... Szelídek, ... Tiszta szívűek

1963. április 28, vasárnap

Lekció: 

Alapige

“Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet... Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.”

Megint elérkezett gyülekezetünk életében az a családi ünnep, amikor fiaink és leányaink egy kis csoportja a konfirmációi hitvallás és fogadalomtétel által beáll a Krisztust követők seregébe, csatlakozik hozzánk, öregebbekhez.
Hamarosan el fog hangzani majd ezen az istentiszteleten is a jól ismert kérdés: Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy Jézus Krisztusnak igaz követői... lesztek? Micsoda nagy dolog ez: Jézus Krisztusnak követőjeként élni e földi világban. Egész életre szóló program mindnyájunk számára. Erre készültek föl konfirmandusaink az elmúlt hónapokban, és erre készülünk mi is mindnyájan mindig újra minden istentiszteleten.
Nos, mielőtt elhangzanék újra a kérdés és a reá adott válasz, hadd szóljon az ige arról, hogy milyen is az, amikor valaki Jézus Krisztus igaz követőjeként akar élni ebben a földi világban? A gyülekezetünkben így hónap utolsó vasárnapján egyébként is soron levőHegyi beszédnek két igéje alapján szeretnék most beszélni a Krisztus követésének két olyan jellegzetes, markáns vonásáról, amiről a legjobban rá lehet ismerni a Jézushoz tartozó emberekre, akikben a Krisztusi élet a legjobban különbözik, minden más életformától.

Az egyik: a szelídség. “Boldogok a szelídek”, mondja Jézus az Ő követőire, “mert ők örökségül bírják a földet” (5. v.). Nos hát a szelídség valóban olyan valami, ami merőben elüt az emberek általános magatartásától, sőt, ami éppen ellentéte az általános emberi törekvésnek, természetnek. A szelídség nem népszerűtulajdonság. A világ nem tartja életrevalónak a szelíd embert, férfiatlanságot, erőtlenséget, meghunyászkodást lát a szelídségben. Éppen ezért az emberek körülöttünk általában erőszakosak, kíméletlenek, nyugodtan átgázolnak, ha tudnak, azon, aki az útjukban áll. Az élet nem kíméletes. Kemény, rideg, kegyetlen. És bizony, aki érvényesülni akar, annak sokszor keményen, ridegen, kegyetlenül kell kiharcolnia benne a maga helyét. A szelíd embernek nem sok babér terem. Hamar félrenyomják, letapossák, elintézik az erőszakoskodók, a hatalmaskodók, a durvák, a kíméletlenek.

Valljuk meg őszintén: nemcsak a világ törekvésétől, hanem a saját természetünktől is távol áll a szelídség. Ki tud közülünk szelíden válaszolni egy indulatos, sértőkitörésre? Ki tud szelíd szeretettel reagálni egy őt ért igazságtalanságra? Figyeld csak meg! Ha a tyúkszemedre lép valaki, mi történik akkor? Milyen indulatok robbannak benned és csapnak ki belőled? És ha a szívedre lépnek? Figyeld csak meg, mi kavarodik föl benned. Mint lelkipásztor, tudom, hogy egy-egy megsértett lelket milyen nehéz elsegíteni odáig, hogy lecsendesüljenek benne a fölkavart hullámok. Szelídség? Ó, hol van az? Kiben van az?

Hadd mondjam meg kereken: egyikünkben se! Természettől fogva egyetlen emberben sem. Mert ez a szelídség nem is emberi tulajdonság, hanem isteni, Krisztusi. Hadd mondjam így: nem temperamentum, nem vérmérséklet dolga, hanem hitbeli magatartás. Nem mi hozzuk létre magunkban erős akarattal, önfegyelemmel, hanem mintegy részesülünk benne, a Krisztusban való hit által. Nézzétek atyámfiai: Jézus volt a szelíd. Ahogy tűrte a bántást, ahogy csendben maradt az igazságtalan, hamis vádak hallatára, amilyen gyengéd szeretettel reagált az emberi gonoszságra, ahogy imádkozott a kereszten gyilkosaiért, miközben folyt a vére, - ez volt a szelídség.

