Isten gyermekei vagyunk

1969. november 09, vasárnap

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől....Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

Pál apostol levelének ebben a most felolvasott szakaszában nem győz csodálkozni azon, hogy mivé lehet az ember Jézus Krisztus által! Igen: az az ember, aki önmagában minden jóra való törekvés ellenére is csak azt tudja mondani, hogy “óh én nyomorult ember!” Az az ember, aki - Krisztus nélkül - mindig csak a bűn rettentő lehúzó erejét érzi önmagában, nem képes a jóra, még ha akarja sem! Akinek a tagjaiban egy szörnyű nehézkedési törvény, a bűn törvénye uralkodik, és viszi, hajtja, amerre nem is akarja. De egyszerre megváltozik minden, amint ez az óh de nyomorult ember Krisztus által Isten gyermekévé lesz! Szinte valami túláradó, diadalmas örömmel kiáltja ki az apostol nyilván a saját életében megtapasztalt csodát, hogy “Isten gyermekei vagyunk!” #Róm8.16b Ugyanaz az ember, aki ha önmagára néz, csak azt mondhatja: “Óh én nyomorult ember!” - most Krisztusra néz, és így ujjong: “Isten gyermekei vagyunk!” Igen, mi, az óh de nyomorult emberek - mégis Isten gyermekei vagyunk, Isten gyermekei lehetünk!

Maradjunk pár pillanatig ennél a sajnos túlságosan megszokott kifejezésnél: Isten gyermeke! Pál apostol is ember volt, hozzánk hasonló természetű, - nem volt Übermensch, emberfölötti lény, nem volt szent abban az értelemben, hogy mentes lett volna a bűntől: ember volt, óh de nagyon ember, pontosan olyan, mint amilyent ma a hatos villamoson, a gyárban, az üzletben látni rengeteget, - mint te, vagy én. Gyarló, igazi gyarló ember! De: Isten gyermeke! Ilyen gyarlón, emberien, hitványan, gyengén: Isten gyermeke! A mindenható, a kegyelmes, a szerető Isten gyermeke! Tehát ha ez a Pál az volt, akkor te is lehetsz az: Isten gyermeke! - Minden ember szeretné vinni valamire ebben az életben, de olyan kevésnek sikerül, a legtöbb megmarad szürke, észrevétlen, egyszerű valakinek. Nos, ha valami igazán nagyszerű jelzőt, minősítő szót akarnék hozzáadni valakinek a nevéhez, nem azt mondanám, hogy nagy ember, - mert igazán nagy ember kevés van a világon; vagy tudós, nagy ember, - hiszen ez is ritka kiváltság; nem azt mondanám, hogy gazdag, - ami olyan sok ember szeretne lenni, de olyan kevésnek sikerül; nem is azt, hogy szép ember, - ami olyan sokaknak ideálja; még csak nem is azt, hogy híres ember, - ami olyan érdekessé tesz valakit, hanem olyan jelzőt, olyan minősítőt tennék hozzá, amilyen te is lehetsz, fiatalon vagy öregen, gazdagon vagy szegényen, híresen vagy névtelenül: Isten gyermeke, Isten embere! Ez több, mint bármi más jelző, amit a történelem vagy az emberek hozzáfűzhetnek egy ember nevéhez! Isten gyermeke olyan, aki a legközvetlenebb rokoni kapcsolatban áll az élő, a hatalmas Istennel, beletartozik az Isten mennyei családjába! Ez nem azt jelenti, hogy nagyobb, hogy több, erősebb, tökéletesebb ember, mint a többi, hanem valahogy más, - minőségileg más, mint a többi ember.

Ezt az egészen más minőséget érzékelteti az apostol ezzel az általa gyakran használt speciális kifejezéssel: Krisztusban lenni. Íme itt is ez áll: “Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak” #Róm8.1a. Mindig szerettem volna megfogalmazni valahogy, mit is jelent tulajdonképpen ez: a Krisztusban lenni. Talán érzékeltet valamit ebből a titokból ez a Zsoltárok könyvében gyakran előforduló kifejezés: Isten az én kőváram. #Zsolt 94 és 144 Jézus személye is olyan biztonságot adó oltalom, mint egy régi, jól megépített kővár, amelynek a falai között védelmet talál minden ellenséges támadás ellen, aki oda bemenekül. Úgy veszi körül a hívő ember életét, mint egy erős vár, amely állja az ostromot! Ha azt mondom: higgyünk Jézusban, akkor ezt értsük úgy is, hogy higgyük bele magunkat Jézusba! Hiszen éppen azáltal lehetünk - még oly nyomorult emberi mivoltunk ellenére is - Isten gyermekei, mert nem önmagunkban vagyunk, hanem a Krisztusban!

