Ha a világossságban járunk

1961. december 10, vasárnap

Lekció: 

Alapige

”És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük. Ha pedig a világosságban járunk, a mint őmaga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az őFiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hűés igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az őígéje nincsen mi bennünk.”

Kevesen tudják, hogy ez elmúlt héten zárult Újdelhiben, Indiában az Egyházak Világtanácsának III. Nagygyűlése. Az a hatalmas összesereglés, amelyen 150 országból 178 féle keresztyén egyháznak a küldöttei, mintegy 1500 ember, tanácskozott három héten át Krisztus ügyéről a Földön. Most történt meg, hogy az orosz ortodox egyház is csatlakozott az Egyházak Világtanácsához, és a római katolikus egyház is képviseltette magát megfigyelők által a gyűléseken.
A tanácskozások főtémája ez volt: Krisztus a világ világossága... Majd még bizonyára sokat fogunk hallani arról, mi-mindent tárgyaltak meg az alatt a főcím alatt, ha majd hozzánk is elérkeznek a híradások erről a nagyjelentőségűgyűlésről. Én most mindezt csak azért mondtam el, mert az előbb felolvasott ige nekünk is a világosságról beszél. Arról, hogy Isten a világosság, arról, hogy mi is, akik Ő hozzá tartozunk, világosságban járunk! Mit jelent ez, és milyen gyakorlati következményekkel jár ez ránk nézve, erről szeretnék most beszélni.

Egyik legnagyobb ajándék az ember számára a világosság! Képzeljétek el, mi lenne velünk világosság nélkül! Képzeljétek el, egy nyomasztó fájdalmakkal teli átvirrasztott éjszaka után milyen örömet, mennyi biztatást hoz a hajnal derengővilágossága. Az ember szinte úgy érzi, máris könynyebb a teher, enged a szorongás, tűnik a félelem pusztán azáltal, hogy jön a világosság. Világosodik! Egyszerre milyen plasztikussá válik János apostolnak ez a mondása: ”Az Isten világosság” #1Jn1,5. - Itt persze a világosság jelkép, szimbólum, minden magasztosnak, tisztának, jónak, sugárzó erőnek a szimbóluma. Miként a világosság: Isten is teljesen közli magát, mégsem fogy soha. A világosság egy hallatlan pazarlás, tékozlás, jut belőle mindenüvé, áthat mindent, életet jelent, örömet hoz, győzelmet képvisel, szolgálatot végez. Ilyen az Isten! Világosság!

Igen, Isten szent, jó és önmagát közlőhatalom. Éltető erő, életfeltétel. Aki Vele közösségben van, az maga is világosságban él. És mi, emberek éppen erre vagyunk teremtve, elhívva, hogy közösségben éljünk Vele, és így részesek legyünk az Ő jóságában, tisztaságában, örömében, szeretetében. Tehát hogy mint a bolygók, amelyek a naptól kapják a fényt, visszatükrözzünk valamit az Ő dicsőségéből. Ez a keresztyén élet lényege: befogadni, hogy kisugározhassam másokra is Isten világosságát. Mindig újra megtelítődni, hogy szolgálhassak másoknak is Isten jóságával, szeretetével, békességében. Láttam már ilyet is.

Van a gyülekezetünkben például egy villanyszerelő. A múltkor hallottam róla egy nem református embertől, hogy náluk, a hivatalban gyakran hívnak villanyszerelőt, és már előre örül mindenki, ha történetesen ez a mi gyülekezetünkből való szerelőmegy ki hozzájuk, mert ez annyira más, mint a többi. Mindig mosolyog, mindig szolgálatkész, mindig precízen végzi a munkáját, sugárzik belőle valami tisztaság, jóság. Így mondta az a nem református ember. Vagy például tegnap meglátogattam a János kórházban egy beteget. Amikor az ápolónőmegtudta, kit keresek, felkiáltott: ó, az egy angyal! Látjátok: a nyűgös, kötözködő, panaszkodó betegek között az, aki Istennel igazán kapcsolatban van, olyan, hogy a betegektől szenvedőápolónőfölüdül mellette, és azt mondja rá önkéntelenül: ó, az egy angyal! A betegágyon, fájdalmak között is sugárzott belőle az a bizonyos Világosság!

