Kik esnek súlyosabb ítélet alá?

1968. augusztus 25, vasárnap

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“Ő pedig monda nékik az őtanításában: őrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket. És a gyülekezetekben az elölüléseket, és a lakomákon a főhelyeket: A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.”

A napi bibliaolvasásom során jött elém a közelmúltban ez az Ige, amit most felolvastam. Mindig beleborzong a lelkem, valahányszor ezt a rész olvasom. Most is nagyon lelkemre nehezedett ennek az Igének különösen az utolsó mondata: “ezek súlyosabb ítélet alá esnek” (40c). Jézusnak valami nagyon-nagyon komoly figyelmeztetése van ebben a rövid kis mondatban. Napokon át mindig újra visszacsengett ez az Ige a lelkemben, szinte nem tudtam szabadulni tőle. Ezért úgy érzem, kénytelen vagyok nektek is továbbadni ezt a figyelmeztetést. Olyan dolgokról van szó benne, amiről mostanában sajnos nemigen szoktunk beszélni. Arról, hogy Isten egyszer mindenkit megítél, - sőt ezen túlmenően arról, amire azután még gondolni sem szoktunk, hogy tudniillik egyeseket súlyosabban, szigorúbban ítél meg az Isten, mint másokat.

De hát kikre mondja Jézus, hogy “súlyosabb ítélet alá esnek”? Igénk szerint az írástudókra. Hát persze, az írástudók - gondoljuk magunkban -, akiket Jézus mindig a farizeusokkal és főpapokkal együtt szokott emlegetni, akik ellen olyan sok korholó beszédet mondott, akik sehogy sem akarták Őt megérteni, akik folyton áskálódtak Ellene, akik a legnagyobb ellenségei voltak Jézusnak, akik végül is keresztfára juttatták Őt. Igen, ezek a gonosz emberek valóban meg is érdemlik, hogy súlyosabb ítélet alá - a legsúlyosabb ítélet alá essenek. Úgy kell nekik, hadd bűnhődjenek rettentősok vétkükért! Valahogy így gondolkodunk magunkban, amikor az írástudókról hallunk, és szépen megnyugszunk, hogy nem rólunk van szó, nem mi vagyunk ezek az írástudók.

De próbáljuk csak meg most egy kicsit lehántani azt a réteget, amit a felületes bibliaolvasásból eredőösztönös ellenszenvünk a farizeusok és írástudók alakjára rákent. Kik is voltak ezek az írástudók a maguk idejében? Kiderül, hogy éppen nem olyan emberek, akikre azt szokták mondani, hogy gonosz, hitvány, elvetemült bűnösök. Sőt! Egyenesen azok az emberek voltak, akikre azt szokták mondani: komoly, rendes, jóravaló emberek. Igénkben Jézus csak pár szóval jellemzi őket, de ebből is sok szépet lehet megállapítani róluk. Azt mondja Jézus róluk: “örömest járnak hosszú köntösökben” (38c). Mai nyelven úgy is mondhatnám ezt: már az öltözetükön is meglátszott, hogy ezek komoly emberek. Nem afféle hosszú hajú, szűk nadrágú, gondozatlan külsejűhuligánok, de nem is olyanok, akik mindig a legújabb divat szerint öltözködnek, - mégis gondjuk van a rendes, tiszta ruházatra, mint akik tudják, hogy már a jó megjelenés, a tiszteletre méltó külsőis sokat számít az embernél. Melyikünk nem igyekszik erre, ha egy kis módja van rá?

“Szeretik a piaczokon való köszöntéseket” #Mk12.38d , - vagyis közismert, nagy tekintélyűszemélyiségek lévén hogyne fogadták volna jólesőérzéssel a köszöntésben megnyilvánuló szívélyes tiszteletadást. A zsinagógákban elöl ültek, hiszen hozzájuk járt a nép tanácsért, ők intézték mások ügyes-bajos dolgait, peres ügyeit, ők voltak koruk hivatalnokai, társadalmi vezetőrétege. Nem csoda, ha a lakomákon a főhelyekre ültették őket, hiszen megtiszteltetés volt bárki számára, ha ilyen köztiszteletben álló tekintélyes közéleti személyiség jelent meg a lakásában. Sőt még vallásosak is voltak, azt mondja Jézus, hogy hosszan imádkoztak, hogy színből-e vagy szívből, azt ma is nehéz lenne megállapítani egy imádkozó embernél, látszólag mindenesetre komolyan vették vallásuk gyakorlását, s már ezzel is jó példával jártak elöl mások számára.

