Ne Paráználkodj! 7. Parancsolat - 1. rész

1964. augusztus 23, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Hangfelvétel: 

Alapige

”Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanőmegtartója a testnek.”
  • Efézusézus 5,22-23

A csütörtöki bibliaórán a Heidelbergi Káté magyarázata során a hetedik parancsolat következnék, amit azonban - témája különleges aktualitásánál fogva - a bibliaóra szűkebb közössége helyett szeretnék idehozni a templomi gyülekezet tágabb közössége elé. A hetedik parancsolat, amint tudjátok, így hangzik: ”Ne paráználkodj”! Vagy helyesebb magyar fordításban: ”Ne légy házasságtörő”! Káténk pedig ilyen magyarázatot ad hozzá: ”Mire tanít a hetedik parancsolat? Felelet: Arra, hogy Isten megátkozott minden szemérmetlenséget. És mert mi is szívbéli őszinteséggel megvetjük azt, így szemérmetes és mértékletes életet éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül.” (H. K. 108. kérdés - felelet).
”Csak a házasságtörést és az ahhoz hasonló rút dolgokat tiltja meg Isten ebben a parancsolatban? Felelet: Mivel mind testünk, mind lelkünk a Szentlélek temploma, így mindkettőnek tiszta és szent megőrzését kívánja (Isten). Ezért tilt meg mindenféle erkölcstelen cselekedetet, viselkedést, beszédet, gondolatot és kívánságot; mindazt, ami erre ingerelhetne.” (109. kérdés - felelet).
Azt mondtam az előbb, hogy aktuális a téma. Sajnos, felettébb aktuális. Mégpedig nem is csak kinn a nagyvilágban, hanem benn az egyházban is, a Krisztust követni akaró emberek életében is. Ha csak azokra a házasságkötésekre gondolok, amelyekre az elmúlt 27 esztendőben ebben a templomban kértük Isten áldását, nagyon szomorú statisztikát lehetne felállítani róluk. Mennyi boldog reménységgel indult mindegyik, és közülük milyen nagyon sok vált azóta pokollá, hullott szét szomorú darabokra, úgy, hogy csak fájó romok és halálra sebzett lelkek maradtak a tanúi.

Ez a mi korunk nemcsak a technikának, nemcsak az atomnak a korszaka, hanem a házasság válságának a korszaka is. Hogy mi-minden oka van ennek, hogy a modern életforma, az, hogy a férj is, meg a feleség is élete nagyobb részét másvalakivel tölti el közös munkában, mekkora kísértést jelenthet mindkettőre, és más egyéb rengeteg lehetőség a nemi élet gátlástalan kiélésére, erről nagyon sok mindent lehetne elmondani. A legmélyebb ok, a legfontosabb az, amiről a Bibliának már rögtön a legelején szó van: az emberi szív gyökeres romlottsága.

Akárhogyan értelmezzük Ádám és Éva történetét, van valami szimbolikus jelentősége annak, hogy már a legelső házasságra valami árnyék borult. Ádám bevádolja a feleségét Isten előtt, és még csak nem is a nevén nevezi, hanem így mondja: ”Az asszony, a kit mellém adtál” #1Móz3,12. Szinte érződik benne valami keserűcsalódással teli vád a sors ellen, Isten ellen, aki azt az asszonyt adta mellé. Itt kezdődik a házasság válsága, minden házasság válsága. És azóta az erkölcsi szenny szinte folyammá dagadva hömpölyög végig a világon. És azóta elvesztette a házasság a szentségét, a test a tisztaságát, a gondolatvilág a romlatlanságát, az élet az ártatlanságát. És nincs senki, de igazán senki, aki a hetedik parancsolat isteni törvényének a követelménye előtt makulátlanul állhatna meg. Ezért hozza elő a Káté kíméletlenül az ige szavaival a tisztátalan cselekedeteket, szemérmetlen magaviseletet, szavakat, gondolatokat és mindazt, ami az embert arra ingerelné, és állít oda minden tisztátalanságot az Isten átkának a tűzébe, mondván: Isten mindenneműtisztátalanságot megátkozott. De Káténk nemcsak a házasság megromlásáról beszél, hanem a házasság újjáépítéséről is. Így mondhatnám: a házasság keresztyén rendjéről, Jézus által való megszenteléséről is. Nem arról van szó, hogy Jézus szerezte a házasságot, mint egy sákramentumot, mint a keresztséget és az úrvacsorát. Nem. A házasság Isten teremtési rendje. Ő alkotta úgy az embert, hogy a saját teremtőhatalmának egy részét mintegy rábízhassa, mondván: ”Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet” #1Móz 1,28. Adjátok oda a testeteket az én teremtőhatalmam szolgálatába, hogy kialakuljon az emberi nemzetség, és én elérjem célomat a világgal.

