Teljesedjetek be szent lélekkel!

1965. június 06, vasárnap

Lekció: 

Alapige

„És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,...”
  • Efézusézus 5,18/b.

Amint tudjátok, az elmúlt hét folyamán egész hetes evangélizáció volt gyülekezetünkben. Estéről-estére hallottuk a tanítást arról, hogy milyen nyomorúságos egy hívőember élete Szent Lélek nélkül, mennyi mindenféle pótszerrel próbáljuk pótolni azt, amit a Szent Lélek ingyen adna, - milyen hallatlan erőt jelentene bennünk, ha volna, - milyen csodálatosan és bölcsen vezetné az életünket, - mennyi mindenféle ajándékkal, gyümölccsel gazdagítaná, tenné áldottá az egész életünket. Tehát, hogy milyen szükséges és kívánatos lenne egy igazi pünkösdi Lélek-áradás közöttünk! És most az egész sorozatnak a befejezéseként hangzik a nagy isteni felszólítás: „Teljesedjetek be Szent Lélekkel!” Telítődjék meg egész valótok Szent Lélekkel! - különös felszólítás! Hát ezt csak úgy lehet?! Parancsszóra? Mintha ott állnánk egy csörgedezőforrásnál, korsóval a kezünkben és valaki ránkparancsolna: merítsd tele azt a korsót vízzel! Ilyenformán lehet megtelítődni Szent Lélekkel?!

- Nézzétek: ha Isten ennyire határozottan szólít fel rá, akkor kell lenni lehetőségnek is hozzá! Isten sohasem kíván olyat, aminek a teljesítését is lehetővé ne tette volna számunkra! Tehát nekünk szól, nekünk, akik most itt vagyunk: „Teljesedjetek be Szent Lélekkel!” Mit jelent ez és hogyan történik? Erről szeretnék most beszélni.

Tudom, hogy a Szent Lélek fogalma egyáltalán meglehetősen bizonytalan, sőt zavaros még a hívőemberek elképzelésében is. Hadd próbáljam az egész pünkösdi eseményt egy hasonlattal megvilágítani. Gondoljatok csak most egy vizierőműberendezésére. Hatalmas duzzasztó falak tartanak vissza több százezernyi köbméter vizet. Abban a vízmennyiségben rettentőerőfeszül visszatartva. Egy ilyen duzzasztó tóban olyan hallatlan energiák vannak fölhalmozódva, amelyek elegendők arra, hogy sok ezernyi villanyfény gyúljon ki, nagy távolságokon vonatok futhassanak, óriási gépek jöjjenek mozgásba. De mindez csak akkor válik lehetővé, ha felnyílnak a zsilipek és a visszatartott víztömegek alázúdulva beleömlenek a turbinákba, ezek a turbinák forgásba hozzák a nagy dinamókat, és így keletkezik az az óriási elektromos áram, amit azután át lehet alakítani erővé, meleggé, világossággá és el lehet juttatni megfelelővezetékeken keresztül akár a legeldugottabb tanyai házba, vagy a nagyváros pici manzárd szobájába.
Nos tehát, amaz elsőkarácsonytól a húsvétig és az áldozócsütörtökig eltelt időalatt óriási mennyei energia gyűlt föl: Isten megváltó kegyelmének a teljessége.

Jézus születése, halála és feltámadása azok a nagy isteni események, amelyek révén valami egészen hatalmas és új dolog került bele ebbe a világba! Olyan energiamennyiség, ami elegendőarra, hogy legyőzzön minden bűnt, gyökeresen újjáteremtsen egy emberi életet, sőt, hogy megsemmisítse a halál hatalmát! Mintegy hatalmas szellemi duzzasztó tóban halmozódott föl ez az elképzelhetetlen mennyei energia Jézus születése és mennybemenetele között. Azután jött a pünkösd, ami azt jelenti, hogy megnyíltak a zsilipek! És most a Szent Lélek az a fölhalmozott energiából átformált elektromos áram, ami minden házba, gyárba, műhelybe eljutva elvezeti az erőt, a meleget, a fényt! Karácsony és húsvét között történt meg a világ megváltásának a nagy műve, a pünkösd pedig közvetít a nagy isteni erőműés az egyes emberi élet között. - A Szent Lélek viszi, árasztja ki a megváltás energiáját a házakba, templomokba, emberi szívekbe!

A Szent Lélek tehát ugyanaz az Isten, Aki mint Teremtőa mindenség fölött uralkodik, Aki mint Megváltó a Názáreti Jézus emberi személyében közénk jött, úgy is mondhatnám, hogy a Szent Lélek Jézus lelke, Jézus szellemi valósága, mint személyes hatás, az önmagát Jézusban kijelentőIstennek a személyesen továbbható életereje. Nos hát ezzel a Szent Lélekkel telítődjetek meg, mondja Igénk! Tehát Jézus lelkével, lelkének a hatásaival, áldásaival, energiáival! „Teljesedjetek be Szent Lélekkel!”

