2. Légy hű mindhalálig!

1966. június 05, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Alapige

“A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első és az Utolsó, a ki halott vala és él: Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki győz, annak nem árt a második halál.”

Egy gyülekezetét szerető ember számára mindig tanulságos élmény ellátogatni egy másik gyülekezetbe, ott körülnézni, meglátni, hogy él az a gyülekezet. Hadd hívjalak meg most benneteket egy gyülekezet meglátogatására. Igénk kalauzolásával menjünk el a régi Szmirnába, nézzünk körül, milyen volt ott akkor az élet, milyenek voltak az emberek, milyen körülmények között élt a szmirnai gyülekezet, milyen problémákkal kellett nekik megküzdeniök, milyen üzenetet, tanácsot küld nekik Jézus, Aki halott volt, és él. Miközben ott körülnézünk, meg fogjuk látni, hogy ez az üzenet ma éppen úgy szól nekünk, mint akkor nekik.

Maga a város hatalmas kereskedőváros volt. Kikötője az akkori idők egyik legforgalmasabb kapuja volt az ókori kereskedelemnek. Utcái szélesek, gazdagok, házai előkelőek, virított róluk a jólét. Egyik széles sugárútja ezt a nevet kapta: Arany utca. Nyilván sok jómódú, gazdag ember lakott Szmirnában. Ebben az előkelő, gazdag környezetben élt az első század végén egy maroknyi keresztyén gyülekezet. Ennek szól a biztatás: “Légy hív mind halálig” (Jel 2,10) , vagyis: légy hű! Mi tette indokolttá, hogy Jézus éppen a hűségben való kitartásra buzdította a szmirnai híveit? A levélből láthatóan két nagy probléma: az egyik a gyülekezet gazdasági, a másik pedig a társadalmi helyzete. Csak egyetlen, kicsiny szó utal a gyülekezet gazdasági helyzetére: szegénység. A szegénység ugyan nem szégyen, de kellemetlen - pláne egy gazdag környezetben. Amikor mindenki azt akarja elhitetni az emberrel, hogy az arany, a pénz, a jólét, a civilizáció, a minél nagyobb kenyér a legfőbb kincse, értéke az életnek: könnyen megrendül a hűség! Hiszen csak egy kicsit kell lazítani a hűségen, máris előbbre lehet jutni az óhajtott meggazdagodás útján. Olyan környezetben, ahol mindenki becsületes, mindenki hű, megbízható, tisztakezű: könnyű átvenni ezt a hangot. Jó hallású ember nehézség nélkül igazodik a mellette szóló énekhanghoz. Sőt, ezt még a gyöngébb hallású ember is meg tudja tenni. De mennyivel jobb hallás kell ahhoz, hogy valaki önálló dallamot énekeljen akkor, amikor más szólamok harsognak a fülébe! Valami ilyen nehézségek között éltek a szmirnai keresztyének. Állandó kísértésnek voltak kitéve. Az élet, a környezet egészen más dallamot zúgott körülöttük, mint amilyen a szívükben élt. Körülvette a könnyebb élet csábítása, a nagyobb jövedelem kísértése, és mindaz, ami a jobb móddal együtt jár: a lazább erkölcsi élet, a léhább, könnyelműbb felfogása az egész életnek.