Jézus nem teremtette a házasságot, hanem újjáteremti, megváltja, azt, amit az Isten teremtési rendjében a bűn összekuszált, megrontott. Helyreállítja, visszaszerzi számára eredeti méltóságát és szentségét. Ezt teszi Jézus mindig az egész teremtett világgal. Megtisztítja azt, ami bepiszkolódott, megkeresi és visszahozza azt, ami elveszett. Fölemeli és meggyógyítja azt, ami leesett és összetört. Ugye emlékeztek a gadarai ördöngösre, aki előbb ruhátlanul, őrjöngőkísértetként rémítette a környéket a sírokból, s miután
Jézus beleavatkozott az életébe, felöltözve, ép elmével ült Jézus lábainál... Nos, ezt teszi az Úr Jézus a házassággal is.
Van valami mélyebb jelentősége annak, hogy Jézus, aki nemcsak egy emberi lélek megmentésére, hanem az egész világ újjáteremtésére jött a földre, az Ő világot megváltó munkáját éppen egy házasságkötési ünnepségen kezdte meg, a kánai menyegzőn. A tudósítás még külön meg is jegyzi, hogy ez volt az első jel, amelyben megmutatta az Ő dicsőségét. Igen, a menyegzővel, az esküvővel kezdődik a családi élet, és a család az a mag, ahonnét az embervilág kiterebélyesedik. Ezt nagyon jól tudja a sátán is. És amikor az Isten szép teremtési rendjét meg akarja rontani, azért kezdi a rontást az élet fundamentumán, és azért mocskolja szakadatlanul az élet forrását, a házasságot, a családot. Ezért akarja elhitetni, hogy a házassági hűség avult szokás már a modern világban, meg hogy a testnek épp olyan szüksége van a szexuális élvezetre, mint ez pohár vízre, meg a szeretet szerelem nélkül nem ér semmit. De Jézus is ezért tisztelte meg éppen a házasság kötését a jelenlétével, meg a legelső csodatételével Kánában.

Így fog hozzá Jézus a világ újjáteremtéséhez, egy házasságkötés alkalmával, mintegy kiemeli a házasságot a bűn igézetéből, és visszahelyezi azt az Isten szent rendjébe. Van valami mély értelme annak, hogy a Biblia elsőlapjain egy Paradicsomról van szó, amelyben két ember él a házasság szent kötelékével összefűzve egymással. A Biblia utolsó lapjain megint egy Paradicsomról van szó, ahol a mennyei vőlegény, Krisztus fogadja az Ő felékesített menyasszonyát, az Ő népét. Hogyan juthat el ez a fejlődési folyamat erre a jövendő dicsőségre, ha már az elsőházasság is megromlott, válságba jutott?
Úgy, hogy a kettőközött, az idők teljességében, megjelent Jézus a házasságkötésen, és így az alapjánál, a forrásánál újítja meg az emberi életet.
Mert a házassággal az élet forrásánál állunk. És azért van olyan nagy jelentősége annak, hogy ez a forrás tiszta maradjon, hogy ennek a forrásnak a tisztaságára mindenki vigyázzon. Az is, aki házasságban él, az is, aki házasságon kívül él. Ez a tisztaság nemcsak azt jelenti, hogy őrizzük meg a házasságot minden erkölcsi szennyeződéstől, szemérmetlenségtől. Nemcsak arról van szó, hogy férj és feleség mindig, minden körülmények között is nyugodt lelkiismerettel nézhessenek egymás szemébe és szívébe. Nemcsak arról van szó, hogy a még nőtlen és hajadon fiatalok ne akarjanak olyan gyümölcsöket lopni előre, amelyek a házasságban érnek meg igazán édesre. Persze ez is mind benne van a hetedik parancsolat tilalmában. Ezért hangsúlyozza is a Káté, hogy Isten mindennemű tisztátalanságot megátkozott.

