Nyújtsd ki a kezed és fogd meg!

1966. január 01, szombat

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az őkezében.”

Kedves Testvéreim! Ezt a most felolvasott Igét három egyszerűkérdésre bontva próbáljuk megvizsgálni. Az elsőkérdés így hangzik: Mit mond Isten? A második pedig így: Mit tesz Mózes? A harmadik: Mivé lesz a kígyó?
Ennek az alapján szeretném most Istennek számunkra szóló újévi üzenetét hirdetni. Tehát először is, hogy mit mond Isten? A felolvasott Igében, bibliaolvasó emberek nagyon jól tudják, Mózes elhívása történetének egészen picike kis részletét hallottuk. Azt a Mózest, akinek az Isten megjelent az égőcsipkebokorban, ezt a Mózest, Isten most elhívja a maga szolgálatára, munkát akar neki adni, valami egészen speciális feladatot akar rábízni, amit Mózesnek kell elvégeznie. Mert nem elegendőaz, hogy valaki az Isten gyermeke. Minden Isten gyermekének az Isten szolgájává is kell lennie. Ebben az Igében, amit felolvastam, éppen arról van szó, hogy Isten az Ő gyermekét, akivel már megismertette magát, bevonja az Ő szolgálatába, egy rábízott feladatnak az elvégzésére. Hogyha ezt így jól megértjük, akkor máris kapunk valamit Istennek újévi üzenetéből. Tudniillik: Testvérek én úgy érzem, akkor viszonyulunk mi is helyesen az egész előttünk álló esztendőhöz, hogyha megértjük, és nagyon komolyan vesszük azt, hogy Isten hív bennünket.

Legyen ez az újesztendő Isten megújuló hívása számunkra, az Ő szolgálatára. Tehát úgy induljunk neki az előttünk lévőévnek, mint Isten küldöttei. Nemcsak mint Isten gyermekei, akik élvezik Istennek édesatyai szeretetét és jóságát, közelségét és áldását, hanem most különösen úgy, mint Isten szolgálói, akiket az Isten küld, akiket az Isten bíz meg mindazzal a feladattal, ami ebben az esztendőben reánk vár, ami előttünk van. Tehát mindenféle munka mögött, amit nekünk ebben az évben el kell végeznünk, legyen az akármilyen nehéz, vagy könnyűmunka, lássuk ott az Isteni megbízást. Minden eseménye és minden történése mögött az életünknek, lássuk meg Istennek a küldőszándékát. Éppen úgy, mint Mózesnek, nekünk is a mindennapi élet nagy és jelentéktelen fordulatai mögött ott kell éreznünk a küldő Istent. Aki hívott bennünket, Aki belehívott bennünket ebbe a munkába, ebbe a szituációba, ebbe a helyzetbe, amelyikben vagyunk, vagy amelyikbe jutni fogunk. Gyakorlatilag azt jelenti ez, úgy nézz például az öreg szüleidre, vagy éppen a nehezen nevelhetőgyermekeidre, úgy viszonyulj a boldog, vagy terhes családi életedhez, úgy fogadd a mindennapoknak a gondjait, vagy a bajait, a magányt, vagy a tömeget magad körül. Úgy lásd azt az utcát, amelyikben laksz és azt az autóbuszt, amelyiken naponta megteszed az utat oda és vissza a munkahelyedig. Úgy lássad a kollegáidat, a gyárat, az ismerőseidet, az ellenségeidet, a magad képességeit és a magad tehetetlenségét, vagy erőtlenségét, az egészségét, vagy a betegségét, hogy mindezek mögött Isten megbízatása van a te számodra. Akárhol vagy és akárhova kerülsz ebben az esztendőben, ott te az Isten küldötteként vagy jelen, és akármi történik veled és körülötted, ott a te számodra Istentől kapott feladat van. Az isteni elhívásnak, Istennek a szolgálatra való elhívásának ezzel a határozott tudatával és vállalásával induljunk neki az előttünk lévőesztendőnek.

A történetből azt is megtudjuk, hogy Mózes nem örült ennek az isteni elhívásnak. Szabadkozott, nem akart menni. Hadd mondjam azt, hogy én meg is tudom őt érteni. mert nem olyan egyszerűdolog odaállni egy félelmetes, nagyhatalmú Fáraó elé, és kiharcolni, hogy bocsássa szabadon Izráel népét az egyiptomi rabságból. Mózes félt. Félt a feladattól, túlságosan nehéznek és túlságosan veszedelmesnek találta az isteni megbízatást. Ezt a félelmet mi is nagyon jól ismerjük. Óh nagyon sokszor mi is visszarettenünk valami elől, ami előttünk mered és úgy érezzük, hogy ez veszedelmes dolog, ez nem nekünk való. Sőt, azt merném mondani, hogy krónikus lázadásban vagyunk szinte mindnyájan és mindig, a saját élethivatásunkkal szemben. Az egyik ember szeretné lerázni magáról azt a munkát, amit mindennap végeznie kell, mert undorral végzi. A másik nem bírja elviselni azokat az embereket, akikkel mindennap dolga van, mert keserítik az életét. A harmadikat egyre jobban elkeseríti az a betegség, aminek a terjedését érzi a tagjaiban, vagy az a kereszt, amit ebbe az új esztendőbe is át kell vinnie. Vagy egyáltalán az a helyzet, vagy az a szituáció, amiben van, amiben él. Nagyon sok minden van az életünkben, amit még sohasem fogadtunk el úgy igazán, ami elől szeretnénk kitérni, amivel nem merünk határozottan szembenézni és nem akarunk leszámolni, hogy ez pedig így van! Amit nem akarunk elfogadni, mint Istennek a megbízását. Pontosan úgy teszünk mi is, mint Mózes, aki semmiképpen sem akart Egyiptomba menni. Mi sem akarunk menni a mi Egyiptomunkba.

