A szó misztikuma

1953. június 14, vasárnap

Lekció: 

Alapige

“Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.”

Jakab levelének ezt a részét elolvasva, az ember elcsodálkozik azon, hogy milyen rendkívüli, különös természete van az emberi nyelvnek, - a legkisebb szinte a tagjaink között, mégis milyen nagy jelentősége van. Rajta keresztül lesz valósággá a beszéd, a szó. A szó pedig a gondolatnak legalkalmasabb kifejezője, a gondolat pedig az ember maga.
Az ember legbensőbb lénye beszédében látszik meg, akkor is ha hazudik, akkor is ha hallgat. Jakab mindazt, amit a szóról elmondhat, a nyelvről, a szó organikus képéről mondja el és a képen át mintegy bepillantást nyújt abba a problémába, amit a szó misztikumának lehetne nevezni.

A szó, a beszéd legcsodálatosabb titka éppen abban van, hogy Isten is szól, Isten is a szó, a beszéd által közli Önmagát és keresi a kapcsolatot velünk. Az egész Biblia arról tesz bizonyságot, hogy Isten nem elzárkózó, önmagának élőIsten, hanem önmagát kijelentő, közlő, beszélő, megszólító Isten. Mindig újra a szaván át közeledik hozzánk, a szavával ad erőt, támaszt világosságot, teremt új életet és lehetőségeket. Isten szava a legnagyobb misztérium a világon. És ez a nagy titok, az isteni szó az emberi beszéden, emberek szaván át érkezik el hozzánk, válik a fülünk által is hallhatóvá. Isten emberi szavakon át tolmácsolja, mondja el a maga beszédét. Emberi szavakkal van teleírva a Biblia, mégis Isten szava hangzik benne.

Valahogy olyanformán, mint mikor az ember vesz egy gramofonlemezt és hallhatja rajta keresztül egy nagy művésznek a hangját. Valóban annak a művésznek a hangja az? Igen! Persze, - csak a gramofontűés a lemez mellékzöngéi is belevegyülnek a hangjába. Ez a mellékzönge már nem a mesternek a hangja, hanem az e boniton futó tűnek a karcolása. De csak így hallhatom annak a művésznek a hangját.

Ilyenformán vagyunk a Bibliával is: az igazi, a valódi Mester hangját, szavát teszi hallhatóvá számunkra, igazán az Ő hangját, azokat a szavakat, amiket Ő akar mondani. De mellékzöngék is belevegyülnek, mert Isten az Ő szavát emberi szavakon át mondja el. Mert Pál, meg Péter, meg Ézsaiás, meg Mózes emberek. Azért az mégis mind az Ő szava, Istené, csak mindazzal az emberi zavarással, ami általában együtt jár az emberivel. És rosszul jár az, aki az emberi zavaró momentumokra figyel, ahelyett, hogy a Mester hangját hallgatná ki belőle!

Tehát ahhoz, hogy Isten megszólítson bennünket, hogy az Ő önmagát közlő, velünk közösséget teremtőszava elérkezzék hozzánk, találkozzék velünk: ehhez a nagy kegyelmi tényhez Istennek szüksége van az emberi szóra, az emberi beszédre, mint eszközre. Isten szavára mint eszközre. Isten szavát, Jézus Krisztust nem tudjuk másként elfogadni, csak úgy, hogy az a szó egy emberi nyelv által hallhatóvá válik számunkra. És ha az emberi szó tisztán tolmácsolja Isten szavát, akkor ezt meghalljuk, akkor az benyomul az életünkbe, mint a mag a szántóföldbe. Akkor az életünkben olyan isteni magvetés történik, aminek a nyomán új élet támad.

Ezért olyan fontos tehát, hogy az a nyelv, amely Isten szavát hirdeti, tiszta legyen, minél kevésbé torzítson, minél jobban mentes legyen az általános emberi tökéletlenségből önként adódó zavarásoktól. Így érthetőJakabnak ez a figyelmeztetése: “Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.” #Jak.3,1-2 Mert az emberi szó nemcsak eszköze, hanem éppen akadálya is lehet az isteni szó megszólalásnak. Mindig újra csoda az, amikor Isten szava egy igehirdetőbeszédén át megszólít valakit. Isten különös kegyelme az, amikor az emberi szavak edényébe beleteszi a maga üzenetét.

