A ti beszédetek ...

1963. december 15, vasárnap

Lekció: 

Alapige

“Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az őlábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”

Amint tudjátok, a múlt hónap utolsó vasárnapján eltértünk a gyülekezetünkben szokásos igehirdetési rendtől. Halottak vasárnapja volt, s ezzel kapcsolatban az örökélet reménységéről szólt az igehirdetés. Tehát elmaradt a Hegyi beszéd soron következőrészletének a magyarázata. Ezt szeretném most pótolni és ezért választottam a mai igehirdetés alapjául, ha nem is a soron következőrészét, amire majd január utolsó vasárnapján még visszatérünk, hanem azt követően, Jézusnak az emberi beszédről mondott súlyos szavait úgy, ahogyan a felolvasott igében hallottátok. Így mondja Jézus: “Teljességgel ne esküdjetek... Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon” #Mt5.34-37.

Mit jelent ez? Elgondolkoztunk-e már azon, milyen kimondhatatlanul nagy dolog az, hogy egyáltalán beszélni tudunk? Hogy szavakba, mondatokba formálhatjuk a gondolatainkat, érzéseinket, szándékainkat, örömeinket, bánatunkat. Óriási, nagy jelentőségűdolog ez. Ez különböztet meg bennünket, embereket minden más élőlénytől és dologtól. Egyetlen másik teremtmény sem tud beszélni. Az állatok sem, a természet sem, a hegyek sem, a tengerek hallgatnak, még ha állandó hullámzásukkal örök morajlásban vannak is.

De te, te tudsz beszélni. Te a gondolataidat szavakba tudod önteni. Észre sem veszed, hogy ez által kapcsolat jön létre közted és a másik ember között. A szavak áttörik a magányodat. Ki tudod cserélni a gondolataidat másokkal. A beszéd által megint új gondolatok születnek benned. Észreveszed, hogy a beszéd által magadat is jobban megérted. Elrendeződnek benned a dolgok. Nevet adsz a dolgoknak, és ezáltal mintegy megvilágosodnak. Ezért olyan jó hatású az, amikor valaki jól ki tudja beszélni magát, elmond mindent, ami félelemmel tölti el, ami idegesíti, ami érthetetlen a számára. Szinte máris elvesztik ezek a dolgok az ijesztőmivoltukat. Jobban átlátja az ember a problémákat, elrendeződnek bennünk a dolgok. Beszélni: micsoda nagy dolog!
Mindenki beszél. Mi is beszélünk mindig. Komolyan, tréfásan, nyugodtan, szenvedélyesen, nehezen, könnyen, óvatosan, könnyedén, nyilvánosan, négyszemközt, sírva, nevetve. Beszélünk. Folyton beszélünk. Reggeltől estig beszélünk. Nem csoda hát, ha Jézus külön is foglalkozik a beszédünk problémáival. Jézus egészen megdöbbentően komolyan a kimondott szavainknak a szentségéről beszél. Azt mondja, hogy minden igen és minden nem, amit kimondunk, közvetlenül az élo˝
Isten előtt hangzik el. Isten is hallja. És hogy minden egyes szavunk, beleértve a kézmozdulatunkat, taglejtésünket is, ami néha még többet mond, mint a szó, tehát minden egyes szavunk olyan rendkívüli fontosságú, hogy az utolsó ítéleten is foglalkozni fognak vele, lemérik súlyát, a tartalmát, a hitelét.
Egyszer ilyet mondott Jézus a farizeusokkal való vitában: “Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” #Mt12,36. Megdöbbentő. Olyan könnyen mondunk ki egy szót, olyan hamar kész egy mondat, olyan meggondolatlanul folyik szánkról a beszéd. Nem túlzás az, hogy mindezek a szavak egy mennyei magnetofonszalagon megőrződnek és újra előkerülnek majd az örökkévalóságban? Szabad a szónak, a beszédnek a jelentőségét ilyen patetikusan, ilyen félelmetesen komolyan venni? Azért veszi ennyire halálosan komolyan Jézus a beszédünket, mert senki sem tudja jobban, mint Ő , hogy milyen ereje, hatalma van a kimondott szónak.

