűéles kard van: Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hűbizonyságomnak napjaiban sem, a ki megöleték nálatok, a hol a Sátán lakik. De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, a kik a Bálám tanítását tartják, a ki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták tanítását tartják, a mit gyűlölök. Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával. A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.”

Kedves Testvéreim! Megint egy régi levél, egy nagyon régi gyülekezethez. Ez már a harmadik ilyen levél, amit mostanában felolvastam nektek. Ez is pontosan ugyanúgy kezdődik, mint a többi: “Tudom a te dolgaidat”! De ez az egyetlen, amihez Jézus, amikor mondja, tudom a te dolgaidat, azt is hozzáteszi: tudom, hogy hol lakol. Tehát nyilván éppen ezt akarja kiemelni Jézus ebben a levélben, hogy hol lakik ez a gyülekezet. Nyilván ebben van a problémája ennek a gyülekezetnek, és ebben szorul vigasztalásra, bátorításra ez a gyülekezet.
Tehát a környezetében, a körülményeiben volt valamiféle probléma. De hát miért volt különleges az a környezet, amiben ez a gyülekezet élt? Hogy olyan problematikussá tette számára azt, hogy keresztyénül élhessen?
Nos, a levélben rögtön meg is mondja Jézus: “Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a sátán királyiszéke van” #Jel2.13. . Arra utal ez a kijelentés, Testvérek, hogy abban az időben Pergámum (Pergamon) városának a közepét elfoglaló 311 méter magas hegynek a tetején emelkedett az ég felé egy hatalmas Zeusz-oltár. A pogány áldozatoknak ezek az oltármaradványai a mai napig is láthatók a berlini Pergamon Múzeumban. Aki ott járt, bizonyára emlékszik reá. Rekonstruálva van, fel van építve nagyjából ugyanúgy, ahogyan eredetileg állhatott. Turisták járnak a lépcsőin fel-alá, iskolás gyermekek kergetőznek hatalmas oszlopai között. De a maga idejében ott Pergámumban az antik görög építészetnek egyik legmonumentálisabb alkotásán a görög főistennek, Zeusznak mutattak be áldozatot. És hogyha valaki hekatombát, azaz száz tulkot áldozott, akkor a napokig parázsló tűz úgy világította meg, olyan vörös fényben, ezt a hatalmas, nagy oltárt és a hozzá vezetőlépcsőt, mintha egy nagy, tüzes trónus lett volna.

A sátán királyi széke - mondták borzongva a rabszolga eredetű keresztyének, és elkezdtek imádkozni félelmükben. Tehát a pogány áldozatoknak az egyik középpontja volt ez a Pergámum. Ezért mondja Jézus a felolvasott levélben, “tudom, hogy hol lakol, ahol a sátán királyi széke van”. Ezek a pergámumi gyülekezetek azt érezték, hogy ilyen sátáni atmoszférával, hatásokkal telített környezetben nehéz keresztyén embernek lenni. A keresztyén életet megélni. Mert abban az időben a sátánnak a valósága sokkal elevenebben élt az emberek tudatában, mint manapság. És azután még későbben, a középkorban, szinte túlságosan sokat foglalkoztak a sátánnak a személyével és a munkájával. Hátborzongató történeteket mondtak el róla, és egymást ijesztgették vele. A szószékről is nem egyszer ezzel ijesztgették az embereket. Azután még később, a felvilágosodás korától kezdve, szinte a mai napig a sátánról való beszéd és tanítás egyre jobban háttérbe szorult, nyilván a középkori túl fantasztikus elképzelés természetes visszahatásaként. Nos tehát, a sátánnal nagyon vigyázzunk! Nagyon könnyűazt mondani, hogy itt van, vagy ott van, nagyon könnyűráfogni valamire vagy valakire, hogy na ez a sátán vagy az a sátán. Mint ahogyan a keresztyénség elsőszázadaiban annak a nyomorúságában, amiket végig kellett élni a gyülekezeteknek, a római császárban látták megszemélyesítve a Sátánnak az alakját. A reformáció idején volt olyan, aki a római pápában látta megszemélyesítve a Sátán alakját. Azután megint más korokban megint más valakiben.