Igen, Jézus a képe a szelídségnek. Nem lehetett sem megvesztegetni, sem megfélemlíteni, sem megbántani, sem eltéríteni, mert semmi mást nem akart, mint az életét adni azokért, akik keresztre feszítették. Ez a szelídség. És ez éppen nem gyengeség. Sőt ez az igaz erő. Mihez kell több erő: visszaütni, vagy tűrni? Megbosszulni, vagy megbocsátani a gonoszságot? Megtorolni, vagy elszenvedni a bántást? Átkozni, vagy áldani azt, aki bánt? Igen: ez volt Jézusnak az ereje, a szelídség. Ezzel győzött. Mert ez ellen nem lehet védekezni. A szívét támadja meg az embernek. És azt mondja Jézus most nekünk: lássátok, éppen ebben kövessetek engem. Merjetek különbözni a világtól, a többi embertől. Ne féljetek attól, hogy a szelídség gyengeség. Nem az. Ez az igazi erő. Merjétek hinni, hogy isteni dolog megbocsátani annak, aki bánt, a rosszat jóval meggyőzni, jót tenni azzal, aki komiszkodik. Krisztusi erő a szelídség, Isten titkos fegyvere, ami ellen nem lehet védekezni. Jézust követve merjetek szelídek lenni.

Hadd próbáljam ezt egy példával illusztrálni. Ismertem egy igazi Krisztus-követőembert. A fölötte levőlakásban egy végtelenül komisz természetű, ellenséges érzületűember lakott, aki különösen gyűlölte a hívőembereket. Ez a fölső szomszéd a maga szemétvödrének a tartalmát hetenként többször is az alatta lakó hívőember ablaka elé öntötte ki a kertben. Már szinte tűrhetetlen volt ez a komiszkodás. Mitévőlegyen ilyen esetben az ember? Föltárcsázza a rendőrséget? Ő nem azt tette, hanem Jézust hívta föl, és Tőle kérdezte meg, mit tegyen. Jézus pedig világosan azt mondta neki: “Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet” #Mt5.5.. Próbáld ki Isten titkos fegyverét: a rosszat jóval győzd meg. Hogyan? Úgy, hogy összeszedve a szemetet felviszi a lépcsőn és a fölsőszomszéd ajtaja elé önti? Dehogy! Hiszen Isten sem így bánt ővele. Isten a mi bűneink szemetét nem öntötte elénk, nem szórta széjjel az életünk területén, hanem mind-mind elvállalta és Jézusra vetette. Ez volt Isten titkos fegyvere, amivel minket is megszégyenített, megtört és új emberekké tett. És afölött való csodálkozásában, hogy úgy jött Isten ebbe a világba, mint szelíd bárány, aki magára veszi a világ bűneit, képes volt ez a hívőember arra, hogy szelíden, örömmel tűrje tovább a szomszéd kellemetlenségeit. Olyan kedves és barátságos maradt továbbra is hozzá, mintha semmi sem történt volna, míg a felsőszomszéd elszégyellte magát. Nem tudott ellenállni a Krisztusi szelídségnek. Legyőzte a szeretet ereje.

Milyen igaza van Jézusnak: “Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet” #Mt5.5. . Valóban boldogok. Vagy gondoljátok, hogy boldogabbak azok, akik visszaüthetnek, bosszút állhatnak? Egyszer valaki felháborodásában jól odamondogatott valakinek, akinek a részéről sérelem érte. Jól megmondtam neki a magamét - dicsekedett vele, amikor elbeszélte. Megkérdeztem tőle: Na és most boldogabb vagy? Kiderült: nem. Sőt! Rettentőerkölcsi undort érzett miatta. Ez pedig a legboldogtalanabb érzés. Nagyon bánta. Jaj, csak azt ne mondta volna, de már megtörtént, most már igazolni szeretné magát az ember, hogy lám, igaza volt. De belül érzi, hogy nem volt igaza. Higgyük el Jézusnak: a szelídek a boldogok. Meg azt is, amit hozzáfűz: “örökségül bírják a földet”. Különös ígéret. Nem a mennyet, hanem a földet. Igen, azt jelenti ez, hogy a szelídeké a jövő. Azt már láttuk, hogy mire megy az emberiség a hatalmaskodással, az erőszakkal, a durvasággal, a harag és bosszú szellemének az elszabadításával. Háborúk, vér, romok, szenvedés jelzik ezt az utat. Ebből már elege volt az egész emberiségnek. Most szelídséggel kellene megpróbálni. Jézus azt mondja, de az egész világhelyzet is aláhúzza ennek a mondásnak a jelentőségét: a szelídek “örökségül bírják a földet”, a szelídeké a jövendő. Nagyon időszerű tehát Jézus olyan követése, amelynek egyik legjellegzetesebb vonása a szelídség.