Érzitek, hogy ezeknek az írástudóknak az alakja mennyire közeledik hozzánk? Sőt, ha egy kicsit kiszélesítjük a kört, megkapjuk a mai társadalmunkban a vallásos embereknek azt a rétegét, amely tisztességesen, becsületesen végzi a maga mindennapi munkáját, s amelynek olvasmányaiban, szórakozásaiban is magasabb rendűigényei vannak. Amely réteg bárok és lebujok helyett templomba és koncertekre jár, komoly gondolkozású, megbízható, produktív munkát végzőemberek, semmi különösebb kifogást nem lehetne találni az életükben. Ő k a vallásukhoz hű, egyházukhoz ragaszkodó emberek, tiszteletre méltó férfiak és nők, tehát körülbelül éppen ez a réteg, amelyet mi alkotunk, ez a templomi gyülekezet is, te meg én!

Van azonban ennek a nagy jóságnak és vallásos erényességnek egy nagy veszedelme: az, hogy sokkal észrevétlenebbül el lehet menni ebben az állapotban a Megváltó Jézus mellett, mint a kirívó nagy bűnök között élve. Nemcsak a disznók vályújáig lealjasodott “tékozló fiú” lehet elveszve az édesatyja számára, hanem az olyan “másik” fiú is, aki mindig otthon maradt az atyai házban, szépen, tisztességesen ott élt az atyja közelében! - Jézus egyszer beszélt arról a széles útról, amely a veszedelemre visz, és arról a keskeny útról, amely az életre visz. Nos, azon a bizonyos széles úton nemcsak gonoszlelkű, züllött emberek, paráznák, rablók járnak, hanem sokan haladnak ezen imádkozva, zsoltárokat énekelve és Bibliával a kezükben is. Jézus közvetlen közelében, az Ő legszűkebb környezetéhez tartozva is éppen úgy kárhozatra lehet jutni, mint Tőle nagyon-nagyon messzire elszakadva. Olyan is lesz ám majd azon a napon, az ítéleten, hogy egyeseknek, akik arra hivatkoznak, hogy Uram, hát hiszen a Te nevedben prófétáltunk és cselekedtünk sok hatalmas dolgot, azt fogja majd mondani Jézus: “Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” #Mt7,23

Történt már olyan, hogy egy közmegvetéssel sújtott bűnös nő, akit népítélettel akartak agyonkövezni, nem maradt ki az Isten Országából, viszont egy köztiszteletnek örvendő, szimpatikus, gazdag ifjú: igen. Az utcák szegleteiről összeszedett rongyos emberek bekerültek a nagy királyi vendégségbe, de a meghívott előkelőségek kimaradtak belőle! Jézus egyszer arról is beszélt, hogy az utált vámszedők és a megvetett paráznák esetleg megelőzik az Isten Országában a népszerűírástudókat és művelt farizeusokat! Vagyis a betegek megelőzik azokat, akiknek nincs szükségük orvosra. És itt van az írástudók veszedelme: ők azok az egészségesek, akik úgy érzik, nekik nincs szükségük orvosra! Olyan vallásos emberek, akiknek nem kellett Jézus. Tudtak pedig Róla, ismerték a tetteit, a tanításait, az életét, ismerték a személyét, de nem kellett! Minek? Nélküle is lehet valaki istenfélő!

