A szent vér csodája

1956. augusztus 26, vasárnap

Lekció: 

Alapige

“ Ha pedig a világosságban járunk, a mint őmaga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hűés igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.”

Amikor minden hónap utolsó vasárnapján megújul gyülekezetünkben az úrvacsoraosztás szent szokása, mindig félek, hogy a gyakori ismétlés révén hovatovább egyre inkább bevett szokássá, megszokott gyakorlattá válik. Pedig lélegzetelállítóan nagy kijelentések fedezik, hitelesítik ezt az egyszerűen megterített asztalt: Jézus Krisztusnak ez a kijelentése: “Ez az én testem, egyetek ebből mindnyájan, - ez az én vérem, igyatok ebből mindnyájan!” Szeretném most azért nagyon egyszerűszavakkal fölfrissíteni lelkünkben ennek a sokat hallott kijelentésnek az értelmét. A felolvasott Igék alapján ez alkalommal Krisztus véréről beszélek, bár mindazt, amit elmondandó vagyok, az Őtestéről is ugyanúgy el lehetne mondani. Legyen hát szó ma közöttünk annak a szent vérnek a csodájáról, amelyiknek a jegye és pecsétje itt van előttünk ezen az asztalon a kehelyben.

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én a magam részéről mindig megdöbbenek és összeborzadok, ha vért látok. Akár a magamét, még jobban, ha a másét. Van valami titokzatosság a vérben. Az Ótestamentum egyenesen így mondja ezt: “a testnek élete a vérben van”. Ezért volt az a rituális tilalom, mely szó szerint így hangzott: “A vért meg ne egyed, mert a vér a lélek” #5Móz12,23. Amikor valakinek a vére kifolyik, szinte a szó szoros értelmében kifolyik belőle maga az élet. Elvérzik, azt jelenti, hogy lassan a vérrel együtt elszáll belőle az élet is. Igen, megdöbbentő Pláne a kiontott vér az emberi vér.. Megrendülve áll fölötte az ember.

Hát még az a vér, amelyikről Igénk beszél! Így mondja: Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére! Tudjátok, ugye, milyen vérről van itt szó? Arról, ami a töviskorona nyomán, az ostorcsapások nyomán, a szegek nyomán és az oldalába döfött dárda nyomán Jézus testéből ott a Golgotán kiömlött. Meg amit a Gecsemáné kertben kiizzadt. Isten Fiának a vére! Isten világot szerető és megmento˝ gondolata megtestesülésének a kiontott vére: isteni vér! Szent vér!

Sok vérontás történt már a földön, aminek óriási következményei lettek egyénekre, közösségekre, országokra, a történelem alakulására, de az a golgotai szent vér minden mástól merőben különbözik: új korszakot nyitott meg a világ életében! Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a vére jelentőségét ki tudná elmondani. Egy kis példával hadd próbáljak utalni csak rá. Ha elvágom az ujjam, látom, hogy kibuggyan a vér és elönti a sebet. Az a kiömlővér azon nyomban szinte föláldozza magát, mert amint kiömlik, rögtön meg is hal, úgy mondjuk: megalvad. És így a halott vér mintegy védőleg zárja le a sebet. Az a pár csepp vér, ami a sebből kibuggyant, szinte föláldozza magát az egész test érdekében. Jézus Krisztus nagyon jól tudta, hogy az egész világon halálos sebet vágott a bűn. Halálosan megsebesült az emberiség egész élete. Nos, az Ő isteni vérét beleöntötte ebbe a vágásba, nyílásba, hogy el ne vérezzen, el ne vesszen a világ. A golgotai kereszt óta ez a seb le van fedve! Úgy, hogy minden ember, aki ebben a kijelentett isteni titokban hisz, megmenekül és örök életet nyer!

Erről a csodálatos isteni vérről mondja alapigénk, hogy “megtisztít minden bűntől”. Ezt is nagyon sokszor hallottuk már, próbáljuk kicsit részletezni. Hogyan tisztít meg, mit jelent ez? Mindenekelőtt azt, hogy bűnbocsánatot szerez az ember számára Istentől. Ez a vér az ára annak az egyetemes amnesztiának, amit Isten meghirdetett a földön. Jézus maga így szólt felőle: “Ez az én vérem, az újszövetség vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára” #Mt26,28.

