…Mint akinek hatalma van

1965. szeptember 26, vasárnap

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az őtanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. ”

Két és fél évvel ezelőtt kezdtük el és folytattuk minden hónap utolsó vasárnapján a Hegyi beszéd tanulmányozását, s tulajdonképpen már a múlt hónap végén be is fejeztük. Hátra van azonban még ez a két vers, ami az egész tanításnak a sokaságra gyakorolt hatását írja le. Ezzel is érdemes még külön foglalkozni.

Mindenekelőtt két szónak az értelmét szeretném kicsit jobban megvilágítani. Az egyik: “álmélkodik” Az eredeti szó többet jelent az álmélkodásnál. Jelenti a megdöbbenést, megrendülést, áhítatos borzongást, amit a hívőember érez, amikor az isteni, a numinosum szemtől-szembe áll vele. Így állt Mózes az égőcsipkebokor előtt, meg a Sínai hegyen, amikor Isten szólt hozzá. Így borzongott meg Ézsaiás lelke, amikor látomásban az Isten trónja elé került. Így álmélkodott a sokaság Jézus hallatára, azaz megéreztek valamit abból a megrendítőtényből, hogy ebben a Jézus nevűemberben maga az Isten szólt hozzájuk.
Ezt fejezi ki ez a másik szó: “hatalma van”. Az eredeti görög szó itt is jól érzékelteti, hogy nemcsak egyszerűen hatalmasan beszélt, mint egy nagyszerűszónok, bölcs tanító. Jézus korában óriási hatású szónokok voltak az írástudók között, mai napig fennmaradt egyiknek a neve is: Hillél. De éppen azt jegyzi meg a tudósítás, hogy nem úgy beszélt, mint az írástudók, hanem úgy, ahogy ember nem tud beszélni, a legbölcsebb, a legnagyszerűbb, leghatásosabb szónok sem képes beszélni. Jézus beszédében isteni hatalom érződött. Jézus megcáfolhatatlan erejűteljhatalommal beszélt, mint aki törvényt ad, mint aki megítél, bűnt bocsát, mint akinek a szava megnyitja vagy bezárja az Isten országát az emberek előtt. Szava új rendet teremt, új korszakot hoz. Ő nem egy a sok nagy tanító közül, nem is a legnagyobb tanító. Ő : Megváltó. Isten megváltó szeretetének a megtestesülése a földön.
Ezen álmélkodott, ezért döbbent meg, ezért rendült meg az Őt akkor hallgató sokaság. Ilyen hatást emberi szavak soha még nem gyakoroltak emberekre. Ezt jelenti ez a rövid tudósítás.Igen, így volt ez régen. De rögtön felmerül a kérdés, hogy vajon azóta Jézus személyének és tanításának ez a hatalmas hatása nőtt vagy fogyott a világon? Így fejezte ezt ki egyszer valaki: vajon Jézus jövőben van-e hozzánk, vagy menőben van tőlünk? Hiszen akkor, amikor Ő még e földön járt, egészen mások voltak a viszonyok, mint ma. Talán a maga korában, az akkori primitív társadalmi és kulturális viszonyok között tényleg teljhatalommal léphetett fel, de vajon ma, az általános haladásnak e roppant bonyolult problémákkal teli világában is érvényes még, hogy úgy tanít, “mint akinek hatalma van”? Nem úgy van-e inkább, hogy az ijesztőmértékben szaporodó emberiség soraiban egyre kevesebben hallgatnak Reá?

