A házasság védelme

1964. január 26, vasárnap

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az őszívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.”

Még novemberben bejelentettem, hogy január utolsó vasárnapján visszatérünk a Hegyi beszédnek erre a most soron következőrészére. Jézus a hetedik parancsolatot magyarázza itt: “Ne paráználkodjál!” (2Mózes 20,14). A Biblia eredeti szövegében olyan szó van itt, amit úgy is lehet fordítani, ahogyan sok külföldi nyelven fordítják is: Ne légy házasságtörő, ne törj házasságot!
Tulajdonképpen mindegy hogyan mondjuk, mert végeredményben ugyanarról van szó. A sokféle szexuális nyomorúság, amivel tele van a világ, a házasság nyomorúságában gyökerezik. Rengeteg mindenféle baj van a világban a férfi és nőközötti viszonylatban. Lelkészek, pszichiáterek fogadóóráin a megbeszélt problémák 95%-a házassági konfliktus. Rengeteg zűrzavar van a szexuális élet terén. És a gyökere ennek a sok zűrzavarnak, az alap oka a házasság problémája. Jézus tehát ezekkel a szavakkal, amiket most felolvastam, a házasságot védi.
Minden tisztátalanság, minden paráznaság végeredményben nem egyéb, mint támadás a házasság ellen, vagyis házasságtörés. Minden szexuális megromlás végeredményben a házasság rongálása. Ezért minden paráznaság elleni küzdelemnek a fogóvége a házasság. A házasságnak a lényegét és az értelmét kell újra megtalálni. Mentsétek meg a házasságot, az Isten által adott és akart házasságot, és akkor megmentitek a családot, a népet, az államot, férfiak, nők és gyermekek millióinak a boldogságát.

Az Isten az embert férfiúvá és nővé teremtette. Ebben a férfi-, ill. nő-létben van az élet legmélyebb különbözősége és legbensőségesebb vonzalma. Egyik sem teljes önmagában, sem testileg, sem lelkileg. Egymásra nézve viszont kölcsönösen magukban hordják az élet kiteljesedésének és kielégülésének az ígéretét. Ezért olyan mélységesen igaz, amit Isten így mond: “Nem jó az embernek egyedül lenni” #1Móz2,18. Valóban nem jó. Hanem az egymásra való rácsodálkozás, az egymásra való igény, az egymás iránt való vonzalom: jó. Ez a helyes. Ez az Isten által beleteremtett lényege a férfinak és a nőnek.

Ezért teremtette Isten a házasságot, hogy a férfi és a nő szeretetben összekötve egymással, egymást hűségesen segítsék, egymásnak mellette álljanak minden dologban, ami a földi és az örökkévaló életre tartozik. A gyermek nem célja a házassági életközösségnek, hanem gyümölcse. A cél maga az életközösség. Ez a házassági életközösség kimondhatatlan nagy lehetőség a férfi és a nő számára. Ez a legmagasabb rendű szolgálat, amit férfi és nő egymás iránt tanúsíthat. Itt válhatnak egymás számára az élet csodájának a felfedezőivé, a legősibb és a legmélyebb emberi közösségben. A házasságban adja magát egészen az ember, itt történik meg a legteljesebben az, hogy elveszíti önmagát a másikban, mert azt mondja: a tied vagyok, te pedig az enyém vagy. Itt teljesedhetik ki az ember lénye a maga leggazdagabb harmóniájában. Egymás által és egymásra nézve válnak egészen azzá, tudniillik férfivá és nővé. A házasságban realizálódik az ember a maga teljességében.

Isten ezt a rendkívül nagy jelentőségűdolgot, a házasságot, amitől a személyiség, a család, az emberiség egésze számára olyan nagyon sok függ, nem bízza az ember önkényére, tetszésére. Isten maga tartja kezében, és maga szabályozza az embernek ezt a dolgát. Isten Ádámhoz mintegy a saját kezével vezeti oda Évát. Ezért mondja Jézus: “A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza” #Mt16,9. Tehát az igazi házasság úgy kellene, hogy létrejöjjön, hogy Isten két embernek az útját összevezeti. Ő adja nekik a szeretet csodálatos ajándékát, Ő egyengeti az életkörülményeiket úgy, hogy az életközösségük társadalmilag is lehetővé váljék. Az őmunkája az, hogy a kettőnem kettőtöbbé, hanem egy lehessen. Vagyis a házasságok valóban az égben köttetnek. Az ember maga nem is tud házasságot kötni, Isten tudja csak a házasságot megkötni két ember között. Nem az ember találta ki ezt az életformát, hanem Isten. Ezért nem lehet kihagyni belőle a szerzőt. Igen, a házasságszerzőt. És ezért védi Jézus a házasságot ilyen halálosan komoly, ilyen hallatlanul kemény szavakkal, mint amit az igében hallottunk.

