A szeretet győzelme

1964. szeptember 28, hétfő

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az őnapját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Jézusnak a szavaival elérkeztünk a Hegyi beszéd legnehezebb részéhez.

Itt jut kifejezésre a keresztyén hívőember erkölcsi magatartásának a legjellegzetesebben Jézusi vonása. Maga Jézus is szinte mintegy kihangsúlyozza ezt, amikor azt mondja: “ha csak a ti atyátok fiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet?” #Mt5.47..
Igen, éppen itt van a keresztyén többlet: a második mérföldkő, a másik orca, az ellenség szeretete. Éppen ezt az etikai többletet van hivatva beleadni a keresztyén ember a világ életébe. Olyan mérhetetlenül nagy feladat ez, hogy még a hívőemberek nagy része is visszaretten tőle, és azt mondja: lehetetlen, megvalósíthatatlan, képtelenség.

A világban pedig az az általános vélemény ezzel a szakasszal kapcsolatban, hogy nemcsak lehetetlen így élni, ahogyan Jézus kívánja, de nem is ajánlatos. Ez a magatartás nem életrevaló. Itt látszik legjobban, hogy Jézus mennyire nem gyakorlati, hanem álmodozó lélek. Hova vezetne az, ha valaki tényleg így kiszolgáltatná magát a másik ember gonoszságának, ha az őt verőnek odatartaná a másik orcáját is, ha az alsó ruháját követelőnek önként odaadná a felsőt is, ha a leghitványabb gonosztevővel is a szeretet gyöngédségével bánna? Nem vezetne ez anarchiára, a durva és közönséges indulatok gátlástalan orgiájára? Nem a gyáváknak, a gyengéknek, a balekoknak az etikája ez? Annyi mindenféle kérdés tolul előezzel az igével kapcsolatban, hogy nem is lehet mindegyikkel foglalkozni. Vegyük csak a legfontosabbakat.

Tényleg olyan passzív, gyáva gyengeség az, ha valaki úgy viselkedik az ellenségével szemben, ahogyan Jézus mondja: nem üt vissza, nem torolja meg a sérelmeket, a kötelezőegy mérföld helyett kettőt tesz a másikkal, az egyik orcájára kapott ütésre a másik orcája odatartásával felel?
Vegyünk egy nagyon egyszerű, mindennapi példát. Két ember vagy család él társbérletben, egy lakásban. Megállapítják a házirendet, ki mikor takarítja a közös helyiségeket, hogyan használja a konyhát, fürdőszobát, mikor rázza ki a szőnyeget. És ez a helyes, a szükséges. De azután az egyiknek a rendetlensége miatt fölborul a rend. Piszkosan hagyja a konyhát, szétdobálja az edényeket, elmulasztja kitakarítani a lépcsőházat, és rengeteg ilyen aprósággal folyton bosszantja a másikat. Végre a másik is elveszti a türelmét, és azt mondja magában: ha te úgy, én is úgy! Csak nem leszek olyan balek, hogy mindig megcsinálom helyette. Ha rám kerül a sor, majd ezután én is úgy teszek, ahogy ő, hadd lássa meg, milyen bosszantó, amit csinál velem.

Ez az úgynevezett visszhang-törvény. Ha a másik jó és udvarias velem szemben, akkor én is az vagyok vele szemben, de ha ő komisz és ellenséges, akkor bennem is kiváltja ugyanazt a magatartást. A múltkor valaki hasonló sérelmet mesélt el és így fejezte be a mondókáját: Annyira felbosszantott az illető, hogy végül én is kénytelen voltam megmondani neki a magamét. És jól odamondogatott neki. - Így szokott ez lenni. Nem veszitek észre, hogy éppen ez a gyengeség? Kénytelen voltál te is megmondani neki a magadét. Kénytelen voltál te is viszonzásul bosszantani őt, hogy egyszer a saját bőrén tapasztalja, mit jelent az a sok bosszúság, amit őokozott neked. Kénytelen voltál. Nem veszed észre, hogy az a másik, mondjuk az ellenséged, határozta meg a magatartásodat vele szemben? Nem szabadon viszonyultál hozzá, hanem kényszerített az őgonoszsága. Hatása alá kerültél a hangulatának, az idegességének, a komiszságának. Kénytelen voltál te is ideges lenni, komisz lenni. Hát mi vagy te? Rabszolga, aki kénytelen? Akinek a viselkedését, a szavait a másik cselekedete és viselkedése irányítja, szabja meg? Hiszen akkor az a másik az erősebb, te pedig a gyengébb. Engedelmeskedsz neki, pontosan azt teszed, amit az őgonoszsága diktál neked. Ez a gyengeség.