Így mondta Jézus is, amikor arra intett: ”Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” #Mt5,16. Óh, tudjuk mi már ezt nagyon jól, csak éppen nem történik semmi. Olyan kevés belőlünk az a bizonyos sugárzás. Nem kellene már nekünk, akik annyit hallgatjuk az igét, sokkal jobban fénylenünk?
A felolvasott ige olyanokról is beszél, akik nem járnak a világosságban, vagyis akik nem sugároztatják Isten szentségét, jóságát, szeretetét, fényét, és azt mondja róluk: ezeknek nincs közösségük Istennel! Megszakadt, ha volt is talán valamikor. Olyan félreérthetetlen az ige szava: ”Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.” #1Jn1,6. Vagyis közösségben lenni Istennel, és sötétséget árasztani, ez lehetetlen, ilyen nincs. Aki Istennel igazán közösségben van a hite által, meg az imádságai révén, az meg is látszik rajta. És ha nem látszik meg, akkor nyilván megszakadt a kapcsolata Istennel. És ha mégis azt állítja, hogy van, akkor valami más baj van. Éppen erre mutat rá itt az ige.

Gyakran van úgy, hogy valaki ”közösségben” van Istennel, vagyis hallgatja, olvassa az igét, foglalkozik Isten dolgaival, szereti az egyházat, szokott imádkozni, szinte fürdik a világosságban, és mégsem sugárzik át rajta szinte semmi az Isten fényéből és melegéből. Ahhoz, hogy Isten világosságának valami fénye átvilágíthasson rajtunk, a szavainkon, meg a cselekedeteinken, ahhoz előbb valaminek történnie kell. Egy példával hadd próbáljam megmagyarázni:

Már elszoktunk a petróleumlámpa használatától. Én a nyáron majdnem két hétig voltam olyan helyen, ahol még mindig ezt használják az emberek. Eleinte egészen jól világított nekem is, de hovatovább egyre kevésbé. Hiába csavartam föl a lángját, szinte annál halványabbá vált a fénye. Míg egyszer rájöttem, hogy persze, hiszen ennek a lámpának időnként meg kell tisztítani az üvegét! Hiába ég benne a láng, ha az üveg kormos és nem engedi át a fényt. Nos, vajon nem itt van-e nálunk is a baj? Meg kellene előbb tisztulni attól a valamitől, ami elhomályosítja lelkünk üvegét.

Már megint bűnről van szó, mondhatná most valaki. Nos igen, a bűnről, de most ennek az igének a fényében lásd meg, mi is az a bűn, amitől meg kellene már végre tisztulni. Így mondja az ige: sötétség, a bennünk levősötétség. Vagyis mindaz a cselekedet, gondolat, érzés, ösztön, vágy, amit nem szeretnél, ha világosságra kerülne, ha láthatóvá válna, ami nem bírja el a napvilágot, nyilvánosságot, a hitvestársad vagy a gyermeked vagy az édesanyád tekintetét. Igen, az a tetted, gondolatod, érzésed, vágyad, ami nem való az Isten elé. Tudom, hogy vannak benned is ilyen sötét foltok!

Nézzétek csak, mit mond igénk: ”Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.” #Jn1.8.. Van valaki, aki mindig csalja magát? Ugye te is tudod, mi az, amitől neked kellene megtisztulnod. Nézd, addig hiába imádkozol, hiába hallgatod az igét, hiába akarsz jó keresztyén lenni, hiába mutatod a legjobb képet - sugározni az Isten világosságát nem fogod! Én is hiába csavartam fel a lámpa lángját, csak még kormosabb lett az üveg. - Megtisztulni kell egyszer, vagy újra, de igazán!