Mindenütt, nemcsak Pergámumban, volt sátáni hatás és mindenütt van és mindenütt lesz. És mindig is volt és mindig is lesz. De hadd mondjam meg egészen határozottan, Testvérek, hogy én eddig a sátánnal még csak a saját szívemben találkoztam. És én azt hiszem, hogy mindenféle sátánról való beszéd felelőtlen játék addig, amíg nem így fogja fel valaki, amíg nem a saját szívében keresi annak a hatását. Tudjátok, hogy hol van a sátán királyi széke? Ott, ahol egy emberi szív állít trónt a sátánnak, önmagában. Ez az egyetlen reális beszéd a sátánról, minden más egyéb fantáziálás, ami eltereli az embernek a figyelmét a lényegről. Mert a lényeg az, hogy tényleg van valami mefisztói erőebben a világban. Tényleg van valami olyan sátáni erő, ami valóban igyekszik megrontani mindent, ami szép, és ami jó. Ami kigúnyolja az erényt, és nevetségessé teszi a szentet, ami mérget csepegtet a szeretetbe és megrontja a szívet. És ami félrevezeti a jó szándékot és bemocskol minden érzést és minden cselekedetet. De sohasem úgy, ahogyan el szokták képzelni az emberek, vagy ahogyan valaha elképzelték. Pláne nem lópatákkal és apró szarvakkal a fején, hanem mindig valahogy úgy, hogy ott a te szívedben meg az én szívemnek a titokzatos rejtekeiben, titokban, sokszor szinte észrevétlen. Tehát mindenkor és mindenütt. Csak néha nagyobb erővel hat, néha pedig hátrább húzódik, de mindig készen áll a támadásra. Ennél tovább sohase spekuláljunk a sátán személyéről, mert okvetlenül valami téves elképzelésre jutunk. Tehát még egyszer: ott van a sátán királyi széke, ahol egy ember a saját szívében trónt emel neki, tehát ahol egy ember engedelmeskedik neki.
Ezért volt nehéz nemcsak Pergámumban, hanem ezért nehéz minden időben, most is, igazán komoly keresztyén életet élni. Mert az ember mindig ott lakik, ahol a sátánnak a hatásai állandóan érvényesülnek. A Pergámumbeliek megrémültek, és úgy gondolkodtak, hogy egy ilyen környezetben, mint amilyenben ők laknak, nem lehet keresztyén életet élni. És ezért biztatta őket Jézus, hogy tudom én a te dolgaidat, tudom én azt, hogy te hol lakol, de ez a környezet nem lehet akadálya annak, hogy éppen ott éld le a te keresztyén életedet. Ne akarj te onnan elmenekülni, nem költözhetsz el valahova máshova, ahol azt hiszed, hogy majd kevésbé érvényesül a sátáni hatás, mert a templomban is ott van. Neked ott kell maradnod, ahol vagy. Ott kell megmutatnod a világnak azt, hogy mit jelent Isten gyermekének, Krisztus megváltottjának lenni ezen a földön.

Nagyon modern ez a figyelmeztetése a mi Urunknak! Mert, Testvérek, ma is olyan sok problémát szoktak okozni a körülmények. A te szívedben nem támadt még fel ilyen gondolat, hogy mennyivel könnyebb lenne egyáltalán a keresztyén élet, hogyha valahogy más életkörülményeink volnának? Például, ha nagyobb jövedelmem lenne, mondta egyszer valaki, - egyszerre sokkal jobban meg tudnám mutatni, hogy milyen jó keresztyén vagyok. Vagy egy más valaki mondotta, ha más lenne az otthonom, hogyha az otthoni, a családi viszonyaim mások lennének, akkor az én egész keresztyén életem is más lenne. Vagy valaki azt mondja, ha nem kellene vasárnap is dolgoznom, akkor olyan más lenne az élet. De hát tetszik tudni, olyanok az életkörülményeink, hogy nem jutok el a templomba, pedig nagyon szeretnék. Ha másfajta emberek lennének a kollégáim körülöttem a hivatalban, akkor én úgy meg tudnám mutatni, mennyire szeretlek téged, Uram! Ha!