Akkor is voltak vegyes vallásúak. A pogány része a családnak semmit sem értett abból a becsületességből, önzetlenségből, tisztaságból, amit a keresztyén ember élni akart. Rokon, sógor, testvér állandó kísértő volt: nem látod, mennyivel könnyebb volna számodra is az egész élet, ha nem kötne a Hegyi beszéd? Ha nem kellene Jézus parancsaihoz igazodni? Nem kell olyan pontosan mérni azt az árut a mérlegen; - nem muszáj olyan szigorúan venni azt az adóbevallást; - nem kell olyan lelkiismeretesen végezni azt a munkát, könnyíts egy kicsit magadon! Így sohasem lesz autód! A pénznek nincs szaga. Azt becsülik, akinek nem kell krajcároskodni! Elég az, ha a hűség csak addig terjed, amíg látják. Amíg a férj vagy a feleség látja, vagy amíg a főnök, tanár, a hatóság szemmel ellenőrzi! Azután, amint nem látják, lehet lazítani rajta. Ami titokban marad, az szabad! Csak ki ne tudódjék! Fő a látszat! Így jobban lehet boldogulni! Valaki elmondta a múltkor, hogy elég jól keres ott, ahol dolgozik, de kereshetne jobban is, csak az erkölcsi felfogását kellene feladnia. De erre nem képes. Inkább megmarad a maga szerényebb jövedelmében, de nem tudja azt az utat járni, amit a társai. Mindennél több neki az, hogy a lelkiismeretével jóban legyen.

Nos, ilyen kísértések között éltek azok a szmirnai keresztyének. És ilyen csábítások mellett nem könnyű megmaradni Krisztus útján! Ezért szól a biztatás: Légy hű! Mindhalálig! Ha kinevetnek érte, ha mellőznek is miatta, ha lemaradsz is a tülekedésben: te tarts ki a felismert igazság mellett! Még áldozatok árán is, maradj meg olyan embernek, akire számítani lehet, akiben meg lehet bízni, akinek hinni lehet! Olyan nagyszerű az, hogy amikor Jézus a Szmirnai gyülekezetnek azt mondja: “Tudom a te ... szegénységedet”, s rögtön így folytatja: “de gazdag vagy”! (Jel 2,9a) Lehet, hogy anyagilag szegényebb vagy sok más embernél, mégis te vagy az igazán gazdag! Hát lehet nagyobb gazdagság a nyugodt lelkiismeretnél? A lelki, a belső békességnél? Hát nem drága neked az, hogy szegényen is egy gazdag Isten kezében tudhatod a sorsodat? Hát nem nagyszerű az, hogy neked van egy isteni jó barátod: Jézus, Akivel megbeszélhetsz nyugodtan minden problémát, Aki tanácsot ad, segít, vigyáz rád, megbocsát, halálon át győzelemre visz? Próbáld magad Jézus szemével nézni. Ő gazdagnak látja azt, aki hűségben kitart mellette! Hát nem az a legnagyobb gazdagság ebben a földi életben, hogy hihet valaki az Istenben? Képes lennél ezt föláldozni egy kis illegális haszonért, élvezetért, hamisan szerzett jövedelemért, örömért? Odaadnád a hitedet, a lelki békességedet bármiért? Vagy akár bárkiért? Tudod, hányan irigyelnek téged titokban az Istenben való hitedért? Hányan szeretnének hinni, ha mernék bevallani? Add föl, ha tudod! Ha képes vagy rá! Add föl! De ugye nem tudod? Nos hát: maradj csak hű! - Valaki ráteszi láthatatlan kezét a válladra, és mintegy erőt sugározva beléd, azt mondja: Légy hű mindhalálig! Légy hű ahhoz a gazdagsághoz, ami neked van! Ezt biztosan nem bánod meg soha!

