Ég és föld teremtő je

1965. február 07, vasárnap

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, elsőnap.”

Sokan tudják itt, hogy a hétközben tartott bibliaórákon mintegy két éven át a Heidelbergi Káté tanulmányozásával foglalkoztunk. Mivel ez a múlt héten befejeződött, új sorozatot szeretnék kezdeni, mégpedig az óés újszövetségi kijelentés-történetnek összefüggőmagyarázatát. Ha az egész isteni kijelentés masszívumát a maga hatalmas összefüggésében szemléljük, akkor látjuk meg igazán, hogyan kapcsolódnak bele az egyes részek az egészbe, és hogyan bontakozik ki az egész a részekben, - akkor látjuk, hogyan húzódik végig rajta, az elsőtől az utolsó lapjáig, egyetlen fonál: az Isten szeretetének, világot megváltó akaratának a fonala. Csak így lehet ebben a hatvanhat különbözőművet tartalmazó, és mégis szerves egységet alkotó hatalmas iratban helyesen eligazodni. Nos hát, majd a hétköznapi bibliaórákon folytatandó sorozatnak a bevezetését szeretném most elmondani.
Isten Önmagáról adott kijelentésének a csúcspontja Jézus Krisztus maga.

Az Ő személye, különösen pedig az Ő halála és feltámadása. Tehát az egész világ történelmében nem egészen három nap eseménye. De ennek a rövid három napos eseménynek, isteni akciónak van egy hosszú-hosszú előzménye, és egy még sokkal hosszabb következménye. Ahhoz, hogy az isteni kijelentés fölérkezhessék a csúcsra, hosszú évszázadok történetének útját kellett végigjárnia. Erről az előzményről, a Jézusban megjelent isteni kijelentés előtörténetéről szól az Ótestamentum középpontjában egy kiválasztott nép történetéről szóló híradás, amelyik végül az egy Szabadító eljövetelébe torkollik bele. De ahhoz, hogy ez a Szabadító, Aki az egész emberiség és az egész világ megváltására jött, elérkezhessen, annak a népnek hosszú évszázadokra nyúló történelmének kellett előbb lefolynia. Az a bizonyos három nap nem is lenne érthetőigazán a nélkül a hosszú út nélkül, amely hozzá vezetett, és az a hosszú-hosszú történelmi út érthetetlen, értelmetlen és céltalan lenne a nélkül a bizonyos három nap nélkül! Így kapcsolódik egymásba szorosan a Biblia két része, az Ótestamentum, és annak mintegy beteljesedése, az Újszövetség.

És ebben az összefüggésben nyer helyes perspektívát az egész Bibliának az elsőmondata: “Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” #1Móz1. Ezt a szót: “kezdetben”, akkor értjük meg igazán, ha rögtön annak folytatására is figyelünk. Azt jelenti, hogy Isten elkezdett valamit, amit folytat is tovább. Tehát ez a “kezdetben” szó nem egy időmeghatározás. Nem egy valamikori nagyon-nagyon régen-re mutat vissza, - hanem arra a bizonyos hosszú útra, arra a hosszú és változatos történetre, ami az Isten és az ember között folyt le évszázadokon át, egészen addig, amíg Isten végül a Maga Legsajátabbját, Legkedvesebbjét, Lényéből való Lényét, - a Biblia szavai szerint egyszülött Fiát - adta bele a világba, a világért. Egészen addig, hogy ez a bizonyos Isten Fia eljött a világba, védtelenül, kiszolgáltatottan, dísztelenül, mint a bűnösök barátja, - és mindezt azért, hogy megkeressen bennünket, hogy egészen közel legyen hozzánk az Isten! Ennyire ragaszkodik hozzánk az Isten! Itt a húsvéti nyitott sírnál, itt kell elámulni az embernek az Isten láttán, - itt, a Golgotán! Mert ez az érthetetlen, a megfoghatatlan, a nagyszerű, a felséges, hogy ilyen Istenünk van! Nos hát ez az Isten, aki Jézusban ennyire a mienkké lett, aki értünk ekkora áldozatot hozott: ez az Isten teremtette kezdetben az eget és a földet! Ő adott talajt a lábunk alá, kezdettől fogva, és mindig újra! Őtőle van minden, ami van. Őteremtett mindent! Eget és földet! Az egész látható univerzumot!

