Jöjjön el a te országod!

1968. november 24, vasárnap

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“Jőjjön el a te országod”

Amikor egy hónappal ezelőtt a Jézustól tanult imádságnak az elsőkérését tárgyaltuk: “szenteltessék meg a te neved!”, azt mondtam, hogy talán ez a kérés az egész Miatyánknak a legnehezebben érthető, a legkevésbé magától értetődőkérése. Most pedig, amikor ez a második kérés: “Jőjjön el a te országod” van soron, azt mondhatom, hogy ez pedig az egész Miatyánkban a legnagyobb koncepciójú, a leghatalmasabb kérés. Talán közelebb visz a megértéséhez, ha már előre felhívom a figyelmeteket valamire: az a mellékmondat, ami a harmadik kérés után van, hogy “mint a mennyben, úgy a földön is” #Mt6.10b, nemcsak a harmadik kérésre vonatkozik, hanem mind a három kérésre. Tehát arra is, hogy “szenteltessék meg a te neved”, “mint a mennyben, úgy a földön is” és arra is: “Jőjjön el a te országod”, “mint a mennyben, úgy a földön is”.

Így máris rögtön nagyobb távlatot kap ez a kifejezés: Isten országa. Máris érződik, hogy itt nem olyanforma “országról” van szó, amelyiknek vámsorompói, határoszlopai, négyzetkilométerrel mérhetőkiterjedése van, mint egy földi országnak, hanem az Isten országa lelki ország. Az Újszövetség eredeti kifejezése, a “basileia” nem is annyira országot jelent, hanem inkább királyságot. Itt olyan lelki birodalmat, amelyben Isten minden ellentmondás nélkül Úr és Király, mint például jelenleg a mennyben. Az Isten országa tehát olyan tökéletes, boldog, lelki impérium, ahol akadálytalanul érvényesül Isten szeretete, jósága, békessége, öröme, szentsége. Ezért mondja Jézus, amikor róla beszél hol így: Isten országa, hol úgy: mennyeknek országa. Tehát Isten országa: a szent, igazságos, szeretőIsten uralmának a köre.

Azt mondhatná valaki és helyesen, hogy hiszen Istennek ez a mindenek felett való uralma megvan, mindig is megvolt. Hiszen hitünk szerint Isten az Ura az egész teremtett mindenségnek. Az Ő királyi trónja (ez is jelképes kifejezés) megingathatatlanul áll a mennyben, minden más hatalmasság neki van alávetve. Isten országát, Isten uralkodását, annak a körét már nem lehet még jobban kibővíteni, hiszen alá tartozik az univerzum. Mi az hát, aminek az eljöveteléért Jézus imádkozni tanít?

Teljesen igaz, hogy Isten királyi uralmának minden, minden alá van vetve. Nemcsak Isten gyermekei, de ellenségei is. Nemcsak az angyalok, de a démonok is. Nemcsak az egyház, hanem a világ is. Nemcsak a jó, hanem a rossz is. De Isten nem azt akarja, hogy kényszerből hódoljon meg bárki is az Ő hatalma előtt, hanem akarattal, önként, jószántából, boldogan. Isten nem zsarnok, Aki bárkire is ráerőszakolná magát, - a szeretet hatalmával akar hódítani. Isten nem pusztán engedelmességet kíván minden további nélkül, hanem a szeretet önkéntes engedelmességét. Mert ez a király, ez az Úr, ez a legfőbb hatalom: Atya. Szinte elképzelhetetlenül szeretőÉdesatyja ennek a világnak.