Jézus azt mondja: ne hagyd, hogy rád erőszakolja az a másik, hogy te mit tégy! Légy szabad az őmagatartásától! Ne őadja kezedbe a fegyvert!
Ha ő a gonoszság fegyverével támad ellened, szegezd te ellene a szeretet fegyverét! Ha ő sérteget és komiszkodik veled, támadd meg jóakarattal, önigazult követelőzéseit szereld le a kötelezően felüli szívességgel! Ez igazán nem passzív ellenállás, hanem ez a legaktívabb ellenállás minden gonosz ellen. Nem azt mondja Jézus, hogy ha valaki arcul üt jobb felől, hagyjad, hogy üssön csak bal felől is, hanem: fordítsd felé a másik arcodat is. Ez a szeretet merész támadása, ami a másikat hamarább összetöri, mint a visszaütés.

Ő az arcodat támadja, te pedig a szívét. A másik arcod odafordításával te leszel a támadó, sőt morálisan már győztél is felette. Akkor már te választod meg a küzdőteret, meg a fegyvereket, és olyan talajra kényszeríted a küzdelmet, ami neki ismeretlen, és olyan fegyverekkel támadsz, ami ellen őnem tud védekezni. Ha valaki téged egy mérföldre kényszerít, megköveteli tőled, amire köteles vagy, rabszolgája vagy neki, kiszolgáltatottja, nem tehetsz egyebet, - de ha önként mégy el vele kettőre, fölibe kerekedtél, jótevőjévé, mesterévé lettél. Az egy mérföld, az egyik orca gyengeség, a másik orca, a második mérföld erő. Az egyik gyávaság, a másik bátorság.

Jézus is azzal győzött, hogy nem ütött vissza, pedig minden oka és joga is meg lett volna hozzá. Meg ereje is. De akkor mi most nem lennénk itt. Ha visszaütött volna, amikor Őt ütötték, valamelyik ütése a hitünket érte volna, agyonzúzta volna minden reményünket. De Ő visszautasította ezt a fegyvert, a sajátját használta, és így győzött le minket is. Ez az igazi hatalom, ez az igazi erő. Nem az izomzatával győzött, hanem a szeretetével. Tehát új fegyverekkel, új küzdelemre hív Jézus: a gonosznak jóval való legyőzésére. A gyűlöletnek szeretettel való letörésére, a sérelemnek és bántásnak és minden hitványságnak jóakarattal, jótéteménnyel való megtorlására. A sötétségnek világossággal való elűzésére. Ez igazán nem a gyengék evangéliuma, hanem a legerősebbeké. Arra mindenki képes, hogy egy ütést alkalmasint ütéssel viszonozzon. Ehhez nem kell sok erő. De ennél sokkal több az, amikor úgy gondolkodom: elég erőm volna visszaadni az ütést, ki tudnám készíteni az illetőt, de arra is van erőm, hogy lemondjak erről. Igen, ez a nagyobb erő. A legnagyobb erőaz, amikor magamban győzöm le az ellenséges érzést.

Ezért mondja Jézus: “szeressétek az ellenségeiteket” #Mt5.44.. Enélkül ugyanis az egész, amiről eddig szó volt, nem ér semmit. Mert odafordíthatja valaki a másik arcát úgy is, hogy közben belül úgy érzi: gyűlöllek, de majd egyszer eljön az én időm is!
Az a módszer, amit Jézus ajánl, csak szeretetben igazi. Ami Jézus halálát más mártírhaláltól megkülönbözteti, éppen az a tény, hogy aktív szeretet áradt belőle azok felé, akik kínozták. Ezért nem leveretés volt az Ő halála, hanem győzelem. Nem Őt győzték le, Ő győzött örökre. “Szeressétek az ellenségeiteket” - részletezve ez azt jelenti, hogy próbáld azt a másikat Isten előtt látni, és arra gondolni, hogy érte is meghalt Jézus, ő is mérhetetlenül drága Isten számára. Próbálj arra gondolni, hogy vajon miért lett az a másik olyanná, amilyen. Talán valami nagy fájdalom, szenvedés árnyéka borult az életére, és ez tette olyan kiállhatatlanná, ez törte össze benne az emberséget. Vagy talán valami szerencsétlen átöröklés terhelte meg a jellemét. Talán még a gyerekszobában érték olyan hatások, hogy elvesztette minden bizalmát az emberekben.

Próbáld megérteni, minden hibájával, ferdeségével, furcsaságával együtt komolyan venni, hiszen ezért kellett meghalnia Jézusnak őérette is, mert olyan, amilyen. Gonosz, romlott, elveszett. Próbálj arra gondolni, mit tehetsz azért, hogy ne legyen hiábavaló Jézusnak az érte is elszenvedett megváltó halála. Ha pusztán jogilag reagálsz az őgonosz cselekedeteire, tehát ha ugyanúgy bánsz vele, ahogy őveled (amit egyébként senki sem vehetne zokon tőled, mert általában ez a természetes), akkor megkeményíted őt, megmakacsolod a saját gonoszságában, bizalmatlanságában, embergyűlöletében, hitványságában. Tehát vétkezel ellene.

