Készülj istened elé!

1965. december 12, vasárnap

Lekció: 

Alapige

“Azért hát ekképen cselekeszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképen cselekeszem veled, készülj Istened elé, oh Izráel!”

Ezen a mai vasárnapon ilyen rövid és határozott Isten üzenete hozzánk: “Készülj Istened elé!” - Három egyszerűkérdést lehetne itt feltenni:
1. Miért készüljünk?
2. Mire készüljünk? és
3. Hogyan készüljünk?

Erről szeretnék most beszélni!
1. Tehát először: Miért készüljünk? - Nos, megmondja maga az Ige: “Mivel eképpen cselekszem veled...” - mondja Isten. Tehát azért, mert Isten valamit cselekedni akar velünk! Talán méginkább így mondhatnám: mert ha nem készülünk föl időben, akkor Isten valami retteneteset cselekszik velünk!
Azt mondhatná valaki, de hiszen ez úgy hangzik, mint egy fenyegetés! - Nos, az, valóban, fenyegetés! Ámos prófétának majdnem az egész könyve az, fenyegetés! Néha szinte olyan kemény, mintha az asztalra csapna az öklével, mintha villámokat szórna a szeme. Itt is mintha azt mondaná: - Vigyázz, mert majd az Isten...! Igen, az Isten majd ezt meg azt cselekszi veled, ha... Nem szeretjük mi az ilyen kemény prófétai beszédet, ótestamentumi dörgedelmet! Pláne így karácsony táján, amikor olyan kedves és megnyugtató az angyalok éneke: “Békesség a földön és az embereknek jóakarat!” Ámós hangja nagyon elüt a betlehemi hangulattól. Hiszen ott nem ítéletről van szó, hanem kegyelemről, jóságról, megbocsátásról, szeretetről... Mit akar hát Ámós ezzel a fenyegetéssel?

Nos, atyámfiai, tényleg olyan bizonyos az, hogy a karácsonyban, a betlehemi kedves örömhírben semmi fenyegetőítélet nincsen? Én nem vagyok benne olyan bizonyos! Sőt! Keresztelo˝ János nem ótestamentumi próféta, hanem éppen az újtestamentum elsőhírnöke. És hallgassuk csak meg az őadventi próféciáját! Abból megláthatjuk, hogyan látta őa Messiás eljövetelét. Mit mond róla? Hallgassuk csak meg még egyszer #Mt3,11-12-t. Érzitek, hogy összecseng az ótestamentumi
Ámós és az újtestamentumi Keresztelo˝ János adventi próféciája? Nem szeretjük, ha a Biblia ilyen keményen szól hozzánk. De Istennek ilyen kemény, szigorú beszéde is van a Bibliában. Jó azt néha meghallani és komolyan venni! Ámós korában se szerették hallani az emberek az Isten fenyegetőítéletének szavát. Azt mondták Ámósnak: “Beszélj nekünk kedves szavakat...” Persze, mondja Ámós, azt szívesen hallgatnátok, de egy prédikációban nem arról van szó, hogy mit hallunk szívesen, hanem hogy mire van szükségünk! És itt most azt mondja Ámós, erre van szükség! Mert az Istennek elege van már az Ő népének az istentelenségéből, képmutató vallásosságából. Óh, de sokféle módon próbálkozott már Isten az Ő népével! Áldással is, meg csapással is! Ha Isten szava pusztába kiáltó szó marad, következik Isten másfajta szava: a csapás! Ebben a fejezetben is egész csomó rettenetes ilyen csapásról van szó, mint az isteni féltőszeretet figyelmeztetőeszközéről: “Bocsátottam rátok éhséget, szárazságot, terméketlen esztendőket, betegségeket, háborúkat, természeti csapásokat” - panaszolja Isten, - és mindig újra, szinte refrénszerűen ismétlődik, ötször egymás után ez a szomorú mondat: “És mégsem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr Isten!” Nos hát, lám, ezért akar Isten most valami mást cselekedni! Kénytelen más eszközökhöz nyúlni! - Ha se a szeretőhívás, se a kemény csapás nem használ, vigyázz, mert az Isten majd...! -