Nem hívőemberek házassága is lehet tiszteletreméltó, kifogástalan, tiszta. Mégis számunkra, akik Krisztus népének szeretnénk tartani magunkat, még valami mélyebben levőkérdésről is szó van. Arról ti., hogy maga Jézus jelen van-e a házasságunkban, vagy ha ennek a szentélynek még a küszöbe előtt áll valaki: Jézussal együtt akarunk-e oda belépni? Nemcsak arról van szó, hogy egy világi értelemben véve is boldognak vagy tűrhetőnek mondott házassága van-e valakinek. Többről. Arról, hogy a megváltó Jézus jelenléte által megújult és megszentelt házasság-e az a házasság.
Egy komoly hívőembertől, miután megnősült, kérdezte egyszer tréfásan a barátja: Na és nálatok ki az úr a háznál, te vagy a feleséged? Mire az szelíden így válaszolt: Egyikünk sem, Krisztus. Igen, ez a házasság keresztyén rendje. Nemcsak az, hogy nem veszekednek, nem csalják meg egymást, nem kacsingatnak kifelé, nemcsak hogy boldogan élnek, hanem az, hogy Jézus uralma alatt élnek. Ez több. Ez a legtöbb. A házasságuk is Jézus kezében van. Nemcsak az egyéni életük, hanem a házaséletük is. A családi életük is.

Ez a pozitív követelménye a hetedik parancsolatnak: a megváltott, Jézus jelenlétében megszentelt házasság. Káténk is erre teszi a főhangsúlyt: ”Szeplőtlen tisztaságban éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül.” És éppen ez a pozitívum a nagyon fontos itt. Mert sokszor úgy véljük, szépen eleget teszünk az isteni parancsolatnak, ha ezt vagy azt nem tesszük, ha hitvesünket nem csaljuk meg, ha a hámból nem rúgunk ki, ha tisztességtelen módon nem viselkedünk. Ez még mind csak negatívum! A törvény pozitív betöltése Jézus szerint a szeretet. Igen, a szeretet. Mégpedig az Isten iránti nagy, hálás szeretet, amely a házasságunkat és a testünket az Isten templomává szenteli, és az egymás iránt való szeretet, amelyik a férfit és a nőt a templom papjává teszi. Tehát újra arról van szó, hogy jelen vane Jézus a keresztyén emberek házasságában.

Tudjátok, miből látszik ez meg? Abból, hogy a házastársak kapcsolata egymással mintegy ábrázolata, képe annak a kapcsolatnak, ami Jézus és az Ő gyülekezete között van. Igénkben Pál apostol így szól a házasságról: ”Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az őfeleségéhez; és lesznek ketten egy testté”. És hozzáteszi: ”Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.” #Ef5,31-32.

Pál apostol tehát úgy tekinti a földi házasságot, mint a mennyeinek a tükrét, árnyképét. A férfi és a nőkapcsolata a házasságban valahogy olyan, mint Jézus és az Ő egyházának kapcsolata. Mert Jézus is elhagyta az Ő Atyját, és ragaszkodott a mennyben az Ő mennyasszonyához, az egyházhoz, és a szó szoros értelmében eggyé vált vele. Egy testté. Már most a keresztyén emberek házasságának az a nagy méltósága és rendeltetése, hogy példázza Jézus és az Ő gyülekezete egymással való viszonyát, az örök szeretetnek a szépségét. Minden keresztyén férfi a házasságban tulajdonképpen Jézust kellene, hogy képviselje (apa, Atya).
Megrendítően komoly és nagyszerű hivatás. Ezért és ezáltal van az, hogy a férj feje a feleségének. Úgy a feje, mint Krisztus feje az egyháznak. Tehát ez éppen nem azt jelenti, hogy kényura, diktátora, parancsolója a feleségének, hanem úgy, miként Jézus mondja magáról: ”én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál” #Lk 22,27. Tehát csak akkor igazán feje a feleségének, ha viszont neki pedig Krisztus a feje, tehát ha igazán Jézust jeleníti meg a feleségének a maga erős, szolgáló, Krisztusi szeretetével.

