Jön a király!

1965. december 05, vasárnap

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

„Örülj nagyon Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Ímé jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén.”

Azzal a reménységgel és óhajtással szeretném hirdetni most az Igét közöttetek, hogy ez a régi, majdnem 2500 éves adventi evangélium a mi számunkra is örömüzenetet jelentsen! - Tudom, hogy ma a világ váradalma általában nem Jézus felé irányul, Akiről ebben az Igében szó van. Az atomkorszakban élőember nem Jézust várja, hanem sok minden egyebet - talán a világban lévősok nyugtalanságnak a lecsendesedését végre -, vagy az életszínvonal még magasabbra emelkedését, vagy talán egy kis nyugodt örömöt a mindennapi élet hajszájában, vagy egy kis nyereményt a Lottón, vagy ezer mindenféle kívánságnak a beteljesülését... De egy olyan hír, hogy jön Jézus: egy kis csalódást okoz, nem dobogtatja meg a szíveket, nem jelent olyan nagy örömöt, mint ahogyan a hírmondó kiáltja, hogy „örülj nagyon!”, nem igen támad bennünk az az érzés, hogy jaj de jó, de nagyszerű! Pedig Isten ezt az üzenetet örömhírnek szánta, akkor is, most is! - És ha Isten annak szánta, akkor az is: örömhír, valami nagyon jó hír! - Mert nézzétek, akármekkorát is változott a világ azóta, amióta ez a hír a babilóniai fogságban a szabadulást váró zsidók között elhangzott: maga az emberi szív azóta is pontosan ugyanolyan maradt! - Milyen? - Békételen, nyugtalan, önző, szomorú, keserű, elégedetlen, mindig többre és jobbra vágyó! Ilyen volt régen is, és ilyen ma is. Mindnyájunk szíve! Most négy különbözőidegen országban jártam, s újra megtapasztaltam, hogy akármennyire különbözünk is mi emberek egymástól, akár milyen különbségek is vannak közöttünk nyelvi tekintetben, meg életforma, meg szokások, meg történelmi helyzet tekintetében: alapjában véve, a legbelül a szívünk mélyén teljesen egyformák vagyunk! És akármennyire elfordulóban van is ez az egész világ Istentől, annak az emberi szívnek mégis Istenre van elsősorban szüksége!

Mind az a kielégítetlen vágy ott a szívünk mélyén a jobb után, a békesség után, - mind az az őrült hajsza különösen nyugaton a pénz után, nem egyéb, mint egy nagy fájdalmas jajkiáltása a szívnek, a meggyötört, az öntudatlanul is megváltásra vágyó szívnek az Isten után! Az elvesztett Isten után! Mert azt azután most igazán közelről megtapasztaltam és sokaktól személyesen is hallottam, hogy hiába van gazdagság, jólét, reklámfényes csillogás, minden két évben újabb típusú autó, hiába van annyi pénz, hogy szinte semmiről sem kell lemondani, amit megkíván az ember magának: a szíve békességét, megelégedett, igazi örömét nem tudja megvásárolni vele magának! Többet látva, most szinte jobban hallom a világ öntudatlanul is sóvárgó vágyakozását az Isten után!