És lehetne folytatni tovább a különbözo˝ “ha” kezdetűmondatokat, és ez a “ha” azt jelenti, hogy a körülmények miatt nem tudok igazán keresztyén életet élni. A meg nem értő, a gyűlölködő, az ellenséges, a rosszindulatú, a hitetlen, a sátáni körülmények miatt. Erre mondja Jézus, hogy nagyon jól tudom én azt, hogy te hol lakol, de ezen ne siránkozz! Mert ha máshova mennél lakni, ott is ott találnád a sátánt. Neked ott kell maradnod, ahol vagy, és nem menekülhetsz el onnét máshova. A kovászt nem lehet kivenni a tésztából. Mert a kovásznak éppen az a hivatása, hogy megkelessze, átformálja az egész masszát. Ott kell megmutatni Isten szeretetét és Jézus Lelkének az erejét, és azzal kell járnod ebben a világban. De, Testvérek, azt is hadd mondjam, hogy még csak nem is igaz ám az, hogy a körülmények valakit megakadályoznak abban, hogy keresztyén életet éljen. Ez nem igaz! Mi akadályozhat meg téged abban, hogy keresztyén életet élj? Mi akadályozhat meg téged abban, hogy szeressed azt, aki ellenséges indulattal van irántad? Az, aki gyalázatos rágalmakat szór reád a hátad mögött? De hát nem éppen úgy szól Krisztusnak a parancsa, hogy szeressük ellenségeinket? Hát mi akadályozhat meg ebben, hogy szeressed az ellenségedet? Vagy mi akadályozhat meg abban, hogy többet végezz, mint amennyi a papír szabta kötelességed? Azok az emberek, akik azzal gúnyolnak, hogy ugyan ne légy már olyan bolond, hát csak nem strapálod annyit magad? Nem úgy szól a Krisztusi parancs, hogyha valaki téged egy mérföldre kényszerít, akkor menj el vele kettőre? Ki akadályozhat meg abban, hogy imádkozz azért, aki minden gonosz rágalmat és hazugságot mondott reád? Hiszen Krisztus szerint éppen az ilyen emberért kell még buzgóbban és még forróbban és még többet imádkozni! Vagy ki tilthatja meg neked azt, hogy megbocsáss? Az, aki még többet vétett ellened? Hiszen az egész keresztyén életnek az egyik leglényegesebb tulajdonsága az, hogy bűnbocsánatból élünk, és bűnbocsánatot adunk tovább. Vagy például ki vagy mi akadályozhat meg abban, hogy békés maradj egy békételen környezetben? Ugye, hogy csak a Sátán? A te szívedben élő és ható sátán! Látjátok, ezért nehéz mindig és mindenütt keresztyénnek lenni!