Ezért készülj hát Istened elé, ó, Izráel! Azt ne hidd, ó, Izráel, hogy Isten az Ő népét majd meg fogja kímélni! Sőt! Meg van írva, hogy egyenesen az Úr házán kezdődik az ítélet! Ha akármit csinálsz is, egy valami még hátra van: az ítélet! Az ítélo˝ Isten! Ezért készülj! Ez az értelme a próféciának!
És nagyon jó, ha ugyanez az ítéletes fenyegetés hatja át a mi adventi készülődésünket is! Ezekben a napokban és hetekben mindenki készülődik valahogyan a karácsonyi ünnepekre, mindenki szeretné, ha jó karácsonya lenne. Mennyi pénzt adnak ki rá az emberek! Vásárolnak, tervezgetnek, üdvözlőlapokat írnak, vendégeket várnak, sütnek-főznek, fölkészülnek a karácsonyra... Nincs is ez ellen semmi kifogása Istennek, jól is van ez így! Csak...! Mi lesz közben - Jézussal? Igen. Jézussal! - A nagy készülődésben készítünk-e az Ő számára is valami helyet a lakásunkban, a szívünkben? Ott lesz-e Ő is a karácsonyfagyújtásnál, meg az ünnepi vacsorán? Lesz-e helye neki nálunk az Ő ünnepén?
Lesz-e valami köze neki a mi ünnepünkhöz? Mert vigyázzunk; ha a mi karácsonyra készülődővilágunk elfelejti is a nagy készülődés közben magát az ünnepeltet, Isten nem felejti el! Ha az Ő jászola és keresztje már semmit sem mond, vigyázzunk, nehogy azzal a másfajta szavával sújtson le és rázzon föl: a csapásával! Húsz évszázad óta üzen már Isten a jászolon és a Golgotán keresztül, de az ítélet még hátra van. Igaza van Ámósnak és Keresztelo˝ Jánosnak, a betlehemi örömüzenetben benne van az ítélet fenyegetése is. Jézus elsőeljöveteléhez hozzátartozik a második eljövetele is! A jászolon és Golgotán át jön majd egyszer az ég felhőiben, és aki a jászolban fekvőGyermeket nem fogadta el, azt majd az ég felhőiben érkezőÚr se fogja elfogadni. Tehát: “mivel ekképpen cselekszem veled, ezért készülj!”

2. Ebben tulajdonképpen már az is benne van, hogy mire készüljünk. Igénk így mondja: Istened elé készülj. Jobban érthetőtalán, ha így mondom: Az Istennel való találkozásra készülj! Igen, ez az, ami a karácsonyt valóban karácsonnyá és igazán ünneppé teszi. Ami nélkül az egész értéktelen semmi! Lehet, hogy sok kedves személlyel és dologgal találkozol majd az ünnepek alatt. Régen látott kedves vendégek érkeznek, talán vidékről. Jó lesz újra együtt lenni velük pár napra. Már előre örülsz neki. Jól teszed! Jó annak, aki teheti. Ilyenkor mindenki a legjobbat igyekszik kihozni magából, kedveskedik a másiknak, meglepetést készít, ajándékokat ad. Szép is ez nagyon! De ha Istennel nem találkozol, akkor dacára minden más kedvességnek, otthonosságnak, melegségnek, mégsem igazi karácsony az! Akkor az egész karácsony olyan, mint egy üres héj, amiből kifújták a tojást. Lehet, hogy a héj szépen ki van pingálva. díszítve, - de üres! Tartalmatlan! Hamarosan a szemétládába kerül. És megfordítva: ha mindez a kedves, hangulatos családi együttlét hiányoznék is számodra az ünnepeken, mert talán éppen a munkahelyeden kell töltened a karácsonyt, vagy kórházban kínos betegen, vagy mert már nem a földön vannak akikkel találkozhatnál, - de mégis, ha találkozol Istennel. Isten találkozik veled, akkor igazi karácsonyod lesz! Boldog ünneped! Mert a karácsony lényege: találkozás Istennel!

