Az áldott orvos

1964. május 31, vasárnap

Lekció: 

Alapige

“És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék, És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt. És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala, És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából. Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erőáradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat? És mondának néki az őtanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte. Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán. Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból."

Szomorúan kezdődik ez a történet! Micsoda szomorú élete lehetett ennek az asszonynak! Kívülállók szinte el sem tudják képzelni, mennyi szenvedés, mennyi gyötrelem, mennyi fájdalom van valójában e mögött a rövid híradás mögött, hogy: “tizenkét év óta...” meg hogy: “sok orvostól sokat szenvedett” meg hogy: “semmit sem javult...” És emellett még a baja is olyan volt, amit abban az időben szégyellnie kellett, nem is beszélhetett róla, el sem panaszolhatta senkinek. Egy teljesen magára maradt vérzőélet volt, akinek lassan elfolyik az életereje, megkeseredik a lelke. Mit nem adott volna ez az asszony azért, hogy megszabadulhasson ebből a nyomorúságból, ha nem kellene titkolóznia, ha újból normális emberi életet élhetne, ha felemelt fővel járhatna újra az emberek között, mint tizenkét évvel ezelőtt...!? De már mindent megpróbált, minden vagyonát magára költötte, hiába!

Rettenetes az, amikor valami ilyen titkos nyomorúságot rejteget egy-egy emberi élet! És ó, de sok emberi élet rejteget valamilyen titkos nyomorúságot! Szinte minden emberi lelken van valahol egy titkos seb, amit rejteget, ami fáj, ó, de nagyon fáj, - amin átvérzik az egész élete, - amitől ó, de jó lenne valahogy szabadulni! Orvosok, lelkészek, pszichiáterek, amikor egy-egy emberrel olyan jó alaposan elbeszélgetnek, tudnák csak talán elmondani, ha szabad volna nekik elmondani, hogy mennyi mindenféle lelki vérfolyást takar néha egy közönyös tekintet! Csak néhány kép a lelkészi naplóból: ragyogó fiatal leány, az ember szinte érzi, milyen boldog és büszke ez a lélek a maga fiatal szépsége tudatában, el sem tudná képzelni az ember, hogy ilyen valakinek is vérezhet a lelke. Pedig vérzik. Kegyetlenül! Nagyon-nagyon mély sebből! Vagy: irigyelt szép asszony, világhírűtudós férj oldalán, és ugyanolyan bánat emészti a lelkét, keseríti az életét, mint amilyenről minden ponyvaregényben szó van. Kemény, viharedzett férfi, olyan, mint egy gránitoszlop, megbízható támasz sok-sok ember számára, senki sem hinné, hogy könnyei is vannak, - pedig vannak, és néha titkon úgy sír, olyan keservesen, mint egy árván maradt gyermek!... Vagy: csupa kedély, csupa humor, derűsen kiegyensúlyozott, tipikusan piknikus alkatú ember, s csak a gyakorolt fül érzi meg egy-egy elrejtett szavából, hogy ennek is vérzik a lelke... A múltkor olvastam valahol, hogy Amerikában olyan klinikát nyitottak meg, ahol szerelmi bánatban szenvedő pacienseket ápolnak. A klinika minden szobája két évre előjegyzésben le van foglalva. Mennyi boldogtalan ember van a világon! Mennyi vérzőélet. És vajon ki tud segíteni rajta? Rajtunk? Vannak kitűnő orvosaink, de a vérző lelket nem tudja gyógyítani senki. Vannak csodálatos műszereink, de a rab lelket nem tudja senki szabaddá operálni! Vannak óriási emelő daruk, elámulok amikor az Erzsébet-híd építését látom, de a lelki terheket nem lehet velük leemelni! Vannak gyönyörű, tudományos elméleteink, de a lelkiismereti nyugtalansággal nem sokat érnek...! Hát valóban nincs segítség?...

Nézzétek, így folytatódik a történet: “És amikor hallott Jézus felől, a sokaságban a háta mögé került, megérintette az Ő ruháját.” Ez az asszony is hallott valamit Jézus felől. Vajon mit hallott? Nyilván azt, hogy csodatevőhatalma van, hogy nem undorodik a tisztátalan életektől, a vérzősebektől! Ha Jézus igazán az, Akinek mondják, Akinek mondja magát, akkor Ő segíthet, akkor most mindenáron oda kell jutni Ő hozzá! Ki kell nyújtani felé a kezét! Meg kell érinteni. Most! Pedig talán a legalkalmatlanabb rá a pillanat. Hiszen haldoklóhoz hívják. Egy kétségbeesett édesapa sürgeti, hogy jöjjön hamar, hamar, mielőtt meghal a gyermeke! - De néki meg elvérzik az élete! Nem várhat tovább! És lám, neki volt igaza.