A másik jellegzetes vonása pedig a tisztaság. “Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják”#Mt5.8. - mondja Jézus az Ő követőire.
Ez a tisztaság, amiről itt Jézus beszél, nem egyenlőa bűntelenséggel. Nem azt jelenti, hogy abban a szívben nincsen semmi bűn. Nagyon igaza van a Példabeszédek könyve írójának, amikor így sóhajt fel: “Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?” #Mt20,9. Sőt éppen azok, akik Jézust követni akarják, éppen azok látják nagyon világosan, milyen sok tisztátalanság, szenny, piszok halmozódik fel egy szívben.
Kálvin határozta meg a tiszta szív értelmét, amikor ezt mondta: “Azok a tisztaszívűek, akik őszintén forgolódnak embertársaik között, akik nem mutatnak mást sem szavaikkal, sem magatartásukkal, mint amit gondolnak szívükben.” A tiszta szív tehát átlátszó szív, nincsenek rejtett indokai, önzőcéljai, amelyek ragyogó külsőbe lennének burkolva. Nincsen benne semmi kétszínűség vagy ravaszság.

A tiszta szív ellentéte az, amit Jakab így mond: kétszívű. Két szíve van és ezért két szája is, hol így beszél, hol úgy, attól függ, ki hallja. Kétfelé kacsingat, álnokul két úton jár, kétfelé sántikál, mindig aszerint változtatja a színét, ahogyan előnyösebb. Nos, a tiszta szív olyan szív, amelyik nincs megosztva a jó és rossz között. Azt mondja Jézus: aki Őt követni akarja, az ne akarja magát másnak mutatni, mint ami, se jobbnak, se rosszabbnak. A hívőember a hitetlen környezetben ne akarjon hitetlennek látszani, úgysem hiszik el róla, nem is becsülik érte.
Valamikor gyermekkorunkban azt a tanácsot adták nevelőink, hogy soha ne tegyünk olyan dolgot, amit szégyellnénk elmondani édesanyánknak.
Nos, a Krisztust követőembernek olyan átlátszónak kell lennie, hogy ne legyen benne semmi rejtett dolog, semmi, amit önmaga vagy mások előtt rejtegetnie kellene. A legtöbb idegbajnak valami ilyen belsőhazugság az okozója. A belsőmegosztottságot, a lélek, a szív hasadását nem bírja el sokáig az ember. Azt mondja Jézus: legyünk a lelkünk mélyéig becsületesen őszinték önmagunkhoz, emberekhez és az Istenhez. Aki a maga kétszívűségét, rejtett bűneit, farizeuskodását őszintén megvallja, az abban a pillanatban máris megszűnt kétszívűlenni.

Aki a maga szívének tisztaságát Isten és az emberek előtt megbánja, az máris tiszta ebben. Akkor tiszta a szívünk, ha egészen Jézusé. Nemcsak egy része, területe, hanem az egész. Az ilyeneknek szól az ígéret: “o˝k az Istent meglátják” Meglátják, de nem úgy, mint azt a misztikusok képzelik, valamiféle elrévült élményekben, hanem meglátják a mindennapi élet eseményeiben: meglátják az Isten kezét, jóságát, gondoskodását, vezetését a gyakorlati életben. Mintegy érzékelhetően győződhetnek meg róla, hogy itt az Isten, megint itt járt az Isten. És ez valóban jó dolog. Igaza van Jézusnak: “Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják” #Mt5.8. .

Ilyenek a Krisztus igazi követői: szelídek, tiszta szívűek és boldogok. Nagyon boldogok. A legboldogabb emberek. Érdemes rászánni magát az embernek. Fiatalnak is, öregebbnek is. Mindnyájunknak.

Kedves konfirmáló fiúk-lányok, mielőtt letennétek a fogadalmat, énekeljük el együtt: Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. (434. ének 1. vers)

Ámen

Dátum: 1963. április 28.