Igénk így mondja: a te Isteneddel! Isten nem úgy akar hozzánk jönni, mint egy idegen, hanem úgy, mint a te Istened, meg az én Istenem. Ha mi már elfelejtettük is, hogy az Ő gyermekei vagyunk, Ő akkor is megmaradt a mi Istenünk. Azt mondja: a te Istened vagyok! Ezzel a kicsi szócskával mintegy újra összeköti közöttünk azt a fonalat, ami elszakadt, vagy szakadozóban van. Nézzétek, éppen ez a karácsony nagy ajándéka, hogy Isten még mindig a te Istened, hogy Isten még mindig szereti ezt a világot. Karácsonykor éppen ez történik: újrakötése az elszakadt kapcsolatoknak Isten és te közötted! Akármennyire is azt mondja a világ Istennek: nem ismerlek, Isten akkor is azt mondja a világnak: de én ismerlek! Én a te Istened vagyok!

Hogy mennyire igazán és egészen a te Istened, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a betlehemi jászol. Ott fekszik az Isten szeretettel. Lehet ennél meggyőzőbben bizonygatni, hogy mennyire a te Istened az Isten?! A tested és véred, a te emberi mivoltod, a te könnyed és szomorúságod, a te bűnöd és átkod, a te halálod és ítéleted! Ennyire igazán akarja Isten a találkozást. Ennyire megkönnyítette számunkra a vele való találkozást. A mennyben nem találkozhatunk Istennel míg a földön élünk. Az túl magas számunkra, meg túl szent! A gazdagság, a tudomány, a művészet, a hatalom világában sem tudunk találkozni Istennel. Az egész világon csak egyetlen hely van, ahol lehetséges a találkozás: egy istállóban! A hatalmas Istennel, mint egy zsenge, kicsi emberkével, egy szegényes gyermekkel, az istállóban lehet találkozni! Ez az, amit sehogysem akar megérteni az ember! Erre valóban készülni kell, mert erre nem vagyunk felkészülve. Találkozni Istennel, az őszegénységében és alacsonyságában. Istennel, mint egy gyermekkel egy istállóban, erre igazán alaposan előkell készülni! Készülj Istened elé, hangzik az adventi üzenet! Hogy mennyire igazán és egészen a te Istened, semmi sem bizonyítja jobban, mint a betlehemi jászol! Ott fekszik Isten szeretete!

3. És végül: hogyan készüljünk? Az ember egy nagyjelentőségűtalálkozóra igyekszik rendbeszedni magát, tisztába öltözik, megfésüli nemcsak a haját, hanem lehetőleg még a gondolatait is, igyekszik méltóképpen megjelenni azelőtt, akivel találkozni akar. Hát még, ha Istennel való találkozásról van szó! Bizony, le kell vetni a szennyest, a tisztátalan gondolatokat, haragos érzéseket, önzést, irigységet, elégedetlen, ideges magatartást... Valahogy másképp kellene megjelenni azon a találkozón, mint amilyenek mi vagyunk! Jézus egyszer ilyet mondott: “Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!” Ha mi a szent és tökéletes Istennel akarunk találkozni, bizony gondolnunk kell arra, hogy az egész magatartásunk, cselekvésünk az Ő akarata szerint való legyen. Talán éppen ezért nem volt sokszor igazi karácsonyunk, mert nem így készültünk rá.