Hogy ebben a kérdésben jobban láthassunk, megint tisztázni kell előbb egy szónak az értelmét. Ez a szó pedig így hangzik: “keresztyénség”.
Elég szerencsétlen fogalom, mert ma már nem annyira magát az evangéliumot jelenti, hanem inkább mindazoknak a történelmi jelenségeknek a nagy komplexumát, amelyek valamilyen kapcsolatban az evangéliummal (sokszor bizony az evangéliummal egészen laza kapcsolatban) megnyilatkoztak az idők folyamán. Ez a szó: “keresztyénség”, a gyűjtőfogalma mindannak, amit az emberek 2000 év alatt Krisztus evangéliumából csináltak, amit Krisztus evangéliumával műveltek. Hogyan éltek vissza Krisztus evangéliumával emberek meg egyházak a maguk hatalmi érdekeik, üzleti hasznuk javára, egyszerűen a maguk makacs haladásellenes gondolkodása igazolására, arról éppen eleget beszél ma a világ. Elég csak a történelem lapjairól egy-egy ilyen szót elolvasni, mint keresztes háborúk, invesztitúra harc, gályarabok, Galilei pör, amerikai majomper stb. Mindez benne van abban a képződményben, amit a köztudat keresztyénségnek nevez. Az úgynevezett keresztyénség mindannak a sok félreértésnek is az összessége, ami Jézus Krisztus körül keletkezett. Nem csoda, ha sokan állást foglaltak már az ellen a komplexum ellen, amivel a názáreti Jézus nevében találkoztak. Ez azonban éppen nem jelent Jézus ellen való állásfoglalást, mert hiszen nem Ő vele magával, hanem Ő neki csak ilyen vagy olyan gyarló reprezentánsával találkoztak.

Megrendítően illusztrálja ezt egy bizonyságtétel. Egyszer valaki, aki szenvedélyesen kereste az igazságot, ezt mondta: Nagy magányban, nyomorúságban voltam, és közben ahhoz a Krisztushoz fordultam, Aki a kereszten mindenkiért meghalt. De amikor később közelebbi kapcsolatba kerültem a keresztyénséggel, megdöbbentem. A keresztyénség nem hasonlított Krisztushoz. Így elhatároztam, hogy Krisztust különválasztom a keresztyénségtől, és csak Ő hozzá tartom magam.
Ez a komoly bizonyságtétel fájdalom is, meg örvendetes is. Szomorú benne az, hogy a keresztyénség olyan kevéssé hasonlít Krisztushoz. Viszont örvendetes, hogy Jézus mégis, dacára az Ő nevét viselőorganizációk és emberek minden hibájának, gyengeségének, ilyen hatással van az emberekre.
Egy indiai misszionárius beszélt egy hindu egyetemi tanárról, aki az egyik legfanatikusabb hindu szekta híve, és mint ilyen elkezdett foglalkozni Jézus személyének a tanulmányozásával. Azt mondta: Nem tudom ugyan azt mondani, hogy keresztyén szeretnék lenni, de azt igen, hogy szeretnék Krisztushoz hasonló lenni.
Igen, lehet, hogy a keresztyénség sokszor kompromittálta az évszázadok folyamán azt az ügyet, amit képviselt, és ez a mi szégyenünk, de maga Jézus ma is úgy tanít, “mint a kinek hatalma van”. Sokkal nagyobb hatalma, mint gondolnánk. És ez az Ő dicsősége. Azt hiszem, hogy ha ezt a sajnálatos különbséget a keresztyénség és Krisztus között így szem előtt tartjuk, akkor látjuk, hogy tulajdonképpen sokkal “több” Krisztus van a világban, mint amennyit mi keresztyének beleélünk, megvalósítunk belőle. A leghaladóbb szelleműreformok, akár szociális, akár gazdasági, akár politikai téren, szinte egyenes vonalban vezetnek Krisztushoz. Krisztusi szellem érvényesül bennük. Krisztusi tanítások hatalma érződik rajtuk. A világ a nagy égetőproblémák megoldásának a keresésében egyre inkább azok felé az eszmék felé fordul, amelyeket Jézus testesített meg, amiket Jézus tanított.