És ekkor kapja Mózes Istentől ezt a parancsot, nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a kígyónak a farkát. Sokat vitáztak már a theológusok azon, hogyan kell érteni azt a kígyó históriát. Nos Testvérek, én nem akarom megoldani ezt a problémát theológiailag. Egész egyszerűen úgy látom, hogy ez a kígyó mintegy jelképe annak, hogy igenis veszélyes, bizony nagyon súlyos az a feladat, amire Isten Mózest elhívja. Isten nem szokta szépíteni a dolgokat. Isten nem áltat senkit és nem mondja, hogy ó, ne félj, nem olyan nagy dolog az, majd meglátod, majd időközben még meg is szereted azt a feladatot, vagy azt a próbát, amit meg kell oldanod. Sőt, Isten egyenesen azt mondja, hogy vigyázz, mert nagyon veszélyes dologról van szó! Az a kígyó megmarhat, árthat, halálos sebet is üthet rajtad. Érthetőtehát, hogyha Mózes mindenképpen visszatorpan és nem akarja vállalni a feladatot. Nem könnyű, Testvérek, ebben a világban Isten küldötteként megállni és vállalni az életnek problémáit. Könnyebb dolog megfutni. A kígyótól mindenki fél, de Isten azt mondja: Állj meg, ne fuss el, ragadd meg azt!

Nézzétek mit tesz Mózes? Pontosan, szóról-szóra ugyanazt, amit Isten parancsol néki. Nem vár addig, amíg a kígyó alkalmat kap arra, hogy őragadja meg Mózest. Mert csak két lehetőség van, vagy az, hogy Mózes ragadja meg a kígyót, vagy az, hogy a kígyó ragadja meg Mózest. Vagy te ragadod torkon a sorsot, vagy az téged. Vagy te fogod meg a betegségedet, a problémádat, a fájdalmadat, vagy a betegséged, a problémád fog meg téged. Nyújtsd ki a kezed! Így szól a parancs Mózes számára és képzeljétek, Mózes kinyújtja a kezét a kígyó felé. Én ebben látom az igazi hitnek a kockázatát. Abban, hogy Mózes Isten parancsára kinyújtja a kezét a sziszegő, a tekergőző, a halálos veszedelmet lihegőkígyó felé. Tudjátok Testvérek, hogy a hitnek pontosan ezt a merészségét kívánja tőlünk is Isten. Azt kívánja, hogy merjünk szembenézni azokkal a problémákkal, amik előttünk vannak. Merjük belevetni magunkat a legnehezebb szituációba is. Hogyha arról van szó, merjük vállalni a legnagyobb megpróbáltatásokat is, ha az vár reánk!

Mózes kinyújtotta a kezét és megragadta a kígyót, és most ott áll azzal a kunkorodó, sziszegőkígyóval a kezében. Dehát, hogy mer hozzányúlni egyáltalán?
Hogy merte megfogni? Hogy merte ezt a rettentőveszélyes fenevadat a kezébe venni? Erre igazán csak egyetlenegy magyarázat lehetséges. Úgy, hogy Isten mondta neki! Tehát az Isten parancsára Istennel. Azért merészelt Mózes ilyen veszedelmes dologban engedelmeskedni Istennek, mert Isten megjelent neki. És Mózes bízott abban az Istenben, Aki megjelent néki az égőcsipkebokorban. Pontosan ezért ragadhatunk meg mi is minden kígyót, mert Isten nekünk is megjelent. Sokkal, sokkal hatalmasabban és sokkal fenségesebben, mint Mózesnek. Nekünk nem egy csipkebokorban jelent meg, nekünk Isten a golgotai kereszten jelent meg. Ragadj meg bátran minden kígyót ami feléd sziszeg! Nézzétek nincs már többé olyan kígyó amelyiknek a fejét el ne taposta volna Jézus ott a kereszten, a Golgotán. Azt jelenti ez. hogy ne félj te azoktól az emberektől, akik bántani szoktak, akiket nem bírsz elviselni, akik keseríteni akarják az életedet. Ne félj attól a műtéttől, amit ebben az esztendőben talán mégiscsak végre kell hajtani rajtad. Ne félj a nyugdíjazástól, ami talán most lesz majd aktuálissá a számodra. Ne félj azoktól a feladatoktól, amelyekhez sem elég erőt, sem elég kedvet nem érzel magadban. Ne félj a gondtól, amely megüli lelkedet és még éjszaka sem hagy békében aludni. Ne félj a Sátántól és annak minden seregétől, amelyik meg fog kísérteni. Menj elébe Jézus nevében és mondjad magadban többször: Mindenre van erőm a Jézusban, Aki engem megerősít. Nézz Jézusra, Aki néked is, nékem is megjelent a kereszten! Ragadd meg a feladataidat, a gondjaidat, a problémáiddal mindennap, újra! Merjed ezt tenni Istennek a hívására!