Ez a veszedelmük általában az úgynevezett jó embereknek, szorgalmas Mártáknak, szolíd, vallásos lelkületűgazdag ifjaknak, a tudós, (a Bibliát forgató) Nikodémusoknak, hogy nagy, duzzadó egészségükben nem érzik szükségét az áldott Orvosnak. Le tudnának élni egy egész életet nyugodtan a Krisztus keresztjénél nyert bűnbocsánat nélkül, a Jézusban kapott megújulás, újjászületés nélkül! Minek ez? Erre nekik nincs szükségük! Nem bűnös emberek! A kétségtelenül meglévőerényeik nélkülözhetővé teszik számukra Jézust és az Ő vére általi megváltást! Erre mondja Jézus, hogy: “Ő rizkedjetek az írástudóktól”! És ez nagyon fontos: nem azt mondja Jézus, hogy őrizkedjetek a nagy bűnösöktől, a bukott emberektől, a gonosztevőktől, hanem azt, hogy az írástudóktól. Nem az emberektől, hanem attól a lelkülettől, amely Jézus megváltó érdeme nélkül akar Istennek tetszeni, attól a vallásosságtól, amelynek nem kell Jézus! Nem kell a kegyelem, nem kell a megváltás, nem kell a kereszt, mert úgy érzi, hogy olyan “jó ember”, hogy nincsen rá szüksége, hiszen nincsen bűn benne, nincs mit az Úr vére alá vinni! Tud a megváltásról, a kegyelemről, tud róla, de nem kell neki, - vagy legalábbis sohasem veszi igazán olyan komolyan, hogy újjáteremtőerővé lenne Jézus az életében!

De még valamit mond Jézus ezekről az írástudókról, ami azután leleplezi minden látszólagos jóságukat és tisztességes voltukat: “az özvegyeknek házát fölemésztik” (40a)tehát a védtelen embereket önzőmódon kihasználják, nincsenek tekintettel mások szükségeire, csak a maguk hasznára, és lehetőleg mindenből anyagi hasznot akarnak húzni. Tehát akármilyen tiszteletre méltó, vallásos emberek, alapjában véve szívtelenek, szeretet nélküli, pénzsóvár, kapzsi emberek. Bizony, ha valakinek a szívében nincs hely a másik ember számára, ha valakiben nincs megértő, segítőszeretet az élet nyomorultjai iránt, akármilyen szépen és hosszan imádkozik is: az csak színből imádkozik! Ez pedig rosszabb, mintha egyáltalán nem is imádkoznék! Erre mondja Jézus: “ezek súlyosabb ítélet alá esnek”#Mk12.40b.

Miért lesz ezeknek a megítélésük súlyosabb, mint másoknak? Egyszerűen azért, mert írástudók! Mert tudják az Írásokból, hogy mit kellene tenniök, jártasak az Isten dolgaiban, és ha mindezt tudván mégsem élik meg a gyakorlatban, megnövekedett felelősséggel kell majd számot adniok róla egyszer! Az az ember, akinek a beszéde tele van kegyes szavakkal, aki Bibliát is olvas, imádkozó életet is él, de másokkal szemben kemény, hideg, könyörtelen: az súlyosabb ítélet alá esik, mint a hitetlen! Panaszkodsz, hogy milyen szívtelenek az emberek? De tudod-e, hogy ha te is az vagy, akkor ez súlyosabb bűn, mint az övék! Ha te nem tudsz megbocsátani valakinek: ez súlyosabban esik a latba, mint az, hogy az a valaki megbántott. Ha te haragszol valakire, nagyobb baj, mintha téged gyűlöl valaki, aki nem ismeri Jézust! A te részedről is egy jó szó hiánya vagy egy alkalmi jó cselekedet elmulasztása súlyosabban ítéltetik meg, mint egy káromkodás, vagy ütés olyan valaki részéről, aki nem ismeri Jézust. - Miért? Azért, mert te ismered. Mert te “írástudó”, a Szentírást ismerőember vagy!