Mármost: hogy miként alakult a helyzet a roppant univerzum más részein, azt nem tudjuk. Talán majd az örökkévalóságban ezt is megtudjuk. De azt tudjuk, hogy a nagy mindenség ezen az egyik legkisebb pontján, amit Földnek nevezünk, lázadás történt az Isten uralkodói igénye ellen. A földi élet kezdetének erről a ködbeveszőtitkáról tudósít az Ádám-Éváról szóló allegorikus elbeszélés, az örök ember örök tragédiája. Tehát Isten országának ez a provinciája, amelyen az emberek laknak, elszakadt, idegen uralom alá került az örök bűn következtében. És ezért van rajta annyi szenvedés, betegség, háború és halál. De Isten nem hagyta ennyiben a dolgot, nem mondott le erről a földről sem. A Bibliából tudomásunk van egy hatalmas isteni tervről a tőle elszakadt provinciával kapcsolatban, ez a terv pedig az, hogy ezt az elveszett területet is vissza akarja hódítani, vissza akarja szerezni a maga uralma alá. Itt is ki akarja bontakoztatni, és érvényre akarja juttatni az országát. Ez az Isten nagy koncepciója, üdvterve ezzel a földi világgal is, hogy amiképpen a mennyben, úgy a földön is helyre akarja állítani az Ő országát. Ennek a megvalósulásáért imádkozunk, amikor azt kérjük: “Jőjjön el a te országod...., mint a mennyben, úgy a földön is” #Mt6.10..
Vajon nem utópia, nem vágyálom azt remélni, várni, hogy Isten szereteturalma érvényesüljön ezen a Földön az emberek között, hogy kiszoruljon ebből a földi világból a Sátán, a bűn, a rossz, az önzés, a halál, és hogy itt az életet Isten töltse be a maga békességével, derűjével, szeretetével, Lelkével? Nem ábránd ez csupán?
Bizony nem, mert ez a mennyei ország már partra szállt ezen a Földön, megjelent, betört, mégpedig akkor, amikor ott Betlehemben, abban a bizonyos istállóban megszületett egy titokzatos gyermek. Amikor ez a gyermek felnőtt és nyilvánosságra lépett, elsőhirdetménye ez a bejelentés volt: “Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa” #Mt 4,17b. Azután széjjel járván a falvakban és városokban, mindenütt kikiáltotta a nagy újságot: “Az Isten országa nem szemmel láthatólag jőel. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van” #Lk17,20-21. Utalván ezzel önmagára, Aki ott van valóságban közöttük, mint az Isten országának, a mennyek országának a megtestesülése a földön.
Szinte megdöbbentő, hogy a démonikus hatalmak rögtön felismerték, hogy Jézus személyében elérkezett a földön a világtörténelem nagy fordulópontja. Emlékeztek, a gadarénusok tartományában egyszer egy megszállott emberben lévődémoni hatalmak így panaszkodtak jajongva: “Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy időelőtt meggyötörj minket?” (Mt 8,29). Íme, ezek már látták, mit jelent, hogy Jézusban elkezdődött a földön az Istennek országa, megkezdődött a nagy leszámolás. És mindaz, amit Jézus tett a vakokkal, sántákkal, poklosokkal, szegényekkel, sőt néhány halottal, ez is mind olyan jel, ami már megmutat valamit abból az új világból, a dolgoknak abból az új isteni rendjéből, ami már megvalósulóban van a földön.

Íme tehát az Isten országának a földön való megvalósulása nem ábránd, hanem valóság, történelem. Sőt még tovább: ott a Golgotán, ahogyan egyszer már mondtam, megtörtént a földre behatoló Isten országa erőinek a nagy “sztálingrádi csatája”, döntőütközete. Utána az Isten országa megkezdte ezen a földön a maga kibontakozását, mint a mustármagból kiterebélyesedőfa, mint a tésztát átható kovász, mint a gyümölcseiben elszaporodó elvetett mag. Mindez ma még kezdet, indulás, lehetőség, még nem teljes. Teljessé akkor lesz, amikor Jézus újra megjelenik a maga teljes isteni dicsőségében és hatalmában, országa teljes diadalra juttatására. Ezért aktuális mindaddig ez a könyörgés érte: “Jőjjön el a te országod” #Mt6 10a.

Persze úgy lenne könnyebb ezt az imádságot elmondani, ha ennek a könyörgésnek az élét a külvilág felé fordíthatnánk és azért könyörögnénk, hogy a pogányok, az istentelenek mind-mind hódoljanak meg a mi Istenünk uralkodói hatalma előtt. Ki ne óhajtaná szívből, hogy a gonoszság helyett a jóság, az önzés helyett a szeretet, a szenvedések helyett az öröm és megelégedés légköre hassa át ezt a földi életet? Milyen jó lenne, ha ez az egész világ az Isten megváltó hatalmának a hatása alá kerülne! Így: jöjjön el a te országod, szálljon le a mennyország a földre. Igen, de ennek a kérésnek csak úgy van hitele, ha az élét nem a külvilág felé fordítod, hanem a magad belsővilága felé. Tehát itt is úgy, ahogy az elsőkérés tárgyalásánál mondtam, valahányszor imádkozod: jöjjön el a te országod, magadban mondd utána mindig: bennem, Uram, és általam.

Tehát bennem! Azaz itt nem arról van szó, hogy változzék meg végre ez a világ, tűnjék el belőle minden rossz, de én maradjak olyan, amilyen voltam, hanem így: Kezdd el Uram rajtam, jöjjön el a te országod a világnak arra a kicsi részére minél teljesebben, ami bennem van, ami körülöttem van. Hadd engedelmeskedjem mindinkább neked, Uram!
Vegyétek tudomásul, hogy itt a legnagyobb dologról van szó. Arról, hogy a magunk teljes keresztyén életéért könyörögjünk. Mert azt már sokszor tapasztaltam, hogy addig még csak eljut valaki, hogy felbuzdul a hitre, elfogadja Istennek azt a kegyelmét, amit Jézus áldozatáért ingyen ad. Boldog abban a tudatban, hogy Isten gyermekévé, a mennyei üdvösség örökösévé lett, de itt azután meg is áll. Nem teszi meg a hit következő lépését: önmagának az Isten uralma alá való teljes átadását.
Nos itt éppen az Istennek átadott életről van szó. Arról az óhajról, szándékról, hogy a kezemnek minden munkája, a nyelvemnek minden szava, szívemnek minden megmozdulása, gondolata kerüljön minél teljesebben Isten Lelkének a vezetése alá, és hogy Isten irányítsa nemcsak azokat a tetteimet, amiket mások is látnak, hanem még a gondolataimat és érzéseimet is.