Ezért mondja továbbá Pál, hogy úgy kell szeretnie a férfinak az őfeleségét, mint a tulajdon testét, vagyis mint Jézus az Ő egyházát. Jézus pedig úgy szerette az Ő egyházát, hogy meghalt érte. Tehát áldozatos szeretettel. Mindent áldozva érte, vállalva a másik gyengeségeit, hibáit, még talán a hűtlenségét is. Nagy, áldozatos, tisztító, felemelőszeretettel.
Persze, hogy ez nem az a szeretet, ami a férfitől telik, azzal a keresztyén házasságban nem sokra megyünk, az hamar elfogy, annak nincs ilyen ereje. Hiszen a házasság nem két angyal életközössége. Annak a szeretetnek, amely igazán szolgálni tud a gyengébbnek, Jézus a titka, az a Jézus, Aki a megrepedt nádat nem töri el. És ahol ez a szeretet van meg a férfiben, ott érvényes a mondat másik fele: ”De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben.” (24. vers). - Nem, mint a rabszolga az őzsarnok urának, hanem miként az egyház engedelmes a Krisztusnak. Olyan engedelmesség ez, amely nem is annyira a férfi személyének, hanem inkább az általa képviselt Krisztusnak szól.

Íme, ilyen hallatlanul nagy a követelmény a keresztyén házastársakkal szemben. Ez a keresztyén házasság megszentelésének a pozitív követelménye. Mindenki, aki a keresztyén házasság szentélyébe belép, olvassa el előbb, ami a küszöbre van írva: Itt a jogaid megfeleződnek, a kötelességeid megduplázódnak. Vállalod-e? Itt szent dolgokról van szó. Annak a misztériumnak a kiábrázolásáról, ami Jézus és a benne hívők között fennáll. A megváltó Krisztusi szeretet naponkénti megéléséről és a világ előtt is való hirdetéséről. Arról, hogy ez már nem hisz a szeretetben, annak mindent megoldó, legyőzőhatalmában, mert annyit csalódott már benne, mert nem is ismerheti Krisztus nélkül, tudja meg, lássa meg, hogy van ilyen hatalom. Van! És ez az egyetlen igazán pozitív, építő, boldoggá tevő hatalom. A Krisztusi szeretet. Krisztus maga. Úgy, ahogyan megéli két ember a házasságban, a családban.

És most újra hadd mondjam: amikor Káténk mindenneműtisztátalanságról beszél, akkor ne gondoljunk rögtön hűtlenségre, házassági háromszögre, meg arra a rengeteg bajra, ami dúl sokszor egy házasságon belül, amiről köteteket lehetne írni és írtak is már. Persze, ez mind benne van abban, hogy ”ne paráználkodj”! Ki tudná azt megmondani, hogy a rendezettnek látszó külsőalatt is mennyi titkos fájdalom, könny, szenvedés van egyegy házasságon belül. Egy keresztyén házasság, úgy, ahogyan az előbb szóltam róla, nemcsak akkor tisztátalan, ha az erkölcstelenség sarába, mocskába elmerül, hanem akkor is, ha nem emelkedik fel a Krisztus és az Ő gyülekezete közötti szeretetviszony magaslatára. Mindig tisztátalan marad a házasságunk, amíg Jézusban és Jézus által meg nem tisztul, amíg Jézus jelenléte a családban meg nem váltja és meg nem szenteli.

De ez jelenti éppen a legnagyobb reménységet is, még a legtisztátalanabb házasságra nézve is. Mert Jézus nemcsak Kánában volt hajlandó elmenni egy menyegzőre, hanem elmegy nagyon szívesen ma is akárhová, ahová Őt igazán meghívják. Hozzátok is. Hozzánk is. Az ebédlőszobába is, a hálószobába is. De azután: ”Valamit mond néktek, megtegyétek”#Jn2,5, - amint Mária figyelmeztette ott a kánai menyegzőn a szolgákat, amikor elfogyott a bor.

Igen, ha valamit mond nektek, megtegyétek! És Ő egészen bizonyosan fog mondani valamit nektek. Talán azt, hogy most neked, te panaszkodó asszony, nincs igazad. Talán azt, hogy te elfoglalt férfi, fordíts több gondot és figyelmet a feleségedre. Talán azt, hogy vágj el egy szálat, egy érzelmi szálat, ami kifelé húz a családból. Mindenesetre azt, hogy adj több szeretetet, sokkalsokkal több szeretetet a másiknak, mint eddig!

Ezt mindennap újra megtegyétek, hiszen az érdeketekben mondja. Ettől függ, csak ennyitől függ az egész házasélet szentsége és tisztasága. És ahol igazán meg is teszik azt, amit Jézus mond, ott mindig meg is történik az a csoda, épp úgy, mint Kánában. Az elfogyott öröm és boldogság helyébe újat kap a család. Szebbet, többet, nagyszerűbbet, mint volt valaha, talán a házasság legelső időszakában.meghívni Jézust!

Próbáljuk meg hát egyszer igazán így Ámen

Dátum: 1964. augusztus 23.