Nem arról van szó, hogy a világ külsőleg és dogmatikai értelemben véve lassan krisztianizálódik, nem arról van szó, hogy lassan majd mindenki templomba jár és megkeresztelkedik, hanem arról van szó, hogy Krisztus tanításai, eszméi egyre jobban áthatják az emberek közgondolkodását. Az, amit itt az igében így olvasunk: Krisztus úgy tanít, “mint a kinek hatalma van”, ma is érvényes. Annyira érvényes, hogy szinte látszik, érződik a világ igazán haladó szelleműtörekvéseiben. Jézus tanításai, - csak ha a Hegyi beszédet nézzük is: az ellenséggel való megbékülésről; a családi élet abszolút tisztaságáról; az őszinte igaz beszédről; a rászorultakon való önzetlen, jutalmat nem váró segítésről; a belsőlelki tisztaságról; a Mammonnak való szolgálat veszedelméről; a helytelen, meggondolatlan ítélgetésről; a cselekedetekben megnyilvánuló igaz kegyességről, és minden más tanítása -, nem vallási szabályok gyűjteménye, hanem örök emberi törvények, az igazi, a fölszabadult, a kiteljesedett humánum alapja.

“Uram, kihez mehetnénk” - kérdezik a tanítványok. “Örök életnek beszéde van tenálad” #Jn6,68. Az életnek, az igazi emberi életnek, együttélésnek a beszédei ezek. Az örök életnek, a tegnap életének, a ma életének és a jövőéletének a beszédei. Jézus tanításaiban, beszédeiben nincs semmi, amit az emberi tudomány későbbi haladása félretolhatna, mint elavultat. Nincs olyan probléma, ami Jézus tanításainak a szellemében megoldható ne lenne. Itt van például az egyik legfenyegetőbb problémája a világnak: a háború kérdése. Milyen nagyszerű, hogy ma már egyre általánosabbá válik a meggyőződés, hogy az ellentétek kiküszöbölésére nem a háború a megoldás, hanem a jóakarat. És ha ezt nem a keresztyén emberek hirdetik és sürgetik is, akkor is a legemberibb ember, az isteni ember szellemében hirdetik, aki már 2000 évvel ezelőtt azt tanította, hogy “Légy jóakarója a te ellenségednek hamar...” #Mt 5,25.

Vagy itt van egy másik nagy problémája a világnak: a földön élő emberek 2/3 része éhezik. Egy előadásban hallottam a múltkor ezt a mondatot: Nem tudjuk, hogy mit fognak tenni az éhes emberek, de azt tudjuk, hogy nem fognak belenyugodni az éhezésbe. Mi lesz a világgal, ha nem érvényesül hamarosan az a Krisztusi parancs, hogy “ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; és ha szomjúhozik, adj innia;” #Róm12,20, és “a ki tőled kér, adj néki” #Mt5,42 Ezek nem vallási törvények, ezek az örök emberi élet lehetőségeinek a törvényei. Igen, Jézus ma is úgy tanít, “mint a kinek hatalma van”. Akármekkorát változott is a világ azóta, hogy Ő e földön járt, maga az ember ugyanaz maradt. Maga az emberi természet alapjában véve minden korban ugyanaz. Ma is éppen olyan probléma az önzés, mint régen volt, meg a másik ember lebecsülése, a szegényebb és gyengébb mellőzése, a pénz uralma, a szeretet gyógyító erejének a hiánya. És ma is ugyanarra van szüksége az embernek, mint régen: lelki erőforrásra, erkölcsi megtisztulásra, napi gondoktól való felszabadulásra, egymás önzetlen szeretésére.

Ha szégyelljük is a sokszor bizonyos csődöt mondott keresztyénségünket, de Krisztust soha se szégyelljük! Krisztus maga nem eltávozóban van, hanem jövőben. Az Ő uralma kiteljesedőben van. Nem elavult dolgok azok, amiket Ő a szeretetről, megbocsátásról, irgalmas, szelíd magatartásról, békességre igyekvésről, szívtisztaságról, gyertyaként világító életről mondott. És ha már a világban is azt látjuk, hogy az Őtanításainak hatalma van, akaratlanul is, öntudatlanul is hatalmat vesznek az Őtanításai, akkor mi akarva és tudatosan engedjük érvényesülni ezt a hatalmat magunkon!