Itt tehát valami maximumról van szó. Az ember és Isten kapcsolatának a legmagasabb fokáról. Mert ebben a kapcsolatban vannak fokozatok. A legelsőés legalacsonyabb fok az, amikor átborzong az ember lelkén az a titokzatos fölismerés, hogy van Isten! Akár egy megragadó igehirdetés hatására, akár valami sorsfordulat következtében megérinti a lelkét valami sejtelem, hogy mégis kell lenni Valakinek, egy Úrnak, egy félelmetes hatalmú Istennek, Aki fölöttünk van! Akitől függ minden! Ez is hit, de a legkezdete a hitnek! És ez is a Szent Lélektől való! Nem egy sejtelem volt az, ami megérintett, ami elgondolkoztatott, megborzongatott, hanem a Szent Lélek, Isten Lelke, Jézus Lelke érintett meg! - Döntőkülönbséget jelent ezzel az általános istenhittel szemben a következő fokozat. Az, amikor valaki Jézus személyében ismeri föl, hogy az a titokzatos Isten lehajolt hozzá, nagy bűnbocsátó szeretettel átöleli az életét és az örökélet reményével bíztatja a lelkét. Ilyenkor is Jézus Lelke az, Aki munkába veszi az embert, mintegy szembesíti az embert a Megváltó Isten élővalóságával! - De van még tovább! A Szent Lélekkel való megtelítődés! Ugyanaz a drága, titokzatos isteni Lélek, Aki megérintett, Aki munkába vett, most beköltözik, mint az új háziúr, abba a lakásba, amit megvásárolt magának! - Tehát még egyszer: az elsőfokon megismerjük, hogy van Isten, és ez is nagy dolog! A második fokon Jézus személyén tudomásul átvesszük, hogy velünk az Isten, és ez még sokkal nagyobb dolog! De van még egy felsőfok is, az, hogy bennünk az Isten! - Ennél mélyebb és bensőségesebb közösség már el sem képzelhetőa hatalmas Isten és a parányi ember között! Bennünk az Isten, bennünk Jézus! Elképzelhetetlen valóság ez! Nem úgy, mint egy emlék, ami tovább él a lélekben, nem úgy, mint egy kedves arc, amelyiknek a vonásai úgy belevésődtek a szívbe, hogy becsukott szemmel is bármikor láthatom, nem úgy, mint egy gondolat vagy eszme, ami megragadott és véremmé lett, hanem valóságosan és személyesen, maga Jézus, az Ő jóságos, tiszta, szeretőLelkével él és éltet belülről! Tanácsol és vigasztal, küld a szolgálatra és felszerel a küldetésre, harcol és győz, uralkodik és szolgál, belül a szívben, a lélekben, a testben! Ilyen kapcsolat emberek között lehetetlen, akármennyire szereti egyik ember a másikat. Mindig két különbözőénjük marad, és ez a két különbözőén sohasem tud egybeolvadni. Ilyen eggyéválás csak Jézus és a Benne hívőember között lehetséges! Titokzatos és érthetetlen dolog, de lehetséges! A régiek így mondják ezt: „unió mistica cum Christo”, misztikus unió, egység Krisztussal! Isten Jézusban a szívét tette ki értünk. Talán meghallottál már valamit ennek a drága szívnek az érted dobogásából. Nos, Isten ennél is többet akar, azt, hogy ez az isteni szív benned dobogjon, hogy Jézus életének a pulzusa benned lüktessen! A tagjainkban, az agysejtjeinkben, a vérünkben, a tekintetünkben, a szavunkban, a cselekedeteinkben! Azt akarja, hogy Jézus halálának és feltámadásának egész mennyei energiája bennünk gyulladjon ki, mint fény, bennünk működjék, mint erő, belőlünk sugározzék ki, mint áldott melegség, a szeretet melege! Ezért nyitotta meg pünkösdkor a zsilipeket és árasztotta ki Jézus Lelkét a világba! A pünkösd azt jelenti, hogy itt van az Isten, az az Isten,

Akit Jézusban ismerhettünk meg, itt van az Ő Szent Lelke erejében, hordozni akar bennünket, azt akarja, hogy benne legyünk az Ő titokzatos lényében és Ő mibennünk! Ezért mondja, hogy teljesedjetek be Szent Lélekkel! Tehát lehet olyan állapot egy hívőember életében, amikor teljes életét, vagy élete teljességét Jézus isteni Lelke tölti be, tartja uralma alatt, foglalja el! Mintha azt mondaná: tartsátok oda azt a korsót a forrás alá, ne csak azért, hogy kiöblítsétek és tiszta legyen a belseje, hanem azért, hogy most már a korsóból is lehessen önteni tovább... Teljesedjetek be Szent Lélekkel! Ez a pünkösd!
De hát ha valóban ezért volt pünkösd, hogyan lehetséges az, hogy mégis olyan nagyon kevés érződik a hatásából? Miért van akkor mégis olyan hideg és sötét, és még a hívőemberek életében is annyi fáradtság, erőtlenség, megtorpanás? -