Minden igehirdetés legnagyobb problémája az, hogy az emberi szó zöreje el ne nyomja a Mester hangját, az emberi szó fertőzöttsége meg ne rontsa az Isten szava tisztaságát, - hanem egészen, csak eszköze lehessen Isten megszólító kegyelmének. Miként a tiszta igehirdetés nyomán gyógyulás és élet támadhat, úgy az emberi gondolatokkal megfertőzött igehirdetés nyomán betegség és halál támadhat. Ezért olyan hallatlan nagy vállalkozás az Ige hirdetése, Isten szava tolmácsolása. A tisztán hangzó igehirdetésért küzdeni, imádkozni, nemcsak az igehirdetőfeladata, hanem az egész gyülekezeté.

Mindnyájatoknak könyörögnötök kell azért, hogy Isten szava valóban megszólaljon itt közöttünk, hogy Isten olyan eszközöket adjon a gyülekezetnek, akiknek a nyelve hűen tolmácsolja, amit Isten mondani akar! - Jaj, az igehirdetőnek és jaj a gyülekezetnek, ha olyan igehirdetést hall, amit nem Isten mondott neki!

Mert ez is lehetséges! Mert az az eszköz, a nyelv, ami erre szolgálna, nagyon veszedelmes jószág! Igen szomorú tapasztalatai lehetnek Jakabnak, amikor a nyelvre azt mondja, hogy “a nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége,... megszeplősíti az egész testet, lángba borítja életünk folyását,... senki sem szelídítheti meg, fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes!” #Jak.6-8. Semmi sem hajlik meg olyan nehezen Isten szava előtt, mint a saját szavunk! Hiába szól az Isten, az ember csak mondja tovább a magáét. Sőt, képes vitába szállni az isteni beszéddel.

Ismerjük az ilyen szavakat: Igen Uram, tudom, de azért én mégis...! Nincs-e igaza Jakabnak, amikor testünknek ezt a legkisebb tagját veszedelmes tűznek mondja, amely lángba boríthatja életünk folyását? Csak egy szó esett közöttünk - szoktuk mondani, - és milyen titokzatos hatalma van annak a szónak! Csak egy szó esett a férj és feleség között és a házastársak meggyűlölik egymást, csak egy szó és két ember között felborul tőle a békesség. Csak egy szó, egy éles, méreggel átitatott szó került a nyelvünkre, eltalált valakit és széttört tőle egy barátság. Csak egy szó, és testvérek egymásra rontanak. Csak egy türelmetlen szó hangzott el a villamoson és gyilkos indulatok tüze lobbant lángra tőle az egész kocsiban. Csak egy szó és ideges feszültséggel telíti meg az egész lakást. Egyetlen szó pokollá tudja tenni az otthont. Egyetlen szó csak és egy ember a lelke mélyéig megbántva és megsebesítve távozik. Csak egy szó, egy szennyes, kétértelműszó és máris a tisztátalan indulatok heve terjeng a levegőben. Csak egy szó hangzik el és máris egész népek vonulnak egymás ellen pusztító háborúba!

Milyen igaz, amit Jakab mond: “Ímé csekély tűz milyen nagy erdőt felgyújt!” #Jak.5. És ez a kicsiny tűz ott parázslik mindnyájunknak a nyelve alatt! És így ég, így emésztődik a családunk, a környezetünk, a világ abban a tűzben, amit a szavainkkal gyújtunk. Igen: “A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását.” #Jak.6a Jakab azt mondja, hogy ezek a szavak nagyon mélyről veszik ezt a rettentőerejüket, így folytatja: a nyelv maga is lángba boríttatik a gyehennától. #Jak.6b Azt érti ez alatt, hogy a szó nem a nyelvünkön születik, hanem már előbb, mélyebben, még mielőtt a nyelvünkre kerülne. Ott lenn a mélyben, bennünk van valami a gyehennából.

Tudjuk ugye, hogy a bűn egy beszélgetésből ered, mégpedig az embernek a kígyóval folytatott beszélgetéséből. És az a kígyó beszél-beszél továbbra is hozzánk és bennünk. Mi pedig tárgyalunk vele, hallgatunk rá, fogékonyak vagyunk a hangjára. És ebből a belsőbeszélgetésből ered a külsőbeszédünk is. És a belsőleg folytatott beszélgetés a kígyóval, ez tör ki a nyelvünk beszédén. Így boríttatik lángba a nyelvünk a gyehennától.