Mert nézzétek mivé lesz a kígyó. Azt olvassuk az Igében, hogy a kígyó veszszővé lőn Mózes kezében. Micsoda élmény lehetett ez Mózes számára! Erre aztán igazán nem számíthatott, erről az Isten nem mondott neki egyetlen szót sem, erre nézve nem kapott az Istentől ígéretet. Isten csak azt a parancsot adta, hogy: Nyújtsd ki a kezed és fogd meg! Mózesnek csak engedelmeskednie kellett és amikor megtette azt, amit Isten mondott, akkor a kígyó vesszővé lőn Mózes kezében. Amikor még nyújtotta a kezét, amikor még megfogta, akkor még kígyó volt. Csak később, a kezében vált vesszővé. Ha a mi kígyóinkat meg nem ragadjuk, kígyók maradnak! Csak a hitnek a szorításában, a hittel való megragadásban válik a kígyó vesszővé. Képzeljétek el Mózesnek a csodálkozó arcát, amikor ott tartotta a kezében a botot. Hát ez meg mi? Hát mi történt ezzel a kígyóval? Hát ez nem tekerődzik, nem sziszeg, nem harap? Hát ez nem is kígyó! Ez már bot. Segítség, támasz, fegyver, amivel nagyon sok jó dolgot lehet végezni.

Testvérek! Ezt kell nekünk is megtapasztalnunk. Azt, hogy Isten hívásának engedelmeskedve mivé lesznek a kígyók a kezünkben. Merjük hát megragadni, merjük vállalni Isten nevében, az Ő hívásának engedelmeskedve! Akkor majd meglátjuk, hogy mennyire más lesz az a munka, amit eddig unalommal végeztünk, milyen más lesz azokhoz a kellemetlen emberekhez való viszonyulásunk, amibe eddig olyan nagyon belefáradt a lelkünk és milyen más lesz minden teher és minden más nyomorúság is, amitől eddig oly nagyon irtóztunk. Majd meglátod, hogy mivé lesz a kígyó a kezedben. Lesz! Ez a szó egy bizonyos folyamatot fejez ki. Tehát lehet, hogy nem azonnal. Lehet, hogy egy nap múlva. Lehet, hogy év múlva. Lehet, hogy tíz év múlva: De lesz! Ha hitben ragadod meg, bottá lesz a kígyó!

A napokban levelet kaptam egy olyan férfitől, akit sokszor meglátogattam a kórházban. Leírja, hogy mennyire félt a betegségtől, hogy mennyire megkínozta a műtét, majd a hónapokig tartó kezelés. Hogy milyen sokat szenvedett. De azt írja, mindezt úgy vállalta, mint aki tudja, hogy Istennek az elhívása most az őszámára ide szól a kórházi betegágyra. Azután nem győzte leírni azt a sok áldást, azt a sok örömöt, a sok lelki gazdagodást, amit éppen ott, a kórházi betegágyon kapott. Azt írja, most sokkal bátrabban tud bizonyságot tenni Istenről, Istennek a kegyelméről, mint eddig. Bottá lett a kezében a kígyó. Pozitív nyereséggé. A legjobb botok a kígyókból válnak, ha hittel ragadja meg valaki. Tudniillik, ha azzal a hittel ragadja meg valaki, hogy most pedig isteni megbízatást teljesít.

Emlékeztek rá mi minden jót csinált Mózes ezzel a vesszővel? Ezzel a bottal, ezzel az egy kígyóval? Ezzel felfegyverkezve állt oda a Fáraó elé és a hatalmas Fáraó körülvéve az egész hadseregével, reszketett előtte. Ezzel a bottal sújtott rá a Vörös tengerre, úgy, hogy az kettévált a menekülőnép előtt. Ezzel a bottal fakasztott vizet a kősziklából. Nagyszerűsegítség volt a számára éppen ez a bot. Istennek a kegyelme ugyanazt a garanciát akarja adni nekünk. Minden feladat, minden nehézség, minden probléma ami reád vár, amit isteni megbízásként teljesít az ember, az bottá válik, segítséggé, olyan eszközzé, amivel nagyon sok jót lehet csinálni. Ami sötétnek látszott, világosságnak forrásává lett. A legelkeseredettebb ellenséged a legjobb barátoddá lesz. A veszteség nyereséggé lesz, a kereszt koronává. Csak ne fuss meg a kígyó elől! Nézz Jézusra! Ott a Golgotán az Ő fájdalmából öröm, az Ő sebeiből gyógyulás, az Ő halálából élet virágzott. Aki hittel néz Jézusra, az ne féljen semmitől és senkitől.

Ámen

Dátum: 1966. január 1.