Vagy talán még közelebb jutunk a Krisztusban való létel titkához, ha egyszerűen úgy mondom: Jézus hatása alatt lenni! Ugye ismerjük azt, hogy mit jelent, pl. egy izgalmas vagy megható könyvnek a hatása alatt lenni? Az ember néha napokig nem tudja kivonni magát egy ilyen hatás alól. Érzi, hogy befolyásolja ez a hatás az egész magatartását, gondolkodását, néha még a cselekedeteit is. Vagy egy zenemű hatása alatt lenni. A múltkor egy hívő zeneszerző elzongorázta nekem azt a balladát, amit a tragikus körülmények között elveszített 16 éves leánya emlékére komponált. E szívet tépő, fájdalmas muzsikának annyira hatása alá kerültem, hogy utána egész nap szinte állandóan a könnyeimet nyeltem. Ha egy könyvnek, ha egy muzsikának ilyen hatása lehet, hogyne lehetne akkor Jézusnak! Jézusban lenni azt jelenti, hogy az isteni léleknek, a Jézusi szellemnek, vagyis a Szentléleknek a hatása alatt van az ember egész gondolkodása, érzésvilága és minden cselekedete! Sajnos nagyon könnyen és nagyon hamar ki tudjuk vonni magunkat ez alól a hatás alól, de éppen arról van szó, hogy ne vonjuk ki magunkat alóla! Ezért mondja János evangéliuma 15. részében Jézus olyan sokszor, hogy “Maradjatok én bennem”! #Jn 15,4 Az egész keresztyén élet titka abban van, hogy megmaradni Krisztusban, benne maradni Jézus hatásában, az Ő Lelke erőterében.

Mert ha én így benne vagyok a Krisztusban, akkor Ő nemcsak kívülről vesz körül engem, mint egy oltalmazó kőfal, hanem belülről is megtölt, áthat. Mint ahogyan a levegő is, amiben vagyok, belém hatol, bennem is van. Azért keresik az emberek a tiszta, jó magaslati levegőt, mert az gyógyít, abban életerő van. Aki Jézusnak az abszolút tiszta, jó, mennyei-magaslati levegőjében él, vagy ahogyan az apostol mondja: jár, azt ez a Jézusi Lélek belülről is áthatja, gyógyítja, élteti. Tehát az Isten gyermekei azért mások, mint a többi ember, mert úgy élnek Jézus hatása alatt, hogy Jézus Lelke bennük él!

Ennek egész természetesen messzemenő gyakorlati konzekvenciái vannak. Egyik az, amit így mond az apostol: “Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” #Róm7,2. . Ez azt a hallatlan nagy dolgot jelenti, hogy az Isten gyermeke tud ugyan vétkezni, de nem muszáj neki többé! Tehát bár egyetlen pillanata sincs bebiztosítva attól, hogy újabb és újabb bűnöket kövessen el továbbra is, de most már van szabadsága arra, hogy megtagadja azt a bűnt, hogy ne tegye többé. Bár továbbra is igaz, hogy a tagjainkban van egy olyan törvény, amelyik rabul ad bennünket a bűn törvényének #Róm7,23, de ezt a kényszerű törvényszerűséget most egy még erősebb törvény, Jézus bennünk élő Lelkének a törvénye föloldja. Éppen úgy van ez, mint a fizikában is, a nehézségi erő törvénye: ha a Bibliámat leejtem, a nehézségi erő törvénye szerint az leesik a földre. De ha aláteszem a kezemet, akkor nem! Miért? A nehézségi erő törvénye akkor is fennáll, de a Bibliám azért nem esik mégsem lefelé, mert egy másik erő megakadályozza. Egy másik, egy magasabb törvény, az élet törvénye. Így győzedelmeskedik egyik törvény a másik fölött.