És ha majd Jézus megkérdez felőle az utolsó ítéletkor, talán azt akarod majd mondani: de hiszen egészen korrektül bántam vele, Uram! Mindenki nekem adott igazat, semmi olyat nem tettem vele, amit őmár előbb ne tett volna velem: nem érdemelt egyebet. Akkor ajkadra fagy a szó, mert eszedbe jut, hogy hiszen Jézus sem szorítkozott veled szemben a korrektségre.

Ha Ő is a szemet szemért, fogat fogért elv alapján bánt volna veled, jaj lenne neked. De Ő a testvérének nevezett, vérét adta érted, pedig ellensége voltál. És ha ezt igazán hiszed, akkor te is csak ilyen könyörülőszeretettel tudsz nézni az ellenségedre, és mindent megteszel, hogy megéreztesd vele: testvér, én nem akarom, hogy te még jobban belekeseredj a magad ellenséges indulataiba, komplexumaiba. Felelős vagyok érted Isten előtt, ezért, csak ezért nem ütök vissza, pedig jogom lenne hozzá. Ezért, csak ezért fordítom feléd a másik arcomat is. Nem az a legfontosabb, hogy a jogomat, az igazamat érvényesítsem a másikkal szemben. Van ennél fontosabb is: hozzásegíteni azt a másikat ahhoz, hogy ne legyen hiábavaló számára Jézus megváltó keresztje. Ezt jelenti, az hogy “szeressétek az ellenségeiteket” #Mt5.44..

Hogyan juthat el egy ember odáig, hogy szeresse az ellenségét? Hogyan jutott el Jézus odáig? Emlékeztek, hogyan imádkozott azokért az emberekét, akik gúnyolódva, átkozódva, testét-lelkét halálra gyötörve vették körül keresztfáját? “Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” #Lk23,34. Jézus tudott valamit, amit ezek az emberek nem tudtak magukról. Jézus valami egészen mást is látott bennük: nemcsak egy szadista, fölbőszült tömeget, emberi fenevadak durva sokaságát, hanem Ő ezekben a dühöngőés kegyetlen emberekben az Isten elveszett és eltévedt gyermekeit látta. Az Őtekintete áthatolt a szennyrétegen, és meglátta mögötte azt, amire ezek az emberek tulajdonképpen hivatva lennének. Ezeknek az embereknek a gyűlölettől villogó tekintete tulajdonképpen megváltásért kiált, csak ők nem tudják. Ezek az emberi szörnyetegek nemcsak állatok, hanem szánalomra méltó, szörnyűségesen elveszett gyermekek, csak nékik fogalmuk sincs róla, hogy azok. Nem tudják, mit cselekszenek! De Jézus tudja. Jézus látja. Minden átkuk, minden sértő, bántó szavuk, mozdulatuk tulajdonképpen az elveszett gyermek síró könyörgése, amellyel a megváltás után kiált. És ezért tudta szeretni őket Jézus.

Próbáld te is így látni azt, aki annyi bosszúságot okozott már neked, aki annyira megkeserítette az életedet, aki annyi bajt csinált, aki már annyira az idegeidre ment, aki annyira az utadban van, akiben annyira csalódtál. Próbáld meg így látni őket, Jézus szemével. És lásd meg, hogy Jézus maga is ott áll közöttük, együtt eszik és iszik velük, és élete utolsó, legfájdalmasabb órájában is érettük könyörög. És ha Jézus ott áll azok között, akik téged bántanak, gyűlölnek, keserítenek, hol állhatnál te, ha együtt akarsz lenni Jézussal? Igen, odahív Jézus közéjük, az ellenségeid közé és kér, segítsd kiszeretni őket a nyomorúságukból. Ő k nem tudják, mit cselekszenek, de te már tudod: tulajdonképpen arra várnak, hogy meglásd bennük azt, amit Jézus látott bennük, és ami Néki is az erőt adta arra, hogy meghaljon értük. Hiszen ők is, az ellenségeink, szeretett, eltévedt és nagyon keresett gyermekei a mi mennyei Atyánknak. Ki látná meg bennük különben Isten gyermekét, és ki tudna rajtuk szeretettel megkönyörülni, ha nem te, akit már legyőzött és felemelt ez a szeretet.

“Ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek?” #Mt5,46. Nos hát éppen ez a több az, ami reánk bízatott, keresztyénekre. Ez a többlet a második mérföld kő, ahol a keresztyénség kezdődik. A szeretetnek erre a győzelmére hívott el Jézus. Ő , aki a szeretettel győzött, adja önmagát, életerejét, hogy kimenve majd innen, mi is győzni tudjunk a legnagyobb küzdelemben: önmagunk felett.

Ámen

Dátum: 1964. szeptember 28.