Emlékeztek rá, mit művelt Ő a puszta szavával? Azt mondta például egy önmagával tehetetlen, teljesen béna embernek: “Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!”#Jn5,8. Az az ember tényleg felállt, felvette a kis gyékényét, amin feküdt, és elindult. Mert az a szó nemcsak elméleti tanítás volt, nemcsak hangrezgés, hanem hatalommal telített, gyógyító cselekedet is egyszersmind. Mert ahol Jézus beszél, ott mindig történik valami. Ott az a szó formálja az ember sorsát, ott az a szó feloldoz vagy megkötöz, az a szó életet is jelenthet, vagy halált is. Igen, Jézus nagyon jól tudta, milyen hatalma van a szónak, milyen dinamikus feszültség rejlik a beszédben.

És nemcsak Jézus szavában, a mienkben is. Ha nem is ilyen mértékben, de a mi szavunknak is van hatalma. Rettentőhatalma. Mindenki tudja, mit jelenthet az orvos egyetlen szava a beteg számára: kérem, ön gyógyíthatatlan beteg. Egy ilyen kijelentésnek az lehet a következménye, hogy a beteg elveszíti minden reményét, életkedvét, és esetleg rövidesen tényleg meghal. Ám ha azt mondja: ön beteg, de mindent elkövetünk, hogy meggyógyuljon, ez pedig azt eredményezheti, hogy ugyanaz a beteg talán még évek múlva is él. Micsoda hatalma van a szónak!

Egy jóízűhumorral teli szó, képes egy kellemetlen társalgást egyszerre jó irányba terelni. Hallatlan nagy felelősség van abban a tényben, hogy beszélni tudunk. Mert a szavunk áldás is lehet, és átok is. Ki ne emlékezne egy olyan szóra, ami döntőmódon elősegítette valami problémában, vagy megnyugtatta, békét adott a lelkének? Vagy egy olyan szóra, ami miatt egy fájó nyílhegy beletörött az életébe, és ma is karcolja a lelkét? Ó, mennyi mindenféle bajt, fájdalmat tudunk okozni szóval! Szavakkal, halkan, suttogva továbbadott szavakkal. - Azt mondta valaki, - nem fontos, hogy ki, és azután folyik a szó. Meg sem lehet állítani. Megy tovább szájról-szájra. Elhiszik az emberek, és az így okozott kár jóvátehetetlen.
Családi kötelékek szakadnak szét, barátok távolodnak el egymástól, házasságok bomlanak fel, emberi életek mennek tönkre... Micsoda hatalma van a szónak! Áldás, öröm árad szét, ahol egy szót szól valaki. És mi van a családi vihar, a veszekedés, a gyűlölet mögött? Szó, szavak, mindig újra szavak, mérgezett, kígyóként tekergőző, halált hozó szavak. Beszéd. Igen, a szó nemcsak hang, nemcsak pára, ami elszáll, hanem a szó hatalom. A pokol kapui szavakra nyílnak meg és szavakra zárulnak be. Áldás és átok, élet és halál van a szavakban, mint valami titokzatos edényekben.

Érthetőhát, ha Jézus ennyire komolyan veszi a beszédet, a szavainknak a tisztaságát, szentségét, igaz voltát. Minden képmutatástól, kétértelműségtől, hazugságtól való mentességét. Mert a szó hatalom. Az igaz szó is hatalom, meg a hazug szó is hatalom. Az igaz szóban mennyei erők működnek, a hazug szóban pedig gonosz erők, sátáni pokoli tüzek égnek. Ezért mondja Jézus: “legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” #Mt5.37.. Mintha azt mondaná: vigyázzatok arra, hogy mit mondotok, ne játsszatok könnyelműen a szavakkal, mert mindent, amit beszéltek, Isten is hallja. Minden szónak, amit kimondotok, Isten a tanúja. Ezért felesleges minden eskü, minden becsületszó. Nemcsak akkor hallja Isten a szavad, amikor külön ünnepélyesen felkéred Őt tanúnak reá, hanem akkor is, amikor Isten eszedbe sem jut a beszéd közben.