Érzitek tehát, hogy ez a kijelentés: “Kezdetben teremté Isten az eget és a földet”, nem természettudományos megállapítás, hanem hitvallás. Az Istent az Ő keresőszeretetéből már megismert lélek boldog hitvallása. Ez a mondat az Isten működésének a szélességét és egyetemességét fejezi ki, - annak az Istennek a működését, aki Önmagát se sajnálta odaadni a mi megmentésünkre! És itt egyáltalán nem fontos tudni azt, hogy miként állott előez a világ a maga részleteiben. Persze: a tudományosan gondolkodó értelmünk számára nagyon is fontos, de az életünk és a halálunk szempontjából nem! A döntőcsak az, hogy ez az Isten az, akinek mi is a kezében vagyunk, és hogy az Ő világa az, amelyben élünk!

Ezért helytelen dolog mindenféle konfliktus erőszakolása a bibliai teremtéshíradás és a természettudomány között. Helytelen akkor is, ha a bibliai teremtéstörténet felől támadja valaki a természettudomány megállapításait, és akkor is, ha a természettudományos megállapítások felől támadja valaki a Bibliát. Pedig ebbe a konfliktusba nagyon sokan belebonyolódnak mindkét oldalról. De maradjunk csak a mi oldalunkon. Még mindig sok hívőember van, aki a teremtésről szóló bibliai híradást szembe állítja a természettudomány eredményeivel, a világ kialakulását illetően, mondván, hogy a bibliai tan az igaz, mert Isten így jelentette ki, s a természettudományos elméletek helytelensége előbb-utóbb ki fog derülni. Ezen az úton azonban előbb-utóbb súlyos hitbeli válságba jut az ember, mert kénytelen tapasztalni, hogy a tudománnyal szembeni harcban alul marad. - Mások megpróbálják összhangba hozni egymással a bibliai teremtéstörténetet és a természettudományt, mondván, hogy a modern természettudomány is egyre jobban igazolja a Bibliát. De ez is csak erőszakolt magyarázkodás, mert az igazság az, hogy nem igazolja! Nem is kell, hogy igazolja! A konfliktus tehát abban van, hogy vagy a természettudományt áldozza föl az ember a hitéért, - és ez nagyon helytelen lenne, - vagy a hitét áldozza föl a természettudományért, - és ez is nagyon helytelen lenne!

Mert a konfliktus megoldása egészen más, mégpedig az, hogy nincs konfliktus! Ha tudniillik helyesen értjük a Biblia elsőlapjait: semmiféle konfliktus nincs a bibliai teremtéstörténet és a természettudományos magyarázat között, mert a bibliai híradás a teremtésről egyáltalán nem egy csalhatatlan világkeletkezési elmélet, amit a természettudomány világ keletkezési elméleteivel össze lehetne hasonlítani, vagy szembe lehetne állítani, - hanem valami egészen más! Ahogyan az előbb mondottam: hitvallás! Mégpedig olyan hitvallás, amit természet tudományos kutatások eredményeivel éppúgy nem lehet bizonyítani, mint ahogyan nem lehet cáfolni sem! - Egy nem túl jó hasonlattal hadd próbáljam ezt megvilágítani: éppúgy nincsen ellentétben a Bibliának ez a része és a természettudomány egymással, mint a fizikában a hangtan és Händel Halleluja kórusműve sem lehetnek egymással ellentétben. Egyszerűen azért, mert más az egyik és más a másik! A hangtan fizikai törvényeivel sem bebizonyítani, sem megcáfolni nem lehet azt, hogy a Halleluja kórusban a hit áhítata zeng dicséretet Istennek!