Jakab a nyelvről beszél, de tulajdonképpen az emberi lélek romlottságát és bűnös voltát írja le. Földeríti a bajt, leleplezi a nagy mélységet, egészen a gyehennáig, de a megoldást nem adja, mégpedig azért nem, mert tudottnak feltételezi, hiszen már többször beszélt róla! A megoldás pedig a belsőmegújulás, az újjászületés az igazság beszéde által, az Isten Igéje által.

Van egy másik tűz is, amely lángba boríthatja a nyelvet: nemcsak a gyehenna tüze, hanem a Szent Lélek tüze is. Isten is beszél, szól, - az Ő Igéje, szava teremtés, megváltás, az Ő Igéje Jézus Krisztus! Aki számára Isten Szent Lelke ezt a szót élővé teszi, aki Jézus halálában és feltámadásában kifejezett üzenetét

Istennek elfogadja, erre egész élete hálás felajánlásával visszafelel, - az a Lélek tüze által újjá lett, annak a Szent Lélek új szót ad ajkára: a boldog hálaadás szavát Isten iránt és a szeretet szavát az emberek iránt. A démoni nyelv megnémul és az angyali nyelv kezd el beszélni benne! - Melyiket beszéli a te nyelved: Áldást vagy átkot, imádságot vagy kárhozatot, édeset vagy keserűt?!

Éppen a mai vasárnapon, a budapesti béke-világkongresszus közvetlen küszöbén, külön is jó, hogy az emberi szó hatalmas jelentőségére hívja föl Isten Igéje a figyelmünket. Az egész föld kerekségén a háborúskodásba belefáradt és beleundorodott emberiség egyre hangosabban és egyre nagyobb tömegekben hirdet egy olyan szót, amit Isten a Jézus halála és feltámadása által egészen a maga szavaként pecsételt meg számunkra: azt, hogy béke. Olyan szó ez, ami egy válságba jutott világ számára a mindenki által óhajtott kibontakozás lehetőségét és útját jelöli meg. Miként egy szó, egy háborús szó az egész embererdőt felgyújthatja, világégést támaszthat, úgy egy szó, egy jó szándékú, egy békés, egy megértőszó még a meglévőháborús tüzeket is elolthatja.

Krisztus egyházai a földkerekség minden pontján egyértelműleg a béke ügye mellett foglaltak állást. Nemcsak jó reménységgel tekintünk tehát a Békekongresszus elé, hanem szívből könyörgünk is, hogy ez a sokat hangoztatott szó, béke, megtelítődjék azzal a tartalommal, azzal az energiával, amely valóban megteremti a nemzetközi feszültség megoldásának a lehetőségét. Hogy hadd legyen ez a szó olyan igaz és tiszta szó és olyan hatalmas szó, mint amilyen igaz, tiszta és hatalmas Istennek a Krisztus által békességet hirdetőszava a világhoz!

Azt mondja Jakab: “Ezzel (a nyelvvel) áldjuk az Istent...” (9. v.) Igen, erre való a nyelvünk, a beszédünk. Aki áldja az Istent, az megoltja azt a titokzatos pusztító tüzet, ami a szavainkban parázslik. Isten áldása által a közösséget romboló szó közösséget építőszóvá válik. Az Isten áldása megfékezi a gonoszt, megoltja a halálos mérget, édeset csörgedeztetőforrássá teszi az ajkat. Isten ezt az édes forrást a Krisztusban fakasztotta föl számunkra. Vedd ajkadra az Ő szavát és azt vidd tovább, azt add tovább! Az egész környezeted, az egész családod, az egész világ vágyakozik a helyes, az igaz, a tiszta, az örömet, békét, megváltást hirdetőés munkáló szó után: a Krisztus után!

Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség

Az atyafiak közt az egyenesség, Ha békével együtt laknak.

Mint a balzsamolaj, ők olyanok!

Megáldja az Úr az ilyeneket, Nékik ád hosszú életet.

133. Zsoltár 1. vers

Ámen

Dátum: 1953. június 14.