Valóban meglepő, hogy Jézus nemcsak a hamis esküt tiltja, nemcsak azt mondja: vigyázzatok, nehogy hamisan esküdjék valaki, - hanem egyáltalán az esküt, magát. “Teljességgel ne esküdjetek!” (34a) Mert az a tény, hogy olykor az igazmondást ünnepélyes esküformával is meg kell bizonyítani, már ez magában véve mutatja, hogy egyébként a mi szavaink nem mindig ilyen hitelképesek. Az eskü azt jelenti, hogy most azután valóban igazat mondok.

Most. Tehát eleve abból a föltevésből indul ki az eskü, hogy nem mindig mondok igazat. Ez most kivétel, most igazat mondok. Kivételes esetben szokták mondani: esküszöm az élőIstenre, vagy Isten a tanúm. Nos, ez éppen azt jelenti, hogy csak kivételes esetekben számolnak azzal, gondolnak arra, hogy a szavuk Isten jelenlétében hangzik el, különben nem. Tehát az esküvel meg nem erősített szavuknak nincs olyan komolysági és megbízhatósági foka, mint annak a szónak, amit esküvel kísérve mond az ember. Megpróbálom az eskü segítségével a szavaim különleges súlyát mesterségesen is emelni, és éppen ezáltal ismerem el, hogy az a szó különben nem bír azzal a különleges súllyal, tehát rendes körülmények között én is benne úszom az általános fecsegés folyamában.

Becsületszavamat adom rá. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy egészen benne vagyok abban a szóban annyira, hogy állok vagy esek azzal a szóval, amit most mondok. De az a tény, hogy ezt kifejezetten hangsúlyoznom kell, ez már magában véve is azt árulja el, hogy rendes körülmények között nem szoktam igazán benne lenni a kimondott szavamban, hanem bizony könnyelműen és meggondolatlanul forog a nyelvem. Épp az a tény, hogy esküvel vagy becsületszóval kell olykor megerősíteni a szavunk hitelét, mutatja, leplezi le, hogy mennyi hazugsággal van tele a beszédünk. Anynyira hozzá szoktunk már, hogy nem is vesszük komolyan, amikor igen helyett egyszerűen nemet mondunk, vagy nem helyett igent.
Most nem érek rá - mondja az ember valakinek, pedig nem igaz, mert ráérne, csak nem akarja a nyugalmát feláldozni. A szüleim nincsenek itthon, mondja be a gyerek a szülők utasítására a telefonba, miközben pár lépéssel odébb kényelmesen nézik a televíziót.
Szeretlek, nem tudok nélküled élni, suttogja egy tapasztalatlan kislány fülébe a fiú, és a kislány elhiszi, pedig a fiú dehogy szereti, azt sem tudja még, mit jelent szeretni valakit, csak futó kalandra éhes. Mennyi képmutatás, hazugság, a szavak robbanó töltetével való könnyelműjáték. Pedig minden hazugság, az apró szükség-hazugságoktól kezdve, a konvencionális füllentésektől a házastársnak hazudott hűségen át a népeket világégésbe hajszoló hazug propagandáig, mind-mind - hogy is mondja Jézus: “a gonosztól vagyon.” Sátáni dolog. Minden szóban, ami nem igaz, a pokol romboló hatalma feszül. Minden hazug beszéddel pokoli erők szabadulnak fel.