Tehát nem a mi szeretetünk és hűségünk a gerince, a tartóoszlopa a házasságnak, szerencsére, hanem Istennek az a munkája, amellyel egy férfit és egy nőt “összeszerkeszt” egymással. A házasság nem emberi jóakaraton, szerelmen, nemes és jó érzéseken épül fel, hanem elsősorban isteni fundamentumon, Isten akaratán. Ezért az isteni parancs: “Ne paráználkodjál”, vagyis: ne légy házasságtörő!

Az isteni beavatkozásnak ez a tette egészül ki az ember részéről abban, hogy az ember azt hitben vállalja és engedelmeskedik neki. A férfi és a nőaz Isten hívására válaszol a szeretettel, vagy ha úgy tetszik, a szerelemmel, és a hűséggel. Isten adja az ember szívébe a szeretetet, de az embernek kell szeretni. Ez a mi részünk a házasság intézményében. Ezért van az, hogy a házasságkötés alkalmával a férfi és a nőszeretetet és hűséget fogadnak, nem egymásnak, hanem az Istennek. Tehát a szeretet és a hűség Istennel szembeni kötelezettsége a házastársaknak. Ebből következik, hogy a házasság az ember részéről mindig a hitnek is a tárgya. Hitbeli ügy. Házasságra lépni azt jelenti: hinni egymásról, hogy Isten szerkesztett össze bennünket egymással, és így Isten kezéből elfogadni egymást.

És itt van azután a legmélyebb alapja minden házassági konfliktusnak és a szexuális élet minden zavarának. Ott tudniillik, hogy az ember kihagyja belőle a házasság szerzőjét, és maga válik azzá. Az ember olyan valaki, aki igent is mondhat Istennek, alá is vetheti magát az isteni vezetésnek, de ki is vonhatja magát belőle, és az egész ügyet a maga kezébe is veheti. Vagyis a maga erkölcsi felfogásának, vágyainak, terveinek a kezébe. Azt teszem, amit akarok, amihez kedvem van. És ha nem törődik valaki azzal, amit Isten mond, akkor teljesen szabadjára van engedve, amit az én mond, vagy amit a partner mond, vagy amit a mozi mond, amit a pornográf irodalom mond, vagy amit a vérem mond.

Akkor semmi akadálya többé annak, hogy valaki asszonyra tekintsen “gonosz kívánságnak okáért” és fordítva. Aki a házasságot kiveszi Isten kezéből és a maga gyenge, bűnös, remegő kezébe veszi, azt el is ejti, és ilyenkor ez a drága ajándék mindig megtörik valahol. Kárt szenved. A házasság olyan súlyos ügy, hogy ember nem bírja egyedül elhordozni. Az Istennel való közösségből kivont szexuális ösztön olyan lendítőkerékhez hasonlít, amelyik nem a tengely körül forog, és így szétráz, tönkre tesz mindent.

Tudjátok, hol kezdődik a házasság romlása? A házasság előtt. A megházasodás előtti időben. Így van ez az almával is. A rovarok már a bimbóba rakják bele a petéiket, és amikor az alma kifejlődik, kívülről hibátlannak látszik talán, de belülről már ott rágja a féreg, és egyszerre kibújik rajta valahol. Ezért van olyan sok férges, belülről beteg házasság, mert a paráznaság férgei már a bimbózó fiatal években belerakták a maguk petéit az ember testébe meg a gondolatvilágába. A fiatal évek megfertőzött fantáziája, rossz barátok társasága, durva viccek özöne, szennyes tartalmú írások, képek, romlott erotikával telt atmoszféra, amit reggeltől estig belélegez a fiatal lélek az utcán, barátok között, társaságban, ezek azok a patakok, amelyek azután a házasság megromlásának a széles folyamát táplálják. Így romlik meg a házasság épületének az anyaga, még mielőtt maga az építkezés elkezdődnék. Hogyan lehetne ilyen téglákból tiszta házasságot felépíteni?