Nem mondta neki Jézus, hogy jaj, hagyj most, nem érek rá, gyere máskor, sietnem kell! Jézusnak mindig, mindenki számára van ideje. Soha nem mondja senkinek, hogy most nagyobb ügyekkel van elfoglalva, nem ér rá apró-cseprőegyéni ügyekkel vesződni, nem! Jézus valóban olyan csodálatos Valaki, Aki a világpolitika sorsdöntő kérdéseit, vagy tejútrendszerek kozmikus rendjét épp úgy a szívén viseli, mint egy elhagyatott, beteg asszony titkos sóhajtását. Ebben a kicsi jelenetben megvillan előttünk valami abból az érthetetlen titokból, hogy Jézus valóban: mindenkinek, mindenütt, minden pillanatban egyformán közel van! Számodra is elérhető egy érintéssel! Megszólítható egy halk segélykéréssel! Ha orvosi cégtáblája volna, valahogy ilyenformán lenne a szöveg ráírva: “Az áldott orvos! Minden betegség specialistája! Fogad: éjjel-nappal, minden előzetes bejelentés nélkül. Ingyenes rendelés! Az árát Ő maga fizette meg!” - Igen: ez az asszony valami ilyesmit hallhatott Jézus felől. Hát te is nem mindig ilyenforma dolgokat hallasz Jézus felől? Hányszor hallottál már arról, hogy Jézus valóban segített ezen-azon, meggyógyította ezt, megvigasztalta amazt, föloldozta a megkötöttségeiből az egyiket, megbékítette a sorsával a másikat... Miért nem mégy egyszer te is úgy Hozzá a magad bajával, ahogyan olyan sokan mások, miért nem mégy egyszer olyan közel Hozzá, hogy megérinthesd, mint ez az asszony. “A sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját!” Csak egy érintés! De ebben az érintésben egy vergődőszív kiáltása volt hangtalanul is, ez az érintés olyan volt, mint egy alázatos könyörgés. Nem olyan, mint a tömeg szorongatása, nem véletlen, gondolatnélküli, a puszta fizikai közelség, sodródás folytán létrejött hozzáérés, abban az érintésben lélek volt. Ebben egy remegőszív félénk, de elszánt hite lüktetett! Ebben az érintésben a mindenáron való meggyógyulni akarás elszántsága volt... Ezt te is megteheted! Most is megteheted!

Ez az asszony azt gondolta magában, ha csak a ruháját illethetem is, meggyógyulok. És igaza volt! Mert tudjátok mi volt a lényege ennek az érintésnek? Ez az asszony a mózesi törvények szerint a betegség következtében tisztátalannak számított. Amihez hozzányúlt, vagy aki őhozzá ért, tisztátalanná vált. És ez az aszszony minden tilalom ellenére mégis hozzáért Jézushoz, és ezzel az érintéssel mintegy tisztátalanná tette Jézust. Éppen ebben volt számára gyógyulás! Mindig abban van az igazi gyógyulás, hogy a magam bűnös tisztátalanságát átrakom Jézusra, hogy így magam tisztává legyek. Mintegy hagyni Jézust a bűneimért bűnhődni, tudatosan vállalni, hogy én juttattam Őt a keresztre a magam hitványságával! Ha így érinti valaki Jézust, egészen bizonyosan meggyógyul! Meg kell, hogy gyógyuljon! Ha igazán hisszük, hogy Jézus van itt, akkor a Vele való érintkezésben valaminek történnie kell bennünk, velünk. Föl kell száradni a könnyeinknek, meg kell tisztulnia a szívünknek, reménységgé kell változni bennünk a keserűségnek és kétségbeesésnek, mennyei erővel kell megtöltődnie a fáradt tagjainknak és lelkünknek. Merjünk hát azzal a határozott, fölfokozott igénnyel jönni Jézushoz, amivel ez az asszony, aki azt mondta magában: “Ha csak a ruháját illetem is, meggyógyulok!” Talán az a régi ótestamentumi emlék bátorította föl ezt az asszonyt az érintésre, hogy már történt egyszer hasonló csoda, amikor egy embert temettek és odatették Elizeus próféta sírjába, amikor a holttest hozzáért Elizeus teteméhez, megelevenedett a halott #2Kir13.. Itt pedig nem is egy halott próféta, hanem egy élőMegváltó van most jelen, Isten mennyei erejének a földi centráléja, az a titokzatos Valaki, Akiben föltárult Isten megváltó szeretetének a teljes hatalma, Akiben föltárta Isten Önmagát, hogy mindenki hozzájuthasson ehhez a mennyei energiához, megtelítődhessék Vele! Hogyne hatna hát gyógyítólag ez a drága erő, ha valaki megérinti! Érintkezésbe jut Vele. Ó, milyen keveset tudott Jézusról ez az asszony, de az is elég volt, hogy meggyógyuljon általa! Mi már sokkal többet tudunk, tudjuk Róla, hogy a Benne működőisteni erőártalmatlanná tette a bűnt, legyőzte a sátánt, szétfeszítette a halált, megnyitotta az örökkévalóságot! És nekünk szabad megérintenünk nemcsak a ruháját, hanem a szívét, Őt magát!