És mit gondoltok, ha én, és sok más ember ezt így hallja, mennyivel inkább hallja ezt a sóvárgó nyögését a világnak Isten! - És éppen ezért hirdetteti, egészen bizonyosan nemcsak itt ebben a templomban, hanem ebben az adventi időben nagyon sokfelé a világon ugyan ezt az Igét, hogy „Örülj nagyon, örvendezz, ímé jön néked a te Királyod!”
Jézusra mondja az üzenet, hogy Király! Az egyre jobban terjedő köztársasági államforma mellett már maga ez a szó is, hogy Király, egy kicsit régiesnek, elavultnak tűnik. De ne is úgy értsük ezt a szót, mint ahogyan a történelemkönyv vagy az újságcikk olvasása nyomán megképzik bennünk, - szimbolikus szó ez, a legfőbb hatalmasságot, a mindenek fölött való Urat jelenti, jelképezi. Mint ahogyan egy hatalmas, erős királynál nincs nagyobb úr egy országban: úgy jelképezi ez a szó: Király, a világmindenség Urát, a legmagasabb hatalmasságot! Az Istent! A mindenható Isten megjelölésére, megnevezésére nincs szavunk, nem tudjuk körülírni, meghatározni az Ő egészen más lényét - ez a szó Király, nem megjelölése Isten méltóságának, hatalmának, hanem csak rámutatás, csak utalás a kifejezhetetlenre, a megfoghatatlanra! És az adventi Királyban, Jézusban ez az Isten jön hozzánk emberekhez! - Jézusban jön! Mert nézzétek, ha azt mondanám, hogy jön az Isten, akkor ez elképzelhetetlen, megfoghatatlan, valószínűtlen fogalom maradna csak a számunkra! Ki tudná realizálni magában azt, hogy Isten, Akit még megnevezni sem tudunk, mennyire más, mint mi vagyunk, hogy az Isten becsönget egy ajtón, hogy az Isten leül az ebédlőasztalunkhoz és késsel villával együtt eszik velünk, mint egy kedves vendég, hogy az Isten megsimogatja gondbarázdálta arcunkat este, mikor az ágyban fekszünk már és azt mondja: Most pedig jó éjszakát kívánok, aludj nyugodtan, én virrasztok melletted?

Ki tudná azt realizálni magának, hogy az Isten, Akit még soha senki nem látott, sőt akit az ember el sem tud képzelni, mert ha már elképzeli, hogy milyen, máris hamis képet alkotott magának Róla, tehát hogy ez az Isten, ez a legfőbb Hatalom, odaül egy betegágy szélére, mint egy jó barát és azt mondja: Ne félj, én veled vagyok!? De azt már el tudod ugye képzelni, ha mindezt egy ember teszi, egy valóságos ember, Akinek neve van, Jézus a neve, el tudod képzelni akkor is, ha nem látod, ha láthatatlan, hiszen valóságosan megtette, hogy bekopogtatott egy-egy ajtón, leült egy-egy asztalhoz, késsel és villával evett, elbeszélgetett emberekkel... Sőt fájdalmakat érzett, kínok között vergődött, vére csurgott, halálra sebződött! - És mindezt azért tette, hogy realizálni tudd, ne maradjon csak elméleti, levegőben lógó fogalom, szép gondolat, hogy jön az Isten, hogy ilyen valóságosan itt van az Isten közöttünk! Ajtót lehet nyitni e-lőtte, néven lehet szólítani letegezve, mint egy jó barátot, így: Jézus! Te! Ebben a Jézusban jön hozzánk az Isten, a Király! Ímé jön néked a te Királyod! Tehát egy ilyen Király jelenti be a jövetelét! Az érkezését!

Említettem, hogy ez a szó: Király, csak jelkép, azt jelenti, hogy az a valaki, aki jön hozzád, meg hozzám, gazdag Valaki, mindene van, ami neked, meg nekem nincs! De amire mindnyájunknak olyan igen nagy szükségünk van! Persze külsőleg nem látszik ez a fény és gazdagság. Akkor is kigúnyolták, ma sem hiszik sokan, hogy valóban a mindenség Ura lenne! Világi mértékkel mérve valóban igen szegényes a külseje. Meg is jegyzi az üzenet, hogy szegény, ti. külsőleg, szamárháton ül! És most is ilyen szegényes, dísztelen külsőben jön, mint egy darab kenyér, meg korty bor az Úr asztalánál, vagy mint egy tudomány által már sokszor kigúnyolt könyvnek, a Bibliának egy-egy mondatán keresztül, vagy egy igehirdető együgyű emberi szavainak a szamarán ülve, de e szegényes külsőben Ő jön, a király! Az Isten! Jézus! Az a legfőbb Uraság, Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön! Olyan hatalom, hogy egyetlen szavára örvénylővihar csitul le a tengeren, meg az emberi szívben, egyetlen kézmozdulatára meggyógyul a halálos beteg, ha akarja, jelenlétében felszáradnak a könnyek a gyászoló arcán, bűnök bilincsei hullanak le és kifehéredik újra egy bemocskolt lélek! Akinek a jelenlétében az anyagi szegénység is olyan bőséggé válik, hogy jut belőle másoknak is!