Az a parancs, hogy házasságot ne törj, azokra a fiatalokra is vonatkozik, akik még előtte vannak a házasságkötés szándékának. Igen, kedves fiatalok, a ti testetek és lelketek is a Szentlélek temploma, amit a házasságon kívül is épp úgy, mint a házasságon belül olyan szentül és tisztán kell tartani, őrizni, mint az Isten házát. A szexuális ösztön legelsőébredésétől kezdve felelősek vagytok azért a házasságért, amit Isten tartogat esetleg számotokra. A saját életetek jövendőboldogságára való tekintettel kérlek benneteket, ne akarjatok olyan jogokat előlegezni magatoknak, amelyek csak az Isten által rendelt úton és időben vezethetnek igazi boldogságra. Ne dobáljátok szét életetek gyönyörű virágjának a szirmait idő előtt, hogy mire a házasságra kerül a sor, már csak egy lekopasztott szárat tudtok adni majd valakinek. Ne adjátok el életetek legjavát egy tál lencséért! Ne higgyétek el azt a sátáni ámítást, hogy a bűn boldoggá tehet! Nem igaz! A sátántól sohasem kaphattok boldogságot. Olyan hamis gyöngyök azok, amiket a testetek és lelketek legdrágább értékével kell megfizetnetek. A lopott öröm elő íze édes, de az utó íze rettenetesen keserű. Egy meggondolatlan óra miatt esetleg évekig sír az ember keservesen. Vigyázzatok magatokra, és a másik nemre! Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Ki adhat egy tisztátalan ifjúságból tiszta és boldog házasságot valakinek? A házasság megromlása a házasság előtt kezdődik.

“Valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében” #Mt5,28. Tudom, hogy ezen a téren mindig kéznél van a kísértés. Mindig, mindnyájan szakadék szélén járunk e tekintetben. De aki szédülős, ne nézzen bele a szakadékba, mert leszédül. Ne nézzen bele akkor se, ha nagyszerűkilátások kecsegtetik ott.

Ki tud belenézni Jézus szavainak e hallatlanul éles tükrébe anélkül, hogy ne érezné magán a vádat is? Itt azután igazán nem segít semmi látszat. Aki közületek nem bűnös ebben a dologban, mondta egyszer Jézus, az vesse az elsőkövet. Amikor Jézus felszólította erre a büszke farizeusokat, senki sem jelentkezett #Jn8,4-11. Itt vajon akadna-e valaki, aki vállalná az első kő dobását? Nincs itt más mód és tennivaló, mint a magunk romlott szennyes szívével odafordulni ahhoz, Aki minden szennytől tisztára moshat az Ő szent vérével, Aki a házasságnak is, az egész szexuális nyomorúságnak is az egyetlen segítsége, megmentője lehet: Jézus.

Ha onnan ered minden baj, hogy az embernek az egész ügye elszakadt az Istentől, akkor a megoldásnak is az egyetlen útja csak az lehet, hogy vissza Istenhez. Láttam egyszer egy képet. Egy férfi és egy nő állanak egymás kezét fogva, de úgy, hogy ott állanak együtt a kereszt előtt. Erről van szó. Ez a megoldás. Férfi és nő, akár házasságban, akár nem házasságban: Krisztus keresztje előtt. Ez az, ami összeköti igazán azokat, akik összetartoznak a házasságban, és ez az, ami szétválasztja azokat, akik nem tartoznak össze házasságban. A kereszt előtt, ahol megbocsátás van, ahol tisztaság van, ahol a valódi szeretet van. Minden házassági és szexuális életbeli baj legmélyén ez van: az Isten elhagyása. A tulajdonképpeni baj nem az, hogy a férfi és a nő között helytelen kapcsolat alakult ki, hanem az, hogy a férfi vagy nő és az Isten között megromlott a kapcsolat. Ezért kell előbb, ha rendezni akarsz egy helytelen kapcsolatot, visszatérni az Istenhez. “Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz” #ApCsel16,31.

Érvényes ez az egész házasságra is, meg az egész nemi életre is. Ne mondjátok, hogy ez elnagyolása a problémának. Én tudom, hogy rengeteg részletprobléma van ezen a téren. De Isten nem a részletekben akarja adni az Ő segítségét, mert ha egyik mélységből kihúzott valakit, belesik a másikba, hanem alapvetően akar segíteni rajtunk. Nem is a problémáinkon elsősorban, hanem rajtunk. Ott belül, ahol a féreg rág. Csak ha önmagunkban más emberré leszünk, akkor oldódnak meg a részletproblémák is. Isten ezt akarja: más emberré tenni téged is, meg engem is az Ő bűnbocsátó kegyelmének az ereje által. Aki ezt nem akarja, annak minden más segítség hiábavaló. Azon nem lehet segíteni.

A bűnnek, a szexuális bűnnek is, a házassági bűnnek is egyetlen ellenszere van: a kegyelem. Mária Magdaléna is ebben tisztult meg, ennek az erejében vált más emberré. És akkor mondhatta neki Jézus szemrehányás és vád helyett: “eredj el és többé ne vétkezzél!” #Jn8,11.

Közülünk most kinek mondhatja ezt Jézus: “eredj el, és többé ne vétkezzél”? - Ha engeded, hogy bűnbocsátó kegyelme összetörjön és felemeljen, akkor neked.

Ámen

Dátum: 1964. január 26.