Nemcsak nagy kiváltság ám Istenben hinni és Isten dolgaival foglalkozni, hanem súlyos felelősség is egyúttal, mert Isten Igéjét nem lehet felelőtlenül hallgatni! Aki nem engedelmeskedik az Igének, aki nem viszi át a gyakorlati életbe, annak a számára maga az Ige válik a legsúlyosabb váddá, ítéletté. Mert Isten szava, - amit mi is olyan egykedvűen hallgatunk vagy olvasunk otthon a Bibliánkban - félelmetes hatalom! Sohasem marad hatástalan arra, aki hallgatja, mindig elvégzi a lélekben a maga dolgát, és nem tér vissza üresen Istenhez. Vagy egy bűneitől megszabadult ember, vagy egy megkötözött rab lesz az Igét olvasó vagy hallgató, mert az Isten Igéje mindig old és kötöz: föloldja, megvigasztalja, megerősíti azt, aki gyakorlatilag is engedelmeskedik neki, de megkötözi és menthetetlenné teszi azt, aki nem veszi komolyan! Isten Igéjét hallani, olvasni, ismerni, és mégsem aszerint cselekedni a legfelelőtlenebb játék Istennel szemben, amely súlyosabbá teszi az illetőlélek sorsát majd az ítéletben, mint Sodoma és Gomora népéét. Az ilyen lélek valóban úgy érzi majd, mintha össze lenne kötözve. Nem tud védekezni, nincs mentsége, nem mondhatja azt, hogy: Uram, én nem tudtam, miért nem mondtad, miért nem figyelmeztettél, miért nem szóltál? Nem mondhatja, mert tudta, hallotta rengetegszer a figyelmeztetést, de éppen ez a sokszor hallott, de soha igazán komolyan nem vett isteni szó tartja majd lekötözve a nyelvét úgy, hogy egyetlen szót sem tud felhozni a maga mentségére.

Még egy másik alkalommal is megerősíti Jézus ugyanezt a figyelmeztetést, amikor azt mondja: “És a mely szolga tudta az őurának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik meg. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle” #Lk12,47-48 . Nekünk, akik itt vagyunk, nagyon sok adatott: megadatott az élo˝ Isten ismerete Jézus által; megadatott a bűnbocsánat kegyelme Jézus halála érdeméért; megadatott az örök élet ígérete Jézus feltámadása által; megadatott a Biblia, mint naponkénti útmutató és a Szent Lélek, mint kimeríthetetlen erőforrás hozzá; megadatott az imádság, mint a leghatalmasabb fegyver, amivel küzdhetünk magunk és mások életéért! Méltán követelhetnek hát tőlünk sokat, méltán támaszthat az Úr nagyobb igényeket velünk szemben, mint azokkal szemben, akik mindezt nem ismerik. Ne másoktól várjad a szeretetet, a megbocsátást, a jóságot, a békességet, a türelmet, a megértést, a keresztyén, a Krisztusi erények gyakorlását! Ne olyanoktól várd, akik nem a Jézuséi, hanem te adjad, mert az Isten tőled várja, és ha te nem adod, te súlyosabb ítélet alá kerülsz, mint azok. Mert te többet kaptál, mint nagyon sokan mások!

Igen: mi, akik itt ülünk hétről hétre és hallgatjuk Isten Igéjét, súlyosabb ítélet alá esünk, mint mások. Érzitek-e, hogy éppen nekünk, az úgynevezett egészségeseknek, a tisztességes, jóravaló, vallásos keresztyéneknek, nekünk van igazán nagy szükségünk az áldott orvosra. Mi lenne velünk, ha nem hihetnénk abban, hogy Jézusnak a legsúlyosabb elítéltetése a keresztfán enyhítheti csak egyedül a mi súlyosabb ítéletünket! Kérlek benneteket: most ne bújjon el az ó-emberünk egy igent bólintó, könnyen helyeselőmagatartás mögé, hanem vegyük komolyan, hogy a Jézus vére által való megújulás nélkül egyikünk sem kerüli el a legsúlyosabb ítéletet!

Nézzetek erre a terített asztalra: megint milyen mérhetetlen sok adatik nékünk ebben a misztikus kenyérben és borban, amelyekre azt mondja Jézus: “Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik” #1Kor11,25, “ez az én vérem, ... a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára” #Mt26,28. Méltán elvárhatja Urunk, hogy ebből a sokból mi is sokat adjunk tovább: sok szeretetet, jóságot, segítséget, áldást másoknak, - hiszen telik belőle bőven! Így kérjük hát Jézust, a világ Megváltóját:

Ne gerjedezz vétkem ellen,
Sőt véreddel kegyelmesen, ,
Ily mocskos beteget, híven
Moss meg, s bűntől üres lészen.
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
Engem ily nagy szerelmedből,
Végy hozzád szent kegyelmedből,
Vegyek erőt keresztedből,
És végbúcsút bűneimtől.
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.

342. ének, 4-5. vers

Ámen

Dátum: 1968. augusztus 25.