Tehát ez a felhívás, hogy készülj azt jelenti, hogy tisztítsd meg magad! Így készülj! Keresztelo˝ János is ez elé a követelmény elé állította hallgatóit, amikor özönlöttek hozzá az emberek a Jordán partjára. Hallgassátok csak, így kiáltott rá a sokaságra: “Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezőharagja elől meneküljetek? Teremjetek hát megtéréséhez illőgyümölcsöket!” Ámós is az Isten törvénye iránti ugyanilyen engedelmességet prédikál, amikor ezt mondja: “Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregeknek Istene, amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.” (Ámós 5,14-15) Nem ilyen irányba kellene-e nekünk is a mi karácsonyi készülődésünket végezni? Tehát nagy-nagy tisztogatással! Tényleg mindent megtéve, ami csak tőlünk telik, hogy találkozhassunk a mi Istenünkkel az asztalnál, a lakásunkban, az irodánkban, a műhelyünkben, a hálószobánkban! Nagyon sok karácsonyi ünneplésünk az ilyen mindennapi dolgokban bukik el. Azon, hogy a mindennapi életünkben sok a piszok, a szemét, a szenny! Azon, hogy Isten népe nem veszi komolyan az Isten törvényét!...

Ha egyszer igazán így akarnánk készülni az Istennel való találkozásra, akkor egyszerre minden farizeusi gőgünknek vége lenne, hiszen aki egyszer komolyan elkezdi tisztogatni önmagát, szomorúan döbben rá, hogy sohase készül el vele! Rettenetes ellentmondásba kerül: Találkozni akar Istennel és rájön, hogy nem tud találkozni Istennel! Isten maga elé idéz és mi azt se tudjuk, hogyan jelenhetünk meg előtte. Mert így, ahogy vagyunk semmiképpen! Vagy van itt most valaki ebben a templomban, aki azt hiszi, hogy őIstenhez méltó módon képes megjelenni ezen a nagy találkozón? Hogy az a tisztogatás, amit önmagában el tud végezni, az elég? Hogy a jóságnak, szeretetnek, kötelességtudásnak, felelősségérzetnek az a ruhája, amit a saját igyekezetéből ölt magára, az megfelelőméltó öltözet? A zsoltáros Dávid király nem tartotta magát ilyennek. Pál apostol sem. Luther Márton sem. Még eddig senki aki igazán megpróbálta!

Látjátok, az az egyetlen igazán helyes módja a készülésnek, hogy a magunk méltatlanságát, alkalmatlanságát, képtelenségét erre a találkozásra mélyen-mélyen átérezzük és megsiratjuk! Az készül helyesen, aki töredelmes szívvel és megtört lélekkel készül! Mert a töredelmes szív az, amelyről, hogy is énekeljük? “A töredelmes szívet, te Uram szereted, meg nem veted!” Az önigazult, a gőgös, a magával megelégedett, a farizeus szívet, azt igen, azt megveti az Úr. A töredelmes szívet nem! Aki magas lovon ülve jön Betlehembe, az nem fér be annak a kicsi istállónak az ajtaján, és így nem is lesz a találkozásban része. Nézd, hogyan jön Ő hozzánk? Nagyon mélyre alázkodva, istállóban, jászolban fekvőgyermek személyében. Annyira mélyen, hogy még nekünk is le kell hajolnunk hozzá. A hatalmas Isten azért, hogy találkozhasson velünk, egészen kicsivé lett, nekünk is hát, ha igazán akarunk találkozni Vele, nagyon kicsivé kell válnunk! Mindennek, ami bennünk nagy, erős, szép, dicsőséges, híres, alá kell szállnia a mélységbe. Igen, ahogyan énekeltük az előbb: Hegycsúcs a mélybe szálljon! Minden, amire büszke vagy, amit kiválóságnak érzel magadban, amivel mások fölé emeltnek képzeled magad, a mélybe szálljon!

Készülj, igen, ez azt jelenti: tisztulj meg, ez pedig azt, hogy alázd meg magad, szállj alább! A nagy Isten csak kicsi szívben tud lakni. Így készülj hát! Alábbszállva, még alább, még mélyebbre! Még azt a hegycsúcsot is, meg amazt is szállítsd lejjebb. Még lejjebb! Térdre hullva, mélyen, úgy, hogy minden, minden térdeljen benned! És majd akkor meglátod, mi történik! Majd akkor részesülsz a gazdag, a boldog karácsony teljes áldásában. -Ámen

Dátum: 1965. december 12.