Elrontott élet 2.

1967. március 19, vasárnap

Sorozat: 

Hangfelvétel: 

Alapige

“Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevűkoldus, ki az őkapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ősebeit. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az őszemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.”

A Gazdag és Lázárról szóló példázat magyarázata során ennek a második prédikációnak ezt a címet adtam: “Elrontott élet!”
Rengeteg elrontott élet van! Vagy egy rosszul sikerült házassággal, vagy egy hibás pályaválasztással, vagy valami régi bűnnel, mulasztással rontja cl az ember az életét.
Valamikor hanyatt esett és most nem tud újra talpra állni. Valamikor kisiklott az életútja, és most nem bír többé visszatalálni a helyes vágányra. Szenvedi egy életen át valami hibás döntésnek a következményeit, viseli csendben vagy lázadva a keresztet. Tudja, hogy életét elrontotta, talán azt is, hogy hol rontotta el, de már nem tehet érte semmit. Nem! Nem az ilyen elrontott életről van szó mostan. Van olyan elrontott élet is, amiről az ember nem is tudja, mennyire elhibázta az egészet, ami éppen nem látszik elrontottnak, ami pedig majd csak az örökkévalóságban derül ki. - Nos, ilyen elrontott élet volt ennek a példázatbeli gazdagnak az élete is!

Látszólag a földi mértékkel mérve nagyon is jól sikerült élet volt. Azt mondja róla Jézus, hogy gazdag volt, bíborba, patyolatba öltözött, mindennap dúsan vigadozott. Volt pénze bőven, nem kellett takarékoskodnia, kínosan beosztva élnie, tellett a legjobb ruhákra, szórakozásra, autóra, utazásra, kényelemre, pompás lakásra, vidám társaságra, minden földi jóra, ami az életet széppé, vidámmá, változatossá teheti. Olyan élet volt, mint amilyen a legtöbb ember álma. A modern életideál, amit sokan irigyelnek, amire sokan vágyakozva mondják: milyen jó neki, milyen szerencsés fickó, milyen boldog lehet!... Hiszen mindene megvan! - Biztosan a közéletben is valami magas méltóságot töltött be, ahogyan ez már lenni szokott a pénzes emberekkel. Tisztelték, hódoltak neki. Befolyása messze elért, széleskörűismeretsége lehetett, ahol nagy tekintélynek örvendett. Micsoda jólsikerült élet! - Dehogy is az! - Egy végzetesen elrontott élet! - Miért?

Már ebben a bemutatásban: “Volt egyszer egy gazdag ember...” kifejeződik az, hogy valami nincs rendben. - Nem az, hogy valaki gazdag, mintha az már magában véve is valami istentelenség vagy gonoszság lenne. Nem! - De azért mégis furcsa, ha egy emberről ez az egyetlen, amit jellemzésül el lehet mondani, amiben egész lényét össze lehet foglalni: gazdag volt! Ha egy elhunyt barátunkról, hozzátartozónkról gyászjelentést kellene fogalmaznunk, megpróbáljuk az illetőt néhány rövid szóval jellemezni, pld. így: övéit szerető áldozatos édesapa volt. - Vagy: hűséges barát. - Vagy: szociális gondolkodású vezető. - Vagy: “áldozatos, hitvalló tagja a gyülekezetnek, vagy efféle. De gondoljátok el, hogy valakiről semmi más jellegzetességet nem lehet elmondani miután meghalt, csak azt, hogy gazdag volt! Ennyi maradt vissza róla embertársai emlékezetében. Nyilván őmaga is csak ezt kereste, erre törekedett, ez foglalta le egész lényét. Nem sok! Ez már magában véve is leleplezi ennek az embernek a lelki ürességét, belső tartalmatlanságát.