Bűnbocsánat! Hogy megszíntelenedett és megüresedett ez a szó is számunkra! Tipikusan templomi kifejezés lett! Ki törődik ma bűnbocsánattal? vagy nem is ér rá az ember elgondolkozni fölötte, mert örül, ha valahogy megél, vagy egyéb gondja is nagyobb annál. Hiszen minden időnket és energiánkat fölemésztik az anyagi gondok, a testi dolgok, az élelem, a ruházat, a szórakozás, az érvényesülés, a kenyérkereset gondjai. Pedig lehetsz olyan szép, mint egy szépségkirálynő, olyan erős, mint egy olimpiai bajnok, olyan hatalmas, mint egy diktátor, olyan gazdag, mint egy multimilliomos a régi világban, mindez nem ment meg attól, hogy a halál kaszája hamarosan feléd is suhintson, és levágjon.

Atyámfiai, és különösen ti, fiatalabbak, diákok, gyerekek, lehet, hogy nagy eszményképek vannak előttetek a sport, a tanulmányok, a művészetek, vagy az érvényesülés terén, de értsétek meg Isten üzenetét: több vagy te ember, mint csak test, több az élet, mint az a tíz, negyven, vagy ötven esztendő, ami még előtted van, és éppen ezért a többért felelned kell egyszer! Nekünk mindannyiunknak meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt!

És mi lesz ott velünk bűnbocsánat nélkül? Azt hiszed, neked nincs szükséged rá? Azt hiszed, megállhatsz Isten előtt majd a magad emberségéből is? Nézd, mit mond erre Isten: “Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.” #1Jn1.8. . “Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az Ő Igéje nincsen mi bennünk.” #1Jn1.10.

Egy közismert adomában szó van egy emberről, aki a felhőkarcoló legmagasabb emeletéről zuhanva lefelé, a 19. emeletnél járva így szól magában: “Idáig még minden jól megy!” Sokszor kell erre az adomára gondolnom, hiszen olyan jól kifejezi a valóságot. Ezrek és ezrek vannak még a templombajárók között is, akik nagy sebességgel haladnak az örök veszedelem felé, és abban a hiszemben ringatják magukat, hogy minden jól megy, jól van úgy, ahogy van. Az az ember, akárki legyen is az, akinek nincs része a Krisztus által való megtartatásban, annak nem megy jól! Az a vesztébe rohan! Akinek a számára sohasem vált megtartó valósággá a bűnbocsánat a Krisztus vére által, az örökre elveszett! Elveszett akkor is, ha akármilyen jól megy is most még neki.

A Jelenések könyvében van egy leírás a mennyben lévőörvendezőüdvözült seregekről, akik Isten trónja körül állanak fehér ruhákba öltözve, és így aposztrofálja őket az Írás: “Ezek azok, akik megmosták az őruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány Krisztus vérében!” #Jel7,14. Csak ezek vannak ott, a bűnbocsánatot nyert bűnösök!

És most még itt a földön hangzik és újra hangzik Isten ígérete, halljátok: “Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől”! És most még nyújtja és újra nyújtja feléd Jézus a kelyhet, mondván: “Ez az én vérem, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára”. Fogadd el és ragadd meg hittel, amit mond és ad Isten! Akik megértettétek most vagy akik tudjátok már régebben, hogy bűnbocsánatra van szükségetek, mert nélküle nincs élet a számotokra, jertek, vegyétek és egyétek, igyátok, hiszen tiérettetek töretett meg az a test és ontatott ki az a szent vér!

Nézzétek, hogy semmi kétség ne maradjon, íme még egyszer megismétli Isten ugyanabban az Igében a nagy ígéretet: “Ha megvalljuk bűneinket, hűés igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (9. vers). Igen, ez is hozzátartozik: ha megvalljuk! Megvallani! Bűnbánattal beismerni Isten és ember előtt! De nem úgy, ahogyan az egyszeri paraszt tette, aki elment a lelkészéhez, és így szólt: nyomja valami a lelkemet, nem hagy békén, míg meg nem vallom. Loptam! Mit? - kérdezte a lelkész. Egy kötelet! Nos, menjen el, akitől lopta, vigye vissza és kérjen bocsánatot - mondta a lelkész, - akkor majd megnyugszik. Pár nap múlva visszajött az ember, még mindig ugyanolyan nyugtalan szívvel, mint előbb, és elmondta, hogy nem tudott megnyugodni. Mindent megvallott? - kérdezte a lelkész? Nem, mert a teljes igazság az, hogy a kötélen, amit loptam, volt még valami más is. Micsoda? - kérdezte a lelkész? Egy tehén!

Nem gondoljátok, hogy a mi bűnvallásunk is ezért eredménytelen, ezért nem jár utána a felszabadult ujjongó érzés, mert nem teljes? Megvalljuk a kötelet, de elhallgatjuk a tehenet. Az ilyen bűnvallást nem követi Isten békessége. Nos, ha megvalljuk az igazat, a tulajdonképpeni bűnt, azt, amit éppen nem akarunk megvallani: “Ha megvalljuk bűneinket, hűés igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” #Jn1.9.