De éppen nincsen olyan környezet, ahol ne lehetne Krisztusi módon élni, keresztyén környezetet megvalósítani. Szinte azt merném mondani, hogy a gyárban sokkal inkább, mint a templomban, és dolgozó, munkálkodó emberek között sokkal inkább, mint hálálkodva imádkozó emberek között. És ellenségeskedőemberek között sokkal inkább, mint a legjobb baráttal szemben. Hiszen ott van igazán értéke a keresztyén életnek, ott jelent csak igazán értéket, ott virágzik, ott világít. A gyertya picinyke világosságára sokkal nagyobb szükség van a sötétben, mint a napvilágnál. Nehezebb? De hát ki mondta, hogy könnyű? Sőt, ha nagyon könnyű, akkor az már egy kicsit gyanús. Mert akkor az már nem is igazi keresztyén élet. Mert a keresztyén élet mindig nehéz és mindenütt nehéz. Persze, hogy a szívedben működo˝ sátán miatt nehéz. Úgyhogy, Testvérek, a mi keresztyén életünk kudarcait sohase akarjuk áthárítani az életkörülményeinkre, ne okoljuk miatta az életviszonyainkat. Mindig csak a saját szívünket. Mert ez a szív az, amely könnyebben enged a sátánnak! A lefelé húzó erőnek sajnos könynyebben enged, mint a Jézusi hatásnak. De akármilyen erős is a lehúzó erő, hadd mondjam meg mégis azt, hogy van védelem ellene. Az Újtestamentum úgy beszél mindig a sátánról, mint megkötözött ellenségről. Jézus halála, feltámadása és mennybemenetele döntőgyőzelmet jelent ellene. Ezért lehet nekünk is győzni a Sátán fölött. És itt Pergámumban is arról van szó, a levélből láthatóan, hogy bár ott a sátán királyi széke van, mégis az én nevemet megtartottad, és az én hitemet nem tagadtad meg. Tehát kitartottál a küzdelemben, és te maradtál a győztes. Tehát lehet győzni, az Újtestamentum úgy beszél a sátánról, mint megkötözött ellenségről. Ezzel kapcsolatosan eszembe jut egy régi élményem. Talán tudjátok, hogy kecskeméti vagyok, és jól ismerem a kecskeméti tanyákat. Itt nem egyszer volt alkalmam látni, micsoda veszedelmes, rettenetes kutyák őrzik ott a tanyákat. Bizony, nem nagyon tanácsos egy ilyen tanyára bemenni idegennek. Én is egyszer egy ilyen tanyára akartam bemenni, de már messziről megtorpantam, mert már messziről hallottam az ugatását azoknak a hatalmas vérebeknek, komondoroknak, melyek őrzik a tanyát, és nem mertem közelebb menni. Vártam, amíg a hatalmas ugatásra kijön valaki. Kis is jött. És odakiáltott hozzám: Tessék csak az úton jönni! Bátran lehet jönni az úton, mert meg vannak kötve a kutyák. Csak az úton tessék maradni! És én el is indultam, és biztonságosan haladtam az úton a fogukat vicsorgató kutyák között.
Hát valahogy így vagyunk a sátánnal is. Az úton tessék jönni, azon az úton, amelyről Jézus azt mondotta, hogy: “Én vagyok az út”! #Jn14,6 Csak erről az útról le ne tessék térni, mert ezen az úton biztonságban tetszik maradni. Nyugodtan végig lehet járni! Mert oda nem ér el a megkötözött ellenség. Csak a szíved ne húzzon hozzá, ne kezdjen ki vele, maradjon meg az úton, és akkor hiába mindenféle sátáni erő. Egyetlen egy védelem van, az út! Jézus! És ez az út győzelemre vezet mindenféle ellenséggel szemben!
De, Testvérek, nemcsak az életkörülményeik miatt voltak ilyen helyzetben ezek a pergámumiak, hanem sokszor olyan időszakok is vannak az embernek az életében, amikor úgy érzi, hogy nagyon felfokozódik a sátán akciója. Pergámumban is volt ilyen válságos időszak, amiről a levélíró így ír: Antipás napjaiban, akit megöltek. Tehát olyan időszak lehetett ez, amely különösen is próbára tette a Pergámumbeli gyülekezetnek a hitét. De minden ember életében vannak ilyen döntőórák és ilyen döntőnapok. Isten egyszer-egyszer, nagyon kemény döntések elé állít bennünket. Jézus is ezt kérdezte egyszer a tanítványaitól: “Ti is el akartok-é menni”? #Jn6,67 És akkor dönteni kell, hogy el akarsz-e menni, vagy ott akarsz-e maradni. És ilyenkor veti ki a sátán különlegesen az őtőreit. Talán reád is nehezedtek már ilyen sötét órák, amikor felszakadt nagyon mélyről a sóhajtás a szívedből, hogy elhagyott az Isten! Vagy talán másokkal hasonlítgattad magad össze, és vádolóan kérdezted az Istentől, hogy Uram, miért megy másoknak jobban, akik talán nem is szeretnek téged úgy, mint én. Egy öreg testvérnek a szava cseng a fülemben, aki az egyetlen fiának az elvesztésénél imádkozott így, hogy az én imádságomat nem hallgattad meg, Isten, én nem is imádkozom többet. Két család élt egyszer egymás mellett. Az egyik családnál több gyermek volt, a másiknál egyetlen egy. Mindkét családnál beköszöntött a nagy vész, a torokgyík. És ahol több gyermek volt, mindegyik meggyógyult, és ahol egy volt, azt pedig elragadta a halál. És a kétségbeesett szülők úgy fejezték ki bánatukat, hogy nincs Isten! Igen. Testvérek, vannak különlegesen válságos idők, amelyek minden ember életében előfordulnak. Ezek azok az antipási idők, amikor az Isten nagyon-nagyon keményen felteszi a kérdést, hogy ellenem, vagy velem. Az én kezemből tudsz-e elfogadni mindent, vagy pedig nélkülem akarod berendezni az életedet? És ezek az antipási idők különösen kedveznek a sátánnak, a szívünkben ugrásra kész sátánnak. Ki tud megállni az ilyen kísértések között, élete ilyen nagy antipási napjaiban?
Pár héttel ezelőtt bizonyára sokan olvastátok a Reformátusok Lapjában, én is olvastam a bálfai tiszteletesné haláláról. Egyszer a férje, a bálfai lelkész súlyosan megbetegedett és igen válságosra fordult az állapota. Az orvos azt mondta az asszonynak, hogy mi lesz, ha meghal a férje? Az asszony nagyon alázatosan így válaszolt: Én a férjemet az Úrtól kaptam ajándékba, az Övé. Visszaadom, ha visszakéri. Ez a törékeny testű, de nagyon erős hitű asszony kiállta a próbát. Győzött! Mint ahogyan a Pergámumbeliek is kiállták a próbát. Tehát van olyan, hogy lehet győzni az Úrban, az Úr kezében maradni.

Azt mondja a levél végül: “A győzedelmesnek ... adok ... fehér kövecskét” #Jel2.17. . Abban az időben ez a kis fehér kövecske belépőjegyül szolgált az ünnepi játékokra. Jelképesen az ünnepnapot, a boldog napot, a győzelemnek az ünnepét jelentette ez a fehér kövecske. Tehát aki győz, az előtt valami nagy öröm áll. Boldog, erős, áldott élet. Nemcsak az örökkévalóságban, hanem itt a földön is. Minél több győzelem a keresztyén élet útján, annál boldogabb élet. És minden egyes győzelem megerősödés, erőgyűjtés az újabb győzelemhez. Tehát van olyan, aki győz. Mert Jézus már győzött! Azt mondta egyszer: “Bízzatok, én meggyőztem a világot”! #Jn16,33) Fogjad csak erősen az Ő kezét, és ne félj, Ő még sokkal erősebben fogja a tiédet. Legyen érte áldott, s áldjon meg bennünket!

Ámen

Dátum: 1966. június 12.