Olyan valaki volt, akinek hogyha nélkülöznie kellelt volna ezt a megszokott életmódot, nem maradt volna belőle semmi. Rettentő szüksége volt a jólétre, mert csak annak a révén jelent a személye valamit. Különben üres, jelentéktelen, semmitmondó lenne, olyan valaki, akinek legvészesebb ellensége a halál, mert az örök búcsút jelent számára mindattól, ami az egész értelmetlen életet felfújta annyira, hogy mégis látszik valakinek. Akinek nincs más ideálja a földi életben, minthogy minél több pénzt keressen, meg hogy minél vidámabban szórakozhasson, vagy minél divatosabban járhasson, minél gondtalanabbul élvezhesse a földi örömöket: az minél többet tud megvalósítani magának, annál jobban elhibázza az egész életét, mert aki az életnek minden értékét csak a földi dolgokban találja meg, az a földi élettel együtt mindent el is veszít majd a halálban! Ez a példázatbeli gazdag itten a gyakorlati materialista típusa. Nem az elméleti materialistáé, mert annak még lehetnek szép ideáljai, és vannak is sokszor. - A gyakorlati materialista az az ember, akinek minden ideálja, minden eszménye csak a materialista, kézzel fogható érték: a pénz, a ruha, a szerelem, az autó, az utazás, a sport, a gyönyör, az élvezet, a gyomor, a vér, a társaság, a hatalom, a tekintély, a technika, - ami magában véve mind, mind jó is lehet, szükséges is lehet, de mint egyedüli életcél: csalás! Önbecsapás! Lélektelen üresség, mert mind-mind cserben hagy egyszer! - Képzeld el, ha tudnád, hogy csak egy órát élhetsz még, mi lenne a fontos a számodra? Az autó, a pénz, a lottó főnyeremény? Vagy valami más? Talán az, hogy hogyan állsz meg egy óra múlva Isten előtt? Igen ám, de erre eddig nem gondoltál?

Ott van a történet másik szereplője: Lázár. A neve azt jelenti: Isten az én segítségem. Neki semmi egyebe nem volt ebben az életben, mint Istene. De az az egy elkísérte őt a síron túlra is és ott sem hagyta el. A gazdagnak pedig mindene megvolt, amit egy élet nyújthat egy embernek. El is vesztett mindent! És most szörnyű magányban, ott a túlsó oldalon, elmélkedhetik azon, hogy hol rontotta el az életét? Mert, hogy elrontotta, végzetesen, jóvátehetetlenül: az a végén derült ki. Az élet utolsó felvonása mindig az örökkévalóságban játszódik le, ahol az utolsó szót maga az Isten mondja ki. Akármilyen irigylésre méltó volt is ez az élet, mégis végzetesen elrontott élet volt.

Ha úgy igazán beleláthatnánk a lelkébe, én még azt is merném állítani, hogy boldogtalan élet volt. Mert azt ne higgyük ám, hogy ha valakinek megvan mindene, ha megengedhet magának mindent, amit csak szeme-szája kíván, akkor boldog! - Óh dehogy! A lelkünket nem lehet jóllaktatni, kielégíteni evéssel-ivással, gyönyörökkel, pénzzel, bankbetéttel. Annak valami más is kell! Tudjátok, mit mondtak nekem Nyugaton, ahol köztudomású, hogy néhol szinte mértéktelenül is nagy a jólét? Szóról-szóra ezt mondták: “A pénz nem tesz boldoggá bennünket! Mi gazdagok vagyunk, ti pedig megelégedettebbek. Mi többet megengedhetünk magunknak, ti pedig boldogabbak vagytok!” - Tudjátok-e, hogy a legtöbb öngyilkosság éppen a gazdag világból kerül ki? - Ott hallottam egy esetet. Milliomos fiú, mindene megvolt, 25 éves létére olyan autón száguldozott, amilyet itt keveset látni, egy napon - főbelőtte magát! Mikor az újságírók a szülőktől a halál okát kérdezték, azok csak ennyit mondtak: Lebensatt! Életunt! Élettől megcsömörlött. Micsoda becsapás azt hinni, hogy ha minden kívánságát teljesítheti az ember, boldog és megelégedett! - Jó lenne ennek a bibliai gazdagnak is belelátni a lelkébe, hogy mi van a gazdagsága, a vigadozása mögött? - Talán valami nagy, megmagyarázhatatlan félelem! Tudat alatti rettegés az ítélettől! Fél szembenézni önmagával, a jövőjével, a halálával. Ez a leírás, hogy “mindennap dúsan vigadozván” tudjátok mit jelent? - Mintha egy nagy jajkiáltás lenne! “Rejts el mámor, szórakozás, extázis önmagam elől, a belsőüresség elől! - Kell a zaj, utcán is a nyakbaakasztott táskarádió nyekergése, zenéje, kell a szórakozás, kell a rohanás, vagy talán éppen a munka lázas irama. Nem bírja a csendet, mert ebben önmagával találkozna az ember, ezt pedig nem lehet elviselni! Mert a csendben kiderülne, hogy milyen árva, milyen szerencsétlen, milyen boldogtalan! Mindennap dúsan vigadozván, menekül!