De a szmirnai gyülekezetnek nemcsak a gazdasági helyzete volt hűtlenségre csábító, hanem talán még inkább a társadalmi helyzete. Olyan világban éltek, amikor a Krisztust valló ember gyanúsnak számított, sokszor egyenesen az állam ellenségének tartották, tényleg a hitükért üldözték. Szakadatlan szorongásban éltek, mert állandó veszedelem környékezte őket a hatóságok részéről. Sokan nem is bírták már tovább vállalni ezt a feszültséget, elbuktak, inkább megtagadták a hitüket, csakhogy megmaradhassanak az állásukban, megtarthassák az életüket, boldogulhassanak a világban. Mások csak titokban merték vállalni Krisztust. Nyíltan úgy tettek, mintha semmi közük nem lenne a hívőkhöz, de bent a szívük mélyén mégis odahúztak. Nem mertek nyíltan vallást tenni róla. Ebben a helyzetben egy új formája fejlődött ki a keresztyén embernek: a félő keresztyén ember. Titokban Krisztushoz húz, de nyíltan nem meri vállalni, hogy ő is odatartozik. Elfogta őket a kísértés: jobb lenne talán elvonulva, titokban, négy fal között élni a keresztyén életet, otthon, ahol senki sem látja, imádkozni, Istent tisztelni, de nem tenni ki magát annak, hogy ezért görbe szemmel nézzenek rá és háttérbe szorítsák. Vajon nem ismerős-e köztünk is az a fajta hűség, amely csak addig tart, amíg valami hátránya nincs belőle az embernek? Halálig? Óh, dehogy! Még egy kis gyanúsításig sem, egy kis kellemetlenségig sem, csak addig, amíg nincs baj belőle, amíg nem jár áldozattal, esetleg szenvedéssel, veszedelemmel. De azon túl már nem! Pedig ma Budapesten vagy Los Angelesben vagy Tokióban, vagy bárhol a világon aránytalanul könnyebb nyíltan megvallani a Krisztushoz tartozást, mint akkor volt Szmirnában. Ma ezért senkit sem üldöznek, legfeljebb maradi gondolkodásúnak tartják. Ma hívő keresztyén embernek lenni nem veszélyes dolog, legfeljebb nem divatos, nem elég modern dolog. Ma a hatóság senkit nem bolygat a vallási meggyőződéséért, legfeljebb az elvilágiasult korszellem teszi föl a kérdést: hogyan hihet még egy modern ember egy szerető Istenben? Miért jársz még egyáltalán templomba? Mi értelme van annak, hogy konfirmáljanak a gyerekeid? Miért nem hagyod ott már te is az egyházat, azt az elavult intézményt? Kinőtte már az ilyen dolgokat az emberiség, mint a gyerekcipőt! - Akkor, ott Szmirnában az üldözés miatt volt próbára téve a keresztyének hűsége, ma pedig a korszellem miatt az egész világon.

De akkor is, most is így biztat Jézus: “Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell, ... és lesz tíz napig való nyomorúságtok”. (Jel 2,10) Azért, hogy megpróbáltassatok. Ez az elvilágiasult korszellem tulajdonképpen csak hasznára van a hitünknek. Mert végre egyszer kénytelenek vagyunk komolyan szembenézni az ilyen kérdésekkel, hogy az ám, hát miért is vagyok én keresztyén, miért is járok templomba, miért is akarok én az általános közszellem árja ellen úszni? Valahogy úgy van ez is, mint amikor az ember egészséges, természetesnek, magától értetődőnek tartja az egészségét. Nem is gondol utána, nem is hálás érte, egyszerűen elfogadja, mintha nem is lehetne másképpen. De ha egyszer megbetegszik, ha válságba jut az egészsége, úgyhogy az élete is kockán forog, akkor visszagondolva addigi életére, egyszerre fölfedezi, milyen nagy jó és milyen drága ajándék az egészség az ember életében. Valahogy így van a legtöbb keresztyén ember is a maga hitével. Egyszerűen beleszületett a keresztyénségbe, mindig is hozzátartozott az egyházhoz, gyermekkorától fogva abban nőtt fel. Keresztyénnek nevezte magát, mert ez volt az általános szokás, magától értetődő szokás lett atyái öröksége. Nem gondolkodott el különösebben rajta. Nem is volt különösebben hálás érte. A keresztyén szokásokat és az egyházi életformát egyszerűen együtt csinálta a többiekkel, mintha nem is lehetett volna másképpen. De azután más idők jöttek. Olyan idők, amelyek a korábbi magától értetődő dolgokat radikálisan megkérdőjelezték. És most szembe kell néznünk ezekkel a kérdőjelekkel. Végig kell gondolnunk alaposan, hogy vajon a régi keresztyén örökség jelenthet-e még valamit számunkra meg a gyermekeink számára a jövőben? Ma senki nem spórolhatja meg magának a komoly döntést: vagy végleg elveti magától ezt a régi örökséget, mint egy molyrágta, divatjamúlt ruhát, ami csak akadályt jelent már számára a jövő kialakításában - vagy teljesen újból fedezi fel ennek az örökségnek az értékét, a lényegét, a magvát. Akkor rájön, hogy ezt a drága, nagyszerű ajándékot semmi körülmények között sem adhatja föl, sőt egészen újonnan kell birtokba venni és fölhasználni!