Nézzétek, igénk éppen erről beszél, hogyan lehet megtisztulni. Itt van megírva az az ige, amit az összefüggésből kiemelve is annyiszor szoktunk idézni. Valóban az egyik legfőbb mondanivalója az egész Szentírásnak, benne van az egész evangélium. Íme: ”Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” #Jn1.7b. De az egész vers így hangzik: ”Ha pedig a világosságban járunk, a mint őmaga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Vagyis, ha merünk a bennünk levősötétséggel, a bűneinkkel, kilépni a világosságra, Isten elé állni, ha merjük vállalni, hogy Isten világossága leleplezze bennünk a hitványságainkat, akkor történik meg az, hogy Jézus vére megtisztít minden bűntől. - Azt jelenti ez, hogy a benned is meglevőbűnnek egyetlen elintézése van: Jézus vére. Ismeritek a magnetofon készüléknek azt a tulajdonságát, hogy nemcsak felvenni lehet vele egy szalagra az elhangzott beszédet, szavakat, hanem ha egy másik billentyűt nyomunk le, mindent le is lehet törölni vele, ami rajta volt. Van valami, ami a lélekről is letöröl mindent, minden foltot, amit régi és új bűnök hagytak rajta: a Jézus vére! ”Megtisztít minket minden bűntől” - mondja igénk. Töröl mindent az a szent vér, amely ott a keresztfán csordult ki Jézus testéből, valami csodálatos módon törli Isten emlékezetéből a bűneidet.

Ezt nem én mondom, ez meg van írva a Bibliában: ”megbocsátom az őbűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” - mondja a Seregeknek Ura #Jer31,34c. Tehát Jézus vére a saját szívünkben, életünkben is töröl mindent, meg Isten emlékezetében is. Ez az egyetlen elintézése a bűnnek. Mert hiába próbálom jóvátenni, leimádkozni, levezekelni, vagy egyszerűen nem komolyan venni, elfelejteni: előbb-utóbb visszatér az emléke, tovább él, éget, vádol, nyom, fáj, bénít, roskaszt, életunttá tesz. Mert a bűn, a legkisebb is, a halál mérge, tönkretesz lelkileg. Egyetlen módon van szabadulás tőle: Jézus vére által. Egyedüli ellenszere van, ellenmérge: Jézus vére!
Sokszor nem is tudatos valakiben a bűne, nem is tudná megmondani, hogy mi az, ami emészti belülről, csak azt érzi, hogy valami ott bent nincs rendben, valami kielégítetlenség érzete gyötri. Minden embernek van múltja, és abban van örvendetes emlék is, fájdalmas is, sőt elfelejtett emlékek halmaza is. És ezek között van néha valami elintézetlenség, régi-régi dolog talán, de belenyúlik a jelenbe, elsötétíti a jövőt, bénítja a tetterőt, gyötri a lelket.

Az ember talán pszichiáternél keres segítséget, gyógyszereket szed, injekciókat kap rakásra, és mégsem használ semmit! Igen, mert a baj valahol mélyebben van, ott, ahol a lélek Istennel érintkezik, de nem tud érintkezni, mert összeütközésbe került valamikor valahogyan Isten törvényével, beleütközött a szegletkőbe, Isten erkölcsi világrendjébe, és összezúzódott rajta. Megsérült a lelke. Ismerek valakit, akire annyira ránehezedett egyszer egy régi bűnének az emléke, hogy szinte belerokkant a lelke. Hozzátartozói nem tudták mire vélni az azelőtt mindig jókedvűember elkomorodását. Ideggyógyintézetekben szenvedett át néhány évet, nem javult. Teltek az évek. Majd 20 esztendő múlva, amikor egyszer egy csendes, meghitt beszélgetésben ezt az igét meghallotta: ”Jézus Krisztusnak ... vére megtisztít ... minden bűntől.” #Jn1.7. akkor szabadult fel végre. Akkor oldódtak meg a lelke kötelékei. Hát igazán ez az egyetlen módja a bűntől való szabadulásnak: Jézus vére! Higgyétek el, ha volna más mód, nem jött volna Jézus e világra, nem vállalta volna a kereszthalált, nem ontotta volna a vérét. Amikor igénk ezt mondja: Jézus vére az, amely megtisztít minden bűntől, akkor ebben az is benne van, hogy ez az egyetlen, más nincs! A lelked bekormozódott, elhomályosodott lámpaüvegét csak ezzel lehet megtisztítani!

De hát miként válik ilyen hathatóssá rajtunk Jézus vére? Erre is van az igében válasz: ”Ha megvalljuk bűneinket, hűés igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” #Jn1.9. .