Nos, egészen bizonyos, hogy nem az isteni erőműből fogyott ki az energia, hanem bennünk van valami hiba. Valahogy olyanformán lehet a Szent Lélekkel is, mint volt annak idején Noé galambjával, amelyik üresen tért vissza a bárkába az elsőkibocsátás után, mert nem talált helyet, ahol letelepedhetett volna... Mert egyet jegyezzünk meg jól: Isten az Ő Lelkét nem hajlandó eltékozolni! Ezt a legdrágábbat nem adja akárkinek. Az elektromos magasfeszültséggel sem lehet meggondolatlanul bánni, az ilyen nagy energia mindig veszélyes is lehet! Hát még a mennyei árammal milyen nagy felelősségtudattal lehet csak járni, élni!... Nem elég egy-egy pünkösdi ünnepen áhítattal énekelni, hogy „Jövel Szent Lélek Úr Isten, töltsd be szíveinket éppen...” A Szent Lélek jön, jönne, de csak ha megvan hozzá az előfeltétel a részünkről. Két ilyen elő feltétel szükséges hozzá.
Egyik előfeltétel: késznek lenni arra, hogy átvegye fölöttünk a teljes uralmat. Jézus isteni Lelke nem jön vendégségbe senkihez, sem albérlőként vagy társbérlőként nem osztozik senkivel a szívben, Ő mindent egészen birtokba akar venni, - személyiségünk és életünk minden részletét, porcikáját önmagával akarja betölteni.

Egyre jobban! Akkor kapja valaki a Szent Lelket, ha helyet enged neki, főhelyet, életének az egész területét átengedi a számára, az Ő munkája számára. Isten nem ad addig az égből tüzet az oltárra, amíg nincs ott az oltáron az áldozat! Ez az áldozat pedig nem kevesebb, mint a saját énünk! Amíg ez nincs ott az oltáron, mint Istennek odaszánt ÉN áldozat, addig hiába várom az égi tüzet. Ahol áldozat van, ott tűz is van! Ahol van odaszánás, készség a teljes uralomváltozásra: ott van a Szent Lélek ereje és tüze is! Ez az egyik előfeltétel. Tehát, amit Pál így mond egy helyen: „Szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek kedves áldozatul!” - Nagyon jól tudom, milyen nehéz ez! Átadni azt a helyet, ahol a nagy ÉN trónol, átadni Jézusnak! Nem is megy ez egyszerre és nem megy mindig egyforma intenzitással. De éppen arról van szó, hogy amilyen mértékben száll alá az ÉN, olyan mértékben növekszik bennem a Krisztus! Teljesedjetek be Szent Lélekkel! Ami még nincs az uralma alatt, azt is adjuk át Neki! Még jobban! Egyre teljesebben!

A másik előfeltétel: késznek lenni arra, hogy úgy használjon fel, ahogyan Ő akar!
Isten az Ő Lelkét nem belső élvezetre, lelki gyönyörködtetésre adja, hanem mindig konkrét feladatok elvégzésére, szolgálatra. A Szent Lélek most rajtunk keresztül akarja bemutatni a világnak Jézust, azt akarja, hogy úgy ábrázolódjék ki bennünk, rajtunk Jézus, hogy az Ő áldott élete, embereken segítőszeretete, jósága, láthatóvá és érezhetővé váljék mindenütt, ahol járunk, élünk... - Az elsőpünkösd alkalmával az apostolok más nyelven kezdtek beszélni. Ez a más nyelv éppen a szeretet nyelve, amitől kinyílik a másik embere szíve, amivel egymásra találnak újra az emberek, ami áthidalja közöttük a távolságokat, ami közösséget teremt. Ez az örömnek, a békességnek, a megbocsátásnak, a bizalomnak a nyelve, valami egészen új és más nyelv, mint amit magunktól tudunk! Sokáig azt hittem, ahhoz, hogy valaki megtelítődjék Szent Lélekkel, apostolnak kell lennie. Pedig éppen fordítva van: Szent Lélekkel kell megtelítődnie valakinek ahhoz, hogy apostol lehessen! És itt közülünk is: aki kész eszközül adni magát Jézus Lelkének: az apostol - mert ez a szó azt jelenti, hogy küldött! Készek vagyunk-e Isten küldötteiként élni az emberek között? Ez a második feltétel!

Atyámfiai! Pünkösd van! Nem azért, mert ez áll a naptárban, hanem azért, mert

Isten Szent Lelke itt van! Ama elsőpünkösd óta még mindig pünkösd van! Ezért mondja Isten: „Teljesedjetek be Szent Lélekkel!” Ha a bennünk végbemenőuralomváltozásnak és a magunk szolgálatba adásának a készségével tudnánk most könyörögni érette: egészen bizonyosan nem hiába kérnénk! Próbáljuk meg hát egyszer igazán kitárni előtte magunkat ebben az őszinte, vágyakozó könyörgésben:

Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám,
Égi lángod járja át szívem és a szám!
Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel!
Isten élőLelke, jöjj, áldva szállj le rám!

463. ének 1. vers

Ámen.

Dátum: 1965. június 6. Pünkösd