Egy nagy betegségnek is megvan az értelme és áldása, ha arra készteti az embert, hogy magába szálljon, és mássá legyen, mint volt, hogy megtanuljon hálát adni és örülni az újra megtalált életnek, egészségnek! A keresztyén hitünket válságossá tevő világnézeti harcok és viták időszakának is mély értelme és nagy áldása lehet az egész egyház és minden hívő ember számára, ha arra késztet, hogy végre elmélyedve felfedezzük, hogy mit is jelent valójában számunkra a Krisztusban való hitünk. Vagy arra, hogy újra hálát tudjunk érezni a bibliai kijelentésért, az imádságért, és örülni tudjunk olyan dolgoknak, amelyek azelőtt olyan magától értetődőek voltak számunkra - mint például, hogy nyitva van a templom kapuja, meg van terítve számunkra az Úr asztala, van gyülekezet, lelki otthon, van Isten, Akit méghozzá így szólíthatok meg: Édes Atyám!

Semmit ne félj - mondja Jézus -, nagy áldássá válhat ez az idő, ez az elvilágiasult gondolkodású kor, ha arra késztet, hogy végre újra a keresztyénség eredeti forrásából merítsünk, és elkezdjünk mi, akik olyan sokáig beképzeltük magunknak, hogy keresztyének vagyunk, végre elkezdjünk igazán keresztyének lenni! Vagy most értjük meg igazán, mit jelent számunkra a hitünk, vagy sohasem! Most igazán kinek-kinek magának kell megküzdenie a maga hitéért! De nem is igazán drága az, amiért nem kell árat fizetni, megharcolni, esetleg még szenvedni is! “Semmit ne félj” - mondja Jézus. Csak légy hű! Merj hűnek lenni, most! Éppen most merj igazán keresztyén lenni! Ne olyan konvencionális keresztyén, mint régen, egy kis vékony keresztyén mázzal bekenve magad - ez már valóban olyan ebben a modern világban, mint egy molyrágta, elavult ruhadarab -, hanem valóban keresztyén, aki Jézus szeretetével, jóságával, megértésével, segíteni akarásával szolgál a világban az emberek javára!

Légy hű mindhalálig! És ezért lehetsz hű, mert hű az Isten! Ha te hűtlen vagy, Ő akkor is hű marad! A mi hűségünk nem is lehet egyéb, mint az Ő hűségébe való belemenekülés, belerejtőzés. Senki se abban bízzék, hogy majd neki lesz ereje kitartani Jézus mellett, hanem abban, hogy Jézusnak lesz ereje megtartani őt minden körülmények között. Ne a magad hűségében higgyél, mert az hamar megrendül, hanem Jézuséban, mert az megmarad. Sohase magadra nézz, hanem mindig Őreá, a hűséges Istenre! Így, csakis így, az Ő hűségébe kapaszkodva győzhetsz, tarthatsz ki és maradhatsz hű - és ha letértél is, visszatérhetsz, és megmaradhatsz mellette! A mi hűségünknek az a titka, hogy hű az Isten! Hű az életben, és hű a halálban!

Ámen

Dátum: 1966. június 5.