Ezek után egészen természetes az, amit így ad tudtul a híradás: “És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából! Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erőáradott ki belőle.” Ilyen az igazi hit, ilyen az igazi imádság, lelki kontaktus, kinyújtott kéz, amivel hozzáér a lelkünk Jézushoz, a mennyei áramforráshoz. Hittel imádkozni annyi, mint a Krisztus megváltó erőit fölfogni és azt a magam új életének alkotó részévé tenni. Aki a hitével, meg az imádságával így érinti meg Jézust, annak Jézus gyógyító ereje beleárad a szívébe, a mindennapi harcaiba, a feladatainak a végzésébe, annak az életében mennyei erőhatások kezdenek láthatóvá válni. Merjük hát ilyen hittel megérinteni Jézust. Mondjuk Neki: Uram, én is hallottam már sokszor, hogy Te élsz, hogy Veled kapcsolatba lehet kerülni, - nem látlak, de most kinyújtom a hitemet, mint egy kezet Feléd, át a láthatatlan világba és azzal, hogy megérintelek Téged, legbensőbb lényemben gyógyulást, lelki egészséget nyerek Tőled! - Sok hívőember ezt teszi mindennap és így jut hozzá a bűnbocsánathoz, meg a kísértések fölött való erőhöz, meg a félelmei leküzdéséhez, a győzelmes keresztyén élethez! Azt mondhatná most erre valaki, hogy de hát ehhez nagy hit kell! Nos: Nem! Ennek az asszonynak se volt nagy hite! Sőt, szinte valami egészen furcsa, szinte babonás hite volt. Jézus ruhájának, mint ereklyének az érintésétől várta a csodát. És íme: Jézus még ezt az elferdült hitet sem utasítja vissza. Ezt is elfogadja. Ezt is megáldja! A hitnél nem az a fontos, hogy kicsi vagy nagy, mint ahogyan a villamos áramot vezetődrótnál sem az a lényeg, hogy vékony, vagy vastag az a drót, hanem a kontaktus! Az érintkezés! Kezd el akkora hittel és olyannal, amilyen van! Jézus azt is föl tudja használni arra, hogy az Ő isteni erejét átárassza az életedbe, hogy még ma elkezdjen benned valami újat! Biztos az Ő ígérete: “Aki én hozzám jő, semmi képpen
ki nem vetem!” Végül: “Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.” Ez a legáldottabb pillanat, amikor egy ember szemtől-szembe kerül Jézussal és elmond Neki “mindent, igazán!” Leplezetlenül! Ő szintén! Kipakol a lelkéből minden titkot. Hiszen valahol egyszer mindenkinek őszintének kell lennie, előkell jönnie az álarc mögül... “Nézz rám!” Ezt mondta Édesapánk valamikor, amikor ránehezedett valami a lelkiismeretünkre. A szemek nehezen tudnak hazudni. A tekintet elárulja azt is, amit a száj nem mer kimondani. Nézz rám! - mondja Jézus. Miért? Hogy igazán őszinte légy! Nézz a szemembe! - és mondj el mindent, mindent! Mindent, ami a szívedben van, ami fáj, ami bánt, amit még soha nem mondtál el senkinek! Néki elmondhatod! Ő előtte egészen az lehetsz, aki vagy! És akkor majd neked is azt mondja Jézus, amit ennek az asszonynak: “A te hited megtartott téged. Eredj el békével és gyógyulj meg a te bajodból!” Azaz: légy bizonyos felőle, hogy valóban meggyógyultál, légy meggyőződve róla, hogy most igazán más emberként mégy tovább innen! És ne szégyelld, ami titokban történt közted és Jézus között. Mondd el mások bátorítására is, hogyan tapasztaltad meg az Ő gyógyító erejét. Szükségük van rá az embereknek! - Eredj el békével! Egy meggyógyult élet bizonyságának a békességével.

Ámen!

Dátum: 1964. május 31.