Mi a bűnvallás? Isten világosságában, mintegy Isten szemével nézni magam, és amit így látok, azt elmondani. Nézzétek, itt határozottan össze van kötve a bűnvallás és a bűnbocsánat egymással. Mert a megvallás éppen az a lelki mozdulat, amellyel ráteszem a bűneimet egyenként Jézusra, az Isten Bárányára, hogy az Ő vérének tisztító ereje érvényesüljön rajta. A megvallás az a lelki mozdulat, amellyel beleteszem a bűneimet Isten bűnbocsátó kegyelmébe. A megvallás által válik egészen konkréttá a bűnbocsánat. Amikor elmondom Istennek, akkor tudom, hogy most már az, éppen az van megbocsátva, ami zavart, ami kísértett, ami megterhelt, ami talán komorrá tett, aminek az emlékétől talán nem tudtam szabadulni, amire azt hittem, hogy erre nincs bocsánat, amiért a lelkiismeretemet nem tudtam megnyugtatni, amit talán még magam sem tudtam magamnak megbocsátani: az van most megbocsátva! Azt bocsátotta meg az Isten! ”Ha megvalljuk bűneinket” - mondja igénk, ”hűés igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” #Jn1.9. Ha megvalljuk bűneinket, akkor igaz, amit Ézsaiás könyvében így olvasunk: ”Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.” #Ézs 44,22.

Láttad már, amikor a reggeli köd eloszlik a napfényben, szinte semmivé válik, felszívódik? Úgy, hogy nincs többé. Nos, ilyen a bűnbocsánat: amit megvallottál, amit a Jézus vére alá tettél, az nincs többé! Olyan, mintha sohasem lett volna. És tudjátok, milyen nagy különbség az, amikor valaki maga bocsátja meg magának a bűneit, vagy amikor valakinek Isten bocsátja meg? Az egyik még mélyebbre merülés a bűnben, a másik megtisztulás a bűntől! ”Ha megvalljuk bűneinket” - de nehéz eddig eljutni! Megvallani azt, amiknek éppen a takargatására idegződött már be minden törekvésünk. Nos igen, ha megvalljuk! És aki még mindig azon finnyáskodik, hogy Istennek még csak megvallja, de úgy, ahogyan Jakab mondja: egymásnak? Azt nem! Annak akkor még mindig nem fáj eléggé a bűne, még mindig védi, fedezéket csinál neki, még mindig olcsón akarja megúszni a bűnbocsánatot. Pedig a bűnbocsánat igaz, hogy ingyen van, de nem olcsón! ”Ha megvalljuk”! A bűnvallás részünkről az első halálos döfés a saját hitványságaink felé. Aki igazán meg akar tisztulni, az a legradikálisabb módját válassza a tisztulásnak, azt, amit Jakab mond: ”Valljátok meg bűneiteket egymásnak” (Jak 5,16). Igen, egy másik ember előtt való bűnvallás segít komolyan venni a bűnöm realitását, és az Isten jelenlétét! És segít megtalálni a megbánás helyét.

Igen atyámfiai, ez a tisztulás, ez a legelsőlépés. Mindig újra ez! A karácsonyra való készülésben is ez! Majd ezután mondja Isten, mit akar veled tovább. Egyszer egy kisgyerek azon piszkosan, ahogyan a kertből, a játékából bejött, segíteni akart anyukájának, megteríteni az asztalt. Édesanyja rászólt: előbb mosd meg a kezed, addig semmihez se nyúlj, semmi mást ne tégy, mert bemocskolsz mindent. Te is addig ne nyúlj se szolgálathoz, se imádsághoz, se egyházi ügyekhez, Isten dolgaihoz, semmihez, amíg meg nem tisztulsz! Igen, Jézus vére által! Amely megtisztít téged is minden bűntől!

Újdelhiben arról tárgyaltak a világ minden részéből való keresztyének, hogy Jézus a világ világossága. De Jézus, a világ világossága - rajtad keresztül. A te szolgálatod, munkád, társadalmi helyzeted, viselkedésed révén akar belevilágítani a te világodba! Ezért fontos, hogy a lámpaüveg tiszta legyen!

Ámen

Dátum: 1961. december 10.