Ezt értsük meg nagyon jól: a Biblia elsőfejezetei nem akarnak, és nem is tudnának történelmi vagy tudományos igényűleírást adni a világ és az emberiség előállásáról. A teremtésről szóló bibliai híradás nem egy időben végbement valóságos történés leírása, nem a világegyetem struktúrájának az ismertetése, hanem egészen más valami. Annyira más, hogy itt nem is a világ teremtéséről van szó, hanem a világ Teremtőjéről, - valami egészen hatalmas, monumentális nyelven zengi Istennek mint Teremtőnek a dicsőségét! Szinte úgy hangzik a maga súlyos, vissza-visszatérőveretes mondataival, mint egy kozmikus litánia, amivel minden teremtmény hódol a Teremtőjének! Ezek a történetek a Teremtő dicsőítésében zengenek öröm éneket azért, hogy milyen nagy, milyen felséges a lét, és milyen szép a világ! Ez az Istent mint Teremtőt dicsérő himnusz lényegénél fogva több szólamú. Olyan gazdag túláradású, hogy nem is lehet egyféleképpen kifejezni! Ezért van rögtön az egész Biblia elején két különbözővariációja is a teremto˝ Isten dicséretének, (ld. 1. és 2. rész) és éppen ezért lenne helytelen ezt a két elbeszélést minden áron harmóniába hozni egymással. És vissza-visszatér ugyanez az ének mindig újra a zsoltárokban, sőt a próféták írásaiban is. És mindig újra azt a boldog fölismerést zengi különbözőváltozatban, hogy Istenünk kezében van minden: a szenvedésünk és az örömünk, ellenségeink és barátaink, a világosság és a sötétség, a Föld és a tenger, az egész mindenség! Minden-minden az Ő kezében van, mert őskezdetében is minden az Ő kezéből eredt. Nem kell tehát megtorpannia a modern ember hitének a Biblia első lapjainál, hogy jaj, milyen avult, túlhaladott dolgok vannak itt leírva! Az Istenben való hit nem ott kezdődik, hogy “kezdetben teremté Isten az eget és a földet...”, - ez már az Istentől megragadott ember boldog hitvallása. A Biblia elsőlapjait akkor értjük helyesen, ha elkezdjük ráépíteni életünket arra a tényre, hogy mindig és mindenütt a mi mennyei Atyánk hatalmas, teremtőkezében vagyunk elrejtve, mert Ő , Aki Krisztusban gyermekeivé fogadott bennünket, Ő a világ Ura, Aki teremtette azt.

És ez azt is jelenti, hogy az életünk legalapvetőbb valósága az a hit, hogy Isten teremto˝ Isten, nem szűnik meg teremteni, - nem szűnik meg belekiáltani a sötétségbe, hogy “legyen világosság!” És a világosság nem szűnik meg lenni az Ő szavára! - Igen, nézzétek, ez az első teremtő szava Istennek: “Legyen világosság!” #1Móz1.3a Amit az Isten maga körül szétáraszt, miközben teremteni kezd, az mindig világosság! Ahol Isten szava megszólal, ott mindig világosság támad! “Legyen világosság”: olyan hatalmas isteni teremtőszó ez, amiből a hívőember ma is erőt, bizalmat, örömet meríthet az élet mindenféle sötétségében. Hinni azt jelenti: a bizalmat ebbe az isteni “legyen világosság”-ba vetni, és Istent úgy megismerni, mint Aki ezért a parancsszaváért jótáll, azt végrehajtja, minden akadály ellenére is! Íme, itt is az isteni szó elhangzása után azt olvassuk, hogy “lőn világosság”! (3b) A sötétség menekül a világosság elől. Ezért olyan különös itt ez a sorrend: “és lőn este és lőn reggel”, #1Móz1.5c) - tehát nem a reggelből lesz az este, hanem fordítva! Az este megy, és a reggel jön! Ahogyan Pál is mondta: “Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgetett!” #Róm13,12 Azt jelenti ez, hogy minden sötétség, a bűn sötétsége, a félelem, a gyász, a szenvedés, a halál, a sír sötétsége, mind-mind elvileg már a múlté! Legyőzetett! Az isteni cselekvés révén mögöttünk van az éjszaka és előttünk a nappal! Íme már itt földerül a húsvét fénye. Ugyanaz a győzelem ez, ami Jézus feltámadásával diadalmaskodott. Íme már a húsvét világosságával kezdődik a világtörténelem, és a húsvét világosságával fog végződni is! Ez a világosság már most a valóság, olyan valóság, ami az egész életünket hordozza, áthatja, tartja. Ebben a fényben kell látnunk a világot és az életünket.

Íme, amint fölnyitjuk Bibliát, már rögtön az elsőoldalán azt a biztatást kapjuk, hogy az életet, a magunk életét is, meg a többi emberét is, olyan reményteljesen, olyan pozitívan lássuk, amilyenre csak a világosságot teremto˝ Istenben való hitünk jogosíthat fel! - “És látá Isten, hogy jó a világosság” #1Móz1.4a . Ez az Isten áldása a világosságban. Isten világosságot akar, Isten a világosság mellett foglal állást, és azt akarja, hogy mi is az Ő világosságában járjunk. Aki ezt teszi, annak az életében sohasem lesz többé igazi sötétség, sőt annak az életéből másokra is kiárad valami világosság, az maga is világossággá válik az élet oly sokszor sötét útjain! Ezekre mondja Jézus: “Ti vagytok a világ világossága. ... Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” #Mt5,14.-16.

Ámen

Dátum: 1965. február 7.