Így van ez bennünk is. A bűn és a halál törvénye, amely folyton lefelé húz, az Isten gyermekeiben is megvan továbbra is, de Isten egy másik törvényt léptetett életbe, Jézus Lelkének a törvényét, és ez a másik törvény elég erős ahhoz, hogy megszabadítson bennünket a bűn törvényétől. Ez a Jézusban való élet törvénye - abban a Jézusban, Aki a halálnak minden formáját legyőzte a feltámadásával. Aki ebben a Jézusban él - ahogyan az elébb mondtuk -, abban ennek a Jézusnak a Lelke erősebben hat, mint a bűn lehúzó erejének a törvénye. Így történhet meg az, hogy például valaki, aki rabja volt az italnak, tagjai rabul adták őt a bűn törvényének: egyszerre ámulva jön rá, hogy nem muszáj neki többé inni. Vagy aki rabszolgája volt a vérnek, vagy a pénznek, vagy a gyűlöletnek, vagy az irigységnek, vagy valamilyen félelemnek: egyszerre úgy érzi, mint aki fölszabadult valami nyomás alól, kiszabadult valami börtönből, nem rab többé - szabad ember! Óh de nagy élmény az, amikor valaki Pállal együtt el tudja mondani önmagáról is: “Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” #Róm,8,2.

Azután ez a csodálatos Lélek, Aki az Isten gyermekeiben hat, még egyebet is művel. Így mondja az apostol: “Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai” #Róm8,14. Tehát a bennünk élő Jézusi Lélek vezérel. Érdemes megfigyelni, hogy az itt használatos görög “agó” szónak többféle jelentése van a magyarban, ilyenek: vezet, letartóztatva visz, űz, ösztönöz, irányít. Micsoda dinamikus töltést ad Jézus azoknak, akik az Ő Lelkének hatása alatt élnek, járnak, éreznek, gondolkoznak és cselekesznek! Jézus Lelke vezet, valahogy úgy, mint ahogyan a volán mellett ülő ember vezeti az autót. És ez a Lélek igazán jó vezető, megbízható, amíg Ő vezet, nem jut a kocsi bajba, a legkényesebb helyzetekben sem karambolozik, nem téveszti el az utat, biztonságosan halad a cél felé. “Irányít,” mint ahogyan a rendőrautót irányítják egy rövidhullámú adó-vevő rádiókészülékkel a főkapitányságról, ilyenforma irányító-készülék az Isten gyermekeiben Jézus Lelke, Aki állandóan tartja az összeköttetést az élet forgatagában közlekedő ember és a mennyei Központ között. “Visz, űz, ösztönöz,” mint a hajtóerő a járműben. Mint ahogyan a benzin nélküli autót is tolni kell, erővel, mert különben leáll, így próbál sok keresztyén ember is a saját erejével előbbre jutni a Krisztus követésének útján, erőszakolva, és ezért találja a keresztyén életet olyan megerőltetőnek, keserű, sőt lehetetlen vállalkozásnak. Olyasmit akar kierőszakolni önmagából, ami nincs meg benne: türelmet, vagy szeretetet, vagy jóságot, vagy szívességet, vagy szelídséget - de olyanformán, mint amikor valaki azt akarná, hogy hegyre felfelé folyjék a víz. Nem megy. Mindig újra leáll a kocsi! De milyen más az, amikor mindezt nem úgy kell kipréselni valakinek magából, izzadva, természete ellenére - hanem egy belső, mennyei hajtóerő viszi előre az életét, űzi a gondolatait és érzelmeit, ösztönzi a cselekedeteit.

Érezzük már, miért mondtam, hogy Isten gyermeke minőségileg más, mint a többi ember? Nem azért, mert megváltozott az élete. A keresztyén élet nem megváltozott életet, hanem kicserélt életet jelent. Az én helyébe Jézus lépett! Sok hívő ember ott téveszti el a dolgot, hogy a saját énjét akarja javítgatni, és ahol a saját erejét nem érzi elegendőnek, ott pótlásul Isten erejével akarja megtoldani. Ezt nem lehet. Ez nem megy. Ez mindig kudarchoz vezet. Ne megjavulni, megváltozni akarjunk mi, hanem a Krisztusban lenni, hogy az Ő Lelke bennünk lehessen! Ne arra kérjük Jézust, hogy pótolja ki az erőnket, hanem arra, hogy Ő szeressen a mi szívünkkel, Ő segítsen a mi kezünkkel, Ő beszéljen a mi szánkkal, Ő vezéreljen az Ő Lelkével! Ez Isten gyermekeinek a legnagyobb kiváltsága!

Azt mondtam az elején, hogy Pál szinte valami túláradó, diadalmas örömmel kiáltja oda a csodát, hogy Isten gyermekei vagyunk! Bár maga Jézus Lelke tenne most bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy mi is Isten gyermekei vagyunk! És bár a mi számunkra is olyan túláradó, diadalmas örömet jelentene ez, hogy nem a szavunk, hanem az egész életünk kiáltaná úgy, hogy kint az utcán, a mindennapi életben is szinte kihallanák belőle az emberek a felséges csodát, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk!

Ámen

Dátum: 1969. november 9.