És ez a világ bizony tényleg tele van mindenféle hazugsággal. Mint a hínár, szövi be a hazugság az egész életet. Ezért van az, hogy bizalmatlanok az emberek egymás iránt, nem hisznek igazán egymásnak. Már eleve számolnak azzal, hogy a szavak akarnak valamit, hogy valójában nem úgy áll a dolog, ahogyan elmondja valaki, az igazság valahol a szavak mögött bujkál. Annyira megszokottá vált már az apróbb-nagyobb hazudozás, füllentés a mindennapi életben, hogy azt hisszük, talán nem is lehetne nélküle megélni. Lehet ebből a hínárból kikecmeregni? Meg lehet azt egyáltalán valósítani, amit Jézus mond, hogy “legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem” #Mt5.37a?

Nos, ezért olyan kimondhatatlan nagy nyereség az, hogy a mi keresztyén hitünk középpontjában olyan Valaki áll, Jézus Krisztus, Aki kristálytiszta és abszolút igaz, Akinek a lelkébe belenézhetünk és semmi egyebet nem találunk benne, mint százszázalékos őszinteséget, egyenességet és igazságot. Akinek minden kimondott szavára rátehetjük az életünket, nemcsak ezt a földit, hanem az örökkévalót is. Ő az egyedüli, Aki felette áll minden hazugságnak, Aki az igazság forrása, őre, érvényesítője, Aki maga az igazság. Aki éppen azért jött az emberi életbe, hogy mi, akiket húz lefelé, fogva tart az a bizonyos hínár, a hitünkkel belekapaszkodhassunk a testté vált igazságba, hogy megragadhassuk, mint a hullámok között süllyedőPéter, a felénk nyújtott isteni mentőkezét, és engedjük, kérjük, hogy mentsen ki bennünket a hazugságból, emeljen felül minden hazugságon az igazságba.

Nem arról van szó, hogy heroikusan szembeszálljunk a hazugságnak egész világával, hanem arról, hogy szeressük azt, kapaszkodjunk bele abba, Aki a hazugságnak ezt a világát már legyőzte, és majd akkor Ő gondoskodik arról, hogy az Ő győzelmébe minket is belevonjon, hogy mi magunk is győzelmesen kerekedhessünk fölébe minden hazugságnak.
Ha valamiben, úgy itt kell feltétlenül megmutatkoznia a különbségnek a hívők és nem hívők között. Mert aki a Krisztushoz tartozik, meri vállalni - együtt Krisztussal - a feltétlen őszinteséget, egyenességet, igazságot. Az Ő beszéde igazán úgy, úgy, nem, nem, és nincs semmi rejtegetni való mögötte. És tudjátok, mi történik, ha valaki egyszer ki mer törni a hazugságok területéről? Észreveszi, hogy az emberek körülötte kezdik sokkal jobban megbecsülni, mint eddig. Megnövekedik vele szemben a bizalom, sokkal jobban, mint ahogyan a szükséghazugságokkal próbálta azt biztosítani a maga számára. Észreveszi, hogy mennyire vágyakoznak az emberek az igazság után, mennyire szeretnének maguk is a hazugságok szövevényéből szabadulni.

Amikor valaki nem használja fel a maga mentségére az egyébként teljesen szokásos, szinte legális szükséghazugság fegyverét, ezzel hatalmasabb bizonyságot tesz Istenről, mintha tudományosan fejtegetné a keresztyén világnézetet. Aki Krisztus uralma alatt felszabadult az igazságra, az őszinteségre, az egyenességre, az bízhat abban az ígéretben, hogy akik az Úrra hagyják magukat, meg nem szégyenülnek. Nem maradnak szégyenben.

Úgy halljátok hát, hogy nem én mondom, hanem Jézus: Semmilyen formában ne esküdözzetek, nincs rá szükség, hiszen minden szavatok úgyis Isten előtt hangzik el. Ezért: “legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon” #Mt537. .

Ámen

Dátum: 1963. december 15.