Ez a Király jelenti be ma nálad a látogatását! Ímé jön néked a te Királyod! Egyszer egy híres külföldi karmester koncertezett Budapesten. Mindenki izgatottan várta. Kislányom, akkor még 10-12 éves gyerek, tudtunkon kívül írt neki egy levelet, amelyben kedves gyermeki módon meghívta hozzánk a számunkra teljesen idegen, ismeretlen nagy művészt uzsonnára. Egyszer csak kaptuk az üzenetet, hogy a nagy művész köszöni a meghívást és másnap délután eljön! Megígérte, hogy eljön! Nagy volt az izgalom! Nem is hittük igazán, hogy valóban eljön. Egy gyerek hívására! És másnap egy nagy fekete állami autó állt meg a ház előtt és kiszállt belőle a nagy karmester. Eljött! Nagy volt a meglepetés, az öröm! - Nos, most minden nagyságnál nagyobb és híresebb valaki üzeni, ígéri, hogy jön! Eljön hozzád, hozzánk! Ímé, jön néked a te Királyod!

Vagy te nem is hívtad?? - Így van: most döbbenünk rá, hogy hiszen nem is hívtuk! Sőt, talán nem is akarjuk igazán, hogy ez az adventi Király valóban eljöjjön hozzánk! „Maradj Uram, én csak távolról szeretlek látni, hallani Rólad! Úgy, hogy Te valahol a mennyben, a messzi bizonytalanságban, én meg itt a magam hatáskörében! Ne gyere, csak csomagot küldj, vagy csak egy szép karácsonyfát, alatta televízióval, olyan régen szeretnénk már egyet, vagy jó hangulatos szentestét...” Ugy-e valahogy így gondoljuk, ha nem is mondjuk! Mert tudjuk mi azt igen jól, hogy ha Ő igazán eljönne és leülne az asztalunk mellé, valahogy másképpen kellene sok mindent csinálnunk. Egy Király jelenlétében még sem lehetne úgy viselkedni, olyan indulatosan beszélni, emberekkel bánni, ahogyan már megszoktuk... Feszélyezne!! Át kellene talán rendezni az egész életünket, nagy lelki nagytakarítást kellene végezni, ami pedig már régen volt... Talán vissza kellene adni valakinek egy könyvet, pénzt, ami régen már esedékes volt... Talán még is meg kellene bocsátani valakinek, ki kellene békülni valakivel, mert így mégsem lehet ilyen Valakit, egy Királyt a házba befogadni... - „Ne gyere Uram!” De Ő mégis jön! Nem azért, mert hívtad, - Őakar jönni! Ímé megüzeni: „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé jön néked a te Királyod!” Mióta ott a Golgotán azt a nagy véres áldozatot meghozta érettünk: joga van minden emberhez, reád is, reám is! Örömhírrel jön, azzal, hogy meg vagy váltva! Szeret az Isten! Személy szerint neked mondja: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” - Ő mondja, nem én! Én csak tolmácsolom! Felelősségem teljes tudatában mondom! Akárki vagy: Isten megváltó szeretetéből senki sincs kizárva, senki, hacsak valaki maga nem zárja ki magát belőle! Nem a bűn az, akármekkora is az, ami kizár valakit Isten kegyelméből, hanem az, ha valakinek nem kell az a kegyelem! Ha valaki nem fogadja el azt, amit hoz! Amiért jön!