Jézus úgy tanít, “mint a kinek hatalma van”. Teljhatalma, isteni szuverenitása van a szavának. Tanítása, beszéde nemcsak jó tanács, szép gondolat, megrendítőigazság, mély bölcsesség, hanem szó szoros értelmében: hatalom, gyógyító erő. Az isteni örökélet bugyogó forrásvize itt a földön. Próbáljunk igazán élni vele! Ha igaz, hogy Jézus úgy tanít, “mint a kinek hatalma van”, akkor az is igaz, amit egy nagyon mély hitűember egyszer így mondott: “Jézusra vetett egyetlen tekintetből erőés élet árad.”
Próbáld ki például a különbözőkísértések között, amikor a kísértőéleted leggyengébb pontján támad. Jézus golgotai halála maga a győzelem minden kísértés felett. Tartsd a kísértés elé ezt a győzelmet! A Golgotán történt leverettetésére nem szívesen emlékszik a kísértő. Meghátrál. Zajlik körülöttük az élet, ronggyá lesznek az idegeink, szeretnénk kibújni a bőrünkből, felgyülemlik bennünk a keserűség, a kitörni akaró méreg, idegesség: gondoljunk ilyenkor Jézusra, s megtapasztaljuk, milyen csodálatos erővan benne ma is.

Úgy van, ahogy a Példabeszédek írója mondta valamikor: “Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen” #Péld18,10.
Mihelyt csak kérve, bizakodva és várakozással gondol rá valaki, mindjárt megtapasztalja az Ő megőrzőerejét. És akkor minden csendes marad. Mint ahogy a tengert és szelet megdorgálta, úgy fogja a mi szívünk háborgását is lecsendesíteni, ha azt a kellemetlen körülmények szele borzolni akarja. Ha a magad erőtlenségét látva elfog a csüggedés, és sóhajtva mondod magadban: belőlem már úgysem lesz semmi, gondolj Jézusra! Ő nagy árat fizetett érted.
Gondolod talán, hogy hiába? Bizonyára nem. Bízzad csak rá magad bátran. Benned is elvégzi, amit elkezdett. Csak ne akadályozd benne! Engedd, hadd vágjon és véssen rajtad! Ne ragaszkodj ahhoz, amit Ő el akar venni tőled!
Igen, láttuk már, hogy “A Jézusra vetett egyetlen tekintetből erőés élet árad.” Mert Ő úgy tanít, “mint a kinek hatalma van”. Ő Nemcsak programot ad életünk számára, hanem erőt és kegyelmet is, hogy azt a programot megvalósíthassuk. Engedjük hát az Őteljhatalmának a gyógyító, tisztító, győzelemre vivő, minden jó szolgálatra felkészítőerejét hatni a mindennapi életünkben. Akkor majd a keresztyénségünk is jobban kezd hasonlítani újra Krisztushoz. És majd az emberek is újra “álmélkodnak”, mint akkor, és tanakodnak, hogy lehet, hogy te bírod, hogy neked ilyen békességed van, hogy te így tudsz megbocsátani, hogy te sohasem borulsz ki, hogy te mindig derűs tudsz maradni, hogy belőled annyi szeretet árad? Igen, álmélkodnak, mert megérzik benned és megkívánják tőled annak a Valakinek a jelenlétét, Akinek minderre hatalma van most is.

Jézus, vigasságom!
Esdekelve várom
Áldó szavadat!
A te jelenléted
Megvidámít, életet,
Bátor szívet ad.
Légy velem, Ó, mindenem!
Nálad nélkül nem is élek:
Te vagy örök élet!

294. ének 1. vers

Ámen

Dátum: 1965. szeptember 26.