Elképzelem a temetését ennek a gazdagnak: fényes, nagyszabású, dísztemetés, ahogyan ez ilyen tekintélyes embereknél lenni szokott. Ünnepélyes búcsúztató beszédekben méltatják az elhunyt érdemeit, s ha őmaga mindezt a pokolból látja és hallja, szeretne közbekiáltani: Nem igaz! - Nincsenek érdemeim! Gyötrettetem e lángban! - De senki sem hallja. Másik beszéd következik: elmondja a szónok, hogy milyen nagyszerűember volt az elhunyt, milyen bölcs, vidám, jó barát, életművész. Óh, ha sejtenék a valóságot, - szeretne közbeszólni a pokolból. El se tudjátok képzelni, hogy elrontottam az életemet, én is most látom csak, most, hogy itt gyötrettetem e lángokban! Elhangzik a temetésen az utolsó szó: Nyugodjék békében! Talán sok léleknek ugyanúgy fájna, ha hallaná azt a sok szépet és jót, amivel a temetésén búcsúztatják, és tiltakozna ellene, ha tehetné. Igen, mert ott túl már más mérték szerint ítéli meg a saját életét, mint itt. Jaj! Testvérek, vigyázzunk, nehogy mi is majd odaát legyünk kénytelenek rájönni a jóvátehetetlen valóságra, hogy elrontottuk, végzetesen elrontottuk az életünket!

Végül még azt is hadd állapítom meg, hogy a történetbeli gazdag ember nem volt hívőember. Lehet, hogy eljárt a templomba, az is lehet, hogy adományokkal támogatta az egyház ügyeit, még az is lehetséges, hogy naponként imádkozott, mégis azt kell mondanom, hogy nem volt hívőember! Miből látszik ez? - Nem abból, hogy gazdag volt, nem a gazdagsága miatt jutott gyötrelemre, mint ahogy Lázárt sem a szegénysége juttatta az égbe. Hanem abból, hogy nem engedett beleszólást Istennek a gazdagságába. Ha igazán kapcsolata lett volna Istennel, lehetetlen lett volna, hogy valaki szegényen, elhagyottan ott feküdjék az ajtaja előtt!

- Jó az, ha valaki tud örülni az életnek és tud élni a földi élet ajándékainak, de a baj az, hogy közvetlenül az őkényelmes, vidám otthona előtt ott van az emberi nyomorúság, és őnem látja! Nem törődik vele! Tehát nem az a bűne, hogy gazdag, hanem, hogy ilyen önzőmódon gazdag, csak magának élően gazdag. Ez a bűne! Az a vakság, amelyik nem lát mást, csak mindig az Ént! Az énje kívánságait, igényeit, vágyait! Isten előtt nincs utálatosabb, mint amikor valaki ennyire csak önmagának él, a neki adott áldásokból csak magának van haszna, csak önmagára gondol. Erre is áll az, hogy aki meg akarja tartani az őéletét, elveszti azt! A legnagyobb tékozlás úgy takarékoskodni javainkkal, hogy másoknak ne jusson belőle. Ez magának az életnek az eltékozlása. Ez az eltékozolt túlvilági üdvösségnek az evilági vetülete!