Imhol jön a te Királyod! Várhatna, míg te jössz oda hozzá! De nem vár! Ő jön hozzád! Hívatlanul is jön! Egyszerűen bejelenti, mint Zákeusnak: „Ma nálad akarok vacsorázni!” - Hozzád jön, igen hozzád! Aki most itt ülsz, és hallod az üzenetet. Vedd egészen személyesen! Hidd el, hogy neked is Jézusra van szükséged, épp úgy, mint nekem és minden embernek! Ha nem így lenne, nem jönne Jézus. Gondolod, hogy csak egy szép gesztus volt Istentől a betlehemi jászol, a golgotai kereszt, ha nem lennél, ha nem lennénk mindnyájan ráutalva?! Mint a szemnek a fény, a tüdőnek a levegő: úgy kell a szívnek Jézus! Itt a Földön legalább is így van! Bizonyosan vannak más naprendszereknek is bolygóik, bizonyosan van azokon is valamiféle öntudatos, emberihez hasonló lét, - hogy ott miként van ez a dolog, azt igazán csak az Isten tudja. De hogy itt csak Jézus által lehet igazán élni, úgy hogy az ember nem csak egzisztál, hanem él, azt én most újra megtapasztaltam! A Jézussal való közösségben teljesedik ki az életünk, Jézusban talál az ember az igazi önmagára. Még eddig mindenkitől azt hallottam, aki komolyan vette Jézust, hogy Benne talált igazi önmagára, azóta találta meg a helyét igazán a világban, azóta boldog, - azóta él! - Nos, ezért olyan nagy örömhír ez az üzenet: „Ímé, jön néked a te Királyod!”

Hozzád jön, aki talán nagyon egyedül vagy, talán nem is azért, mert mind előre mentek már, akiket szerettél és magadra maradtál, hanem talán méginkább lelkileg vagy egyedül, magányos. Vagy valóban olyan egyedül vagy, hogy csak a rádió kíván neked jó éjszakát és ezért hallgatod éjfélig. Ímé, nem kell tovább ilyen egyedül lenned a nagy világban. „Ímé, jön néked a te Királyod!”

Egy Király társaságában élhetsz! Tőle magától hallhatod esténkint, hogy: jó éjszakát, aludj békében, majd én virrasztok! Egy Király lehet a barátod, neked, akit talán elkerülnek, nem értenek meg, nem szeretnek. - Maga az adventi Király törli le a könnyeidet, aki sírsz! Ő vígasztal személyesen! Megért téged és melletted akar maradni ezentúl! Lehet, hogy belefáradtál a sok munkába, hajszába, küzdelembe, gondjaid miatt álmatlan éjszakáid vannak - talán valami bűn emléke szorongatja a lelkiismeretedet - nos halld hát! neked üzeni: „Ímé, jön néked a te Királyod!” Akárki vagy, jobb módú, vagy szegényebb sorsú, fiatal, vagy öreg, boldog vagy szerencsétlen: ma neked szól az adventi üzenet: „Ímé, jön néked a te Királyod!” Neked szól személyesen. Ez a szócska: Ímé, az eredeti szövegben tulajdonképpen egy nagy felszólítás, mintha azt mondaná valaki: Nézd! Lásd csak! - Tehát arra bíztat, hogy ne arra a sok bajra, szomorúságra, nyomorúságra, problémára nézz most, ami körülötted van, irányítsd a tekintetedet a közelgő Királyra, Aki hozza a világosságot a sötétségbe! Vedd le a tekintetedet mind arról a gondról-bajról, ami megigéz, és nézd: Jön néked a te királyod! A te segítőd, a te Megváltód! Jézus!!

De! Király ám az, Aki jön! És ezelőtt a Király előtt kapitulálni kell, meg kell hódolni, térdre kell esni, térdenállva lehet igazán méltóképpen fogadni! Több mint Király, de nem tudok nagyobbat mondani, azért mondom: KIRÁLY! Próbáld meg egyszer igazán így várni: térdenállva - egészen bizonyosan jön. Eljön hozzád az Isten! Igen, térden állva, mint aki tudod, hogy méltatlan vagy rá, mint aki tudod, hogy semmit nem adhatsz neki, csak MAGADAT! Jön hozzád és átölel az Isten!

És akkor majd ott, az Ő karjai között megtalálsz mindent, amire vágytál - boldog és áldásos lesz majd az életed!

Ámen.

Lelki örömmel megújulva Imádjuk szent Felségedet,
Hogy ismét mireánk fordulva Szemléljük régi kedvedet.
Megnyitjuk szívünket, Tárjuk kebelünket,
Hogy Jézusunkat Eképen fogadjuk,
Híven általadjuk Néki magunkat.

308. ének, 4. verszak

Dátum: 1965. december 5.