Ha még mindig nem járta volna át a szívedet a boldog melegség, hogy annak a szent vérnek az ereje téged is megtisztít minden bűntől, hadd adjak egy tanácsot, de tedd meg igazán! Állj otthon oda egy tükör elé, de most másként, mint ahogy szoktál. Tehát most ne azért nézd meg magad benne, hogy rendben van-e a hajad, jól áll-e a nyakkandőd. Hanem nézz bele a saját szemedbe, a szemeden át a lelkedbe, és lassan, nyomatékos hangsúllyal mondjad fennhangon: “Én vagyok az, akiért Jézus Krisztus meghalt, akit az Ő vére megtisztít minden bűntől.” És ha ezt megtetted, térdelj le és köszönd meg neki rögtön, amit éppen az elébb mondtál. Mert ha Krisztus meghalt érted, az nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy az örökéletet szerezte meg számodra általa! Tedd meg ezt és attól kezdve talán mind az örökkévalóságig magasztalni fogod a megváltó szent vér csodáját!

És ezzel még nem ér véget annak a szent vérnek a csodálatos munkája. Továbbra is igaz marad az Ige, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől. azaz lassan helyrehozza, kitisztítja bennünk a bűn által elrontott és bemocskolt Isten-képet. Ezt is hadd próbáljam közelebb hozni egy példával. űlnek itt édesanyák, édesapák és gyermekeik. Néha nagyon erősen kiütköznek rajtunk a családi vonások, amivel hasonlítanak egymásra. Ez is azt bizonyítja, hogy a rokonság titka is valahogy a vérben van. Újszülött kisgyermek fölé hajolva ámulva szokták mondogatni a látogatók: az arca egészen az apjáé, az orra egészen az anyjáé. sőt jellembeli vonások is ugyanígy hasonlítanak sokszor, mint az arcvonások. Szokták is mondani: apja vére van benne.

Nos, amiként a természetes apa vére kiütközik az őtermészetes gyermekében, mennyivel inkább alakít, formál, tisztít Krisztusnak a vére azokban az emberekben, akik által magát az élo˝ Istent kapták Édesapjukul! Ha Krisztusnak a vére kezd el hatni valakiben, akkor lehetségessé válik az is, hogy Isten és az emberek egyszer csak azt kezdik mondani: ennek az embernek az arca, a tekintete egészen a Krisztusé, a beszéde, a mozdulata, a járása egészen Krisztusi! Nézzétek, ezért van szükségünk mindnyájunknak arra a lelki vérátömlesztésre, amit itt ennél az asztalnál időről-időre kapunk a mennyei Orvostól, hogy ez a minden vér között legnemesebb vércsoport, ez a szent, megváltó vér kitisztítsa az életünkből a mérgezőanyagokat, a keserűséget, az elégedetlenséget, a szomorúságot, a paráznaságot, - új mennyei erőt hozzon a mindig újra ellankadó életünkbe. Vagyis az Ige szavaival, hogy megtisztítson minden bűntől.

Atyámfiai, akik megfáradtatok, kiürültetek, akikből kifogyott a szeretet, akikben megrendült a hit, akikben megfakult az öröm, akiknek a lelkét a mindennapi élet hajszája telerakta a gond és félelem mérgezőanyagaival: jertek! Vegyétek, egyétek és igyátok, hiszen tiérettetek töretett meg az a test és ontatott ki az Isten Fiának vére. Ezért ismétlődik az Igében Istennek ez a felhívása: Fiam, add nékem a te szívedet! A szívet, a vérmotort akarja Isten új, egészséges, mennyei üzemanyaggal megtölteni, hogy megújító, fölfrissítő, megtisztító ereje, hatása szétáradjon minden porcikánkba, belehatoljon még a gondolatainkba is, megnemesítse még az ösztöneinket is.

Igen, add a szívedet, hadd adja bele Isten önmagát a Jézus Krisztus megtöretett teste és kiontatott vére által. Erre van szükséged. Ezért terítette meg most újra az asztalát a szent vér csodája által akar fölerősíteni, hogy bírjad tovább a vándorutat derűsen, reménykedve, áldásként az emberekre, Isten gyermekeként szolgálva az ődicsőségét mindenben, a keskeny úton, egyenesen a cél felé, az örökkévalóság felé!

Ámen.

Dátum: 1956. augusztus 26.