Érzitek már, miért mondtam, hogy ez a gazdag ember nem hívőember? Nem találkozott Istennel sohasem! Mert nem találkozott Lázárral! Jézus ugye azt mondta, hogy “amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legnyomorultabb atyámfiai közül; velem cselekedtétek meg!” - Tehát aki nem látja meg Lázárt a maga nyomorúságában, Jézust nem veszi észre. Aki elmegy egy Lázár mellett, Isten mellett megy el. Akinek a szívének meg a lakásának az ajtaja nem nyílik meg egy Lázár előtt; annak ezzel együtt a másik ajtó se nyílik meg, az, amelyik az Isten országába vezet! Csak Lázárral együtt mehetsz oda igazán az Istenhez!

Ilyen Lázárja pedig mindenkinek van! A te Lázárod talán éppen a saját férjed, vagy a feleséged, aki szenved melletted, mert nem láttad meg soha igazán, hogy mi hiányzik neki. Talán gyermekeid között van az a Lázár, aki egyedül viaskodik a problémáival. Talán a szomszédod, ugyanabban a házban, utcában, akinek már minden nap köszönsz, de akit még sohasem vettél úgy észre, ahogyan ővágyna rá. Talán a munkatársad, akivel együtt dolgozol anélkül, hogy fogalmad lenne. milyen gondok, milyen terhek, bűnök nyomják a lelkét - mindenesetre olyan valaki a te Lázárod, akinek hiányzik valami, ami neked megvan. Neked talán van tehetséged, őmeg tehetségtelen. Neked kedves, jó barátaid vannak, őmeg egyedül rója az élet útját. Neked talán egészséged van, őmeg beteg, neked talán hited van és tudsz imádkozni, őmeg Istentől elszakadva él és ismeretlen előtte az evangélium gazdagsága! Téged talán sok szeretet, megbecsülés vesz körül, vele pedig nem gondol senki! Megláttad-e már a magányát, a tehetetlenségét, a gyengeségét, a gátlásait, a bánatát, a hitetlenségét, a szomorúságát? - Ne menj el mellette! Ez a te Lázárod! Ott, őmellette, ővele együtt találkozol Jézussal! Gondolkozz hát rajta, hogy ki a te Lázárod? - Nem én kérdem! Jézus kérdi! - És nem azért kérdi, hogy bosszantson, hanem, hogy megmentsen! Hiszen Ő maga akar találkozni veled annak a Lázárnak a személyében és azért akar találkozni veled, hogy bevonjon téged is Istennek abba a szeretetébe, ami gazdagra és szegényre, egyszerre árad. Enélkül a találkozás nélkül végzetesen elrontottá válik minden. Az egyébként még oly jól sikerült élet is! Nem itt rontottad-e el te is az életedet?

Befejezésül még csak egy gondolat. Igénk beszél a későbbiekben arról a közbevettetésről, ami csak ott a túlvilágon, az üdvözültek és kárhozottak között tátong. Nagy közbevettetés, így hadd mondjam: szakadék, mélység! Tehát ilyen áthidalhatatlan szakadék választja el odaát a gazdagot és Lázárt egymástól. De ez a szakadék nem ott támadt, ott már csak állandósult. Itt támadt a földön. Emiatt a szakadék miatt, ami az örök gazdagok és örök Lázárok között tátong, van olyan sok szenvedés a földön! - De! - Ugyanez a szakadék, ami az örökkévalóságban már áthidalhatatlanná vált, itt most még áthidalható! Sőt már át is van hidalva! Mert Jézus, Aki az Isten és az ember között lévősokkal nagyobb szakadékot áthidalta, az ember és az ember közötti távolságot is átéri. Jézus keresztjének nemcsak mélysége és magassága van, hanem szélessége és hosszúsága is. És ez a két dimenzió, a vertikális és horizontális, elválaszthatatlanok egymástól. Ez alkotja a keresztet. Akinek Jézusban Atyjává lett az Isten, annak ezzel együtt testvérévé lett a Lázár! Így keressd hát Istent, amíg még nem késő! - Így jöjj rendbe az Istennel! Ezért könyörögjünk most.

Ámen

Dátum: 1967. március 19. Evangélizáció