Érzitek, milyen súlyos dologról van itt szó? Augusztinról van feljegyezve, hogy fiatal éveiben így könyörgött: “Téríts meg engem Uram hozzád, de még ne most mindjárt!”. Nem így vagyunk-e mi is ezzel az imádsággal: csak jöjjön el a te országod, de még ne most mindjárt, még ne teljesen, még ne mindenben. Nem úgy vagyunk-e, hogy nem merjük fenntartás nélkül kérni a magunk számára? Pedig nincs semmi, ami úgy felülemelne valakit a mindennapi élet bajain, problémáin, keservein, mint ez a kérés, ha őszinte szívvel tudnánk elmondani. Istennek egy kedves szolgája mondta egyszer: Van valami nagyobb, jobb ezen a világon, mint az Istennek átadott élet? Az Istennek való teljes kiszolgáltatottság állapota? Ez mindenen felülemel. Azért, hogy magam és mindaz, ami bennem van, körülöttem van, minél teljesebben Isten királyi uralkodása alá kerüljön, bizony küzdeni kell önmagammal szemben. Az engedelmességet tanulni, gyakorolni kell. Ne kedvetlenítsen el senkit, ha nem megy egyszerre és teljesen. De hiszen éppen ezért tette Jézus a napi könyörgésünk tárgyává. Küzdjünk csak érte az imádság fegyverével is. Igen, jöjjön el a te országod, teljesedjék ki egyre jobban a Te uralkodásod bennem!

És általam. Tehát azért jöjjön el Isten országa bennem, hogy azután minél tovább, minél szélesebb körben terjedjen szét általam. Azt mondtuk, hogy Jézusban mintegy betört, elkezdődött Isten országa a földön. Jézus pedig mindig arra tanított, azért küzdött, azért halt meg és támadott fel, hogy Isten országának az erői megfoganjanak, hogy igazságosabb, nemesebb emberibb élet legyen e földön, hogy az Isten könyörülőszeretete és békessége győzelemre jusson ebben a mindenféle nyomorúságnak és bűnnek a világában.

Igen, ezt akarta és ezt munkálta Jézus, és továbbra is ezt akarja, és ezt munkálja, de nem valamiféle természetfeletti módon és úton, hanem általam és általatok. Tehát benne van ebben a kérésben az is, hogy Isten országának az egész földi életet megsemmisítő, megtisztító erői áthassák ezt a világot, de mindig úgy, hogy: mutasd meg Uram, hogy mi az én feladatom ebben a Te világot megváltó hatalmas tervedben, hova vezetem a Te békességedet, hol tehetek bizonyságot a Te könyörülő, segítőszeretetedről. Sohase mástól várd, hogy ezen a földön kevesebb legyen a kín, a sötétség, a pusztulás, a szenvedés, a harag, a halál, hogy ebben a világban több legyen a Krisztusból, mert ezt az Isten tőled várja, meg éntőlem, akikben már elkezdte az Ő országát, uralkodásának a gyakorlását. Igen, ezzel a kéréssel, hogy “Jőjjön el a te országod” az egész földi világnak a megváltásáért könyörgünk, a Jézusban elkezdődött isteni szereteturalomnak a kiteljesedéséért, amit ha elkezdett (mert elkezdett Isten Jézus halálával és feltámadásával), el is végzi egészen bizonyosan, de nem mindegy, hogy velünk, vagy nélkülünk. Tehát: “Jőjjön el a te országod” - általam!

Azt mondtam, hogy a legnagyobb koncepciójú kérése ez az egész Miatyánknak. Jézus ezzel a kéréssel szinte arra kényszerít, hogy merjünk nagyot, sokat kérni Istentől. Luther ezzel a résszel kapcsolatban megjegyezte: “Ugye esztelennek tartanánk azt a koldust, akinek a király megígérte, hogy kérjen, amit csak akar, teljesíteni fogja a kérését, és ez a koldus csak egy tányér levest kérne ajándékul?” Nos, amikor Jézus azt mondja: “Ti azért így imádkozzatok: ... Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” #Mt6,9-10, mintegy felbízat, hogy merjünk kérni Istentől Istenhez méltó nagyot. Istennek hatalmas terve van ezzel a világgal. Jézus földön való megjelenésének, halálának és feltámadásának szédületes távlatai vannak. Zökkenjünk hát ki a magunk énje körül forgó, kicsinyes, önzőgondolatokból, és kapcsolódjunk bele az eget-földet átható hatalmas isteni koncepcióba, abba, amit ez a kijelentés jelent: Isten országa. És így könyörögjünk most: “Jőjjön el a te országod!”

Jöjjön el a te országod, Töltse bé uralkodásod,
Ó, mi Királyunk, e földet; Szaporítsad seregedet.
Drága igédnek kész szállást, Adj mindenütt szabad folyást.

483. ének 6. vers